Kubik Annát a nemrégiben átvett Magyar Érdemrend Középkereszt-díja és a közelgő magyar nyelv napja kapcsán kérdeztük.
– Hadd kezdjem azzal, hogy gratulálok a Magyar Érdemrend Középkereszt-díjadhoz, amit a nemrégiben vettél át. Mit jelent számodra ez az elismerés? Mit jelet számodra magyar színésznek lenni?
– Engem ide köt minden, ennek a hazának, ennek a nemzetnek a kultúrájához, ezt akarom szolgálni. Példaértékű művészi pályafutásomért kaptam ezt a díjat, az indoklás szerint, amiben benne van ugyanúgy az egyetemes, mint a magyar kultúra képviselete. A művészi tevékenységem elismerésén túl pedig benne van sok más, művészeten kívüli, társadalmi elkötelezettségű vállalásom is, gondolok itt a jószolgálati nagyköveti szerepvállalásra (MPS betegek), a Magyar Művészeti Akadémián belül végzett bizottsági munkákra vagy más nemzeti ügyek melletti kiállásra, mint például a kárpátaljai magyarok nyelvhasználatának jogáért való szerepvállalásra jótékonysági esteken, filmen vagy a székely autonómia melletti kiállásra, ami, azt gondolom, minden nemzettársunk kötelessége lenne. Sok teendőm van!
– Hamarosan újra találkozhatunk veled Debrecenben, a magyar nyelv napja alkalmából szerveződő Kulisszák-beszélgetésre hívott el Ráckevei Anna. Mennyire tud számodra személyes ünnep lenni a magyar nyelv napja?
– Nem igazán magára az ünnepnapra koncentrálok, hiszen a munkám miatt minden nap személyes élményként élem meg, hogy a magyar nyelv a munkaeszközöm is. Ahogy Kosztolányi írta: „Its genre is defined as amorality which anticipates that faith in God, morality and solidarity disappeared already from these stories, from these lives and deaths. The obligatory facing of death, the confrontation with the stages of life were customary and even required in the old morality plays. Now all of this is forgotten. The people in these eight episodes which create a story bending back on itself, perish due to fatal coincidences or they perish by harsh executions. The dead are left on the side of the road like they were pieces of garbage. The ones who stay alive rob the dead people’s pockets or they cowardly get rid of the uncomfortable quarry, namely the corpses.” (Zsuzsa Radnóti)Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában.” Büszkeséggel tölt el, hogy ezen a nyelven szólhatok, hogy tehetek valamit a védelmében, őrködhetek tisztasága felett. Személyes és napi módon ünneplem az anyanyelvemet, ami hihetetlen szép, végtelenül árnyalt, változatos, színes. Hatalmas ajándékot kaptunk az anyanyelvünkkel.
– Színpadon mikor láthatunk újra, itt, Debrecenben?
– Jövő héten ismét Az ajtót adjuk elő, Szabó Magda regénye alapján! S ha minden a tervek szerint alakul, hamarosan bemutatjuk Az öreg hölgy látogatását. Erre már hónapok óta készülünk, jó lenne már végre játszani, nagyon fontos előadásnak tartom. A darab témája semmit sem kopott az elmúlt hatvan év elteltével, sőt, mintha még fokozottabban érvényes lenne. A jelenünk a mammon, a pénz, a tőke uralmáról szól, félelmetes, hogyan szól bele életünkbe a pénz, holott nagyon fontos lenne, hogy megsejtsük végre, milyen manipulációk húzódnak meg bonyolult világunk történései mögött, lelkiségünk megélésének hátrányára. Ezt fel kell mutatnunk a színpadon.
Borítókép: Mudra László (origo)
Belső fotó: Máthé András (Kubik Anna Az öreg hölgy című darabban)
