Szakmai, értékelő beszélgetések

Szakmai, értékelő beszélgetések

 

Szakmai beszélgetés az előző napról (Maya hajója, Camille, Becsvölgye, Az új nagyi)
március 19., szombat
11.30, Balett-terem
(az előadások szerzői és rendezői, valamint a házi bölcsek: Árkosi Árpád, Láposi Terka, Nánay István, Térey János, Zsigmond Andrea)

Szakmai beszélgetés az előző napról (A sütemények királynője, 4×100, A jegesmedve, Psyché, Tündér ballonkabátban)
március 20., vasárnap
11.30, Balett-terem
(az előadások szerzői és rendezői, valamint a házi bölcsek: Árkosi Árpád, Láposi Terka, Nánay István, Térey János, Zsigmond Andrea)

Szakmai beszélgetés az előző napról (Két nő, Közellenség, Rükverc, A te országod, Újvilág)
március 21., hétfő
14.30, Balett-terem
(az előadások szerzői és rendezői, valamint a házi bölcsek: Árkosi Árpád, Láposi Terka, Nánay István, Térey János, Zsigmond Andrea)

Szakmai beszélgetés az előző napról (József és testvérei, A magyar Faust, Verona, 1301)
március 22., kedd
12.00, Balett-terem
(az előadások szerzői és rendezői, valamint a házi bölcsek: Árkosi Árpád, Láposi Terka, Nánay István, Térey János, Zsigmond Andrea)

Szakmai beszélgetés az előző napról (Rigócsőr király, Helló, doktor Mengele!, Az eset, A királykisasszony, akinek nem volt birodalma)
március 23., szerda
11.30, Balett-terem
(az előadások szerzői és rendezői, valamint a házi bölcsek: Árkosi Árpád, Láposi Terka, Nánay István, Térey János, Zsigmond Andrea)

Szakmai beszélgetés az előző napról (Ernelláék Farkaséknál, A nyugalom, Exodus, A sötétben látó tündér)
március 24., csütörtök
11.30, Balett-terem
(az előadások szerzői és rendezői, valamint a házi bölcsek: Árkosi Árpád, Láposi Terka, Nánay István, Térey János, Zsigmond Andrea)

Szakmai beszélgetés az előző napról (Egyasszony, Az Olaszliszkai, Diggerdrájver),
Fesztiválzáró értékelés
március 25., péntek
11.00, Balett-terem
(az előadások szerzői és rendezői, valamint a házi bölcsek: Árkosi Árpád, Láposi Terka, Nánay István, Térey János, Zsigmond Andrea)

 

 

Az elmúlt évek során a szakmai beszélgetések váltak a DESZKA Fesztivál legfőbb fórumává. Az úgynevezett „házi bölcsek” vezetésével itt kapnak értékes visszajelzést az egyes produkciók, és itt lehet megismerkedni az előadások létrejöttének titkaival. Büszkék vagyunk rá, hogy a 10. DESZKA-n Árkosi Árpád, Láposi Terka, Nánay István, Térey János és Zsigmond Andrea vállalták a „házi bölcsek” felelős tisztét. A kötetlen beszélgetések során, melyekbe bárki bekapcsolódhat, szélesebb esztétikai és színháztörténeti kontextusba helyezzük az előző napon látottakat, és nem ijedünk meg a szakmai alapú vitáktól sem. (Mivel a DESZKA Fesztivál nem oszt díjakat, mindez érdek nélkül, a kölcsönös tisztelet, a bizalom és az egymástól tanulni akarás szellemében történik.) Már a fesztivál programjának válogatása során nyilvánvalóvá vált, hogy idén a képzőművészeti aspektusról, a mozgókép erőteljes befolyásáról, a női sorskérdésekről, vagy a kivándorlás témaköréről számos előadás esetében érdemes hangsúlyozottan beszélni az alkotók jelenlétében. Mert ami egy kortárs drámafesztiválon a legfontosabb: az élő szerzőkkel a szakmai beszélgetéseken találkozhatnak is a kíváncsiak!

 

Árpád Árkosi

Önálló, szatirikus színházi kísérletekkel kezdte pályáját, melyek közül a szegedi egyetemen működött JAKAB Társulat tekinthető a legjelentősebbnek. Paál Istvánnal történt találkozásának köszönhetően, saját tapasztalatai és megfigyelései segítségével lett hivatásos rendező. Jerzy Grotowski színháza volt rá a legnagyobb hatással, Grotowsky parateátrális korszakában tréningeken is részt vett. 1975 és 1979 között a Szegedi Egyetemi Színpad vezető rendezője, 1991 és 1993 között a Szegedi Nemzeti Színházban főrendező, 2004-től 2006-ig a Csokonai Színház vezető rendezője és prózai tagozatának vezetője. 1990 óta rendszeresen dolgozik határon túli színházakban is. Kőszínházi rendezésein túl az alternatív szcénában is folyamatosan hoz létre előadásokat, első ilyen jellegű rendezése a Woyzeck volt 1987-ben. Rendszeresen és előszeretettel olvas kortárs műveket. 1991-ben Jászai Mari-díjat kapott.

„Én eddigi életemben mindig serpának, teherhordónak szegődtem a színházi expedíciókhoz. A serpáról ritkán készülnek fotók a csúcs, a cél elérésekor, de nélkülük nem lehet a hegyet „legyőzni”. Nekem a színház valójában az élet iskolája, amelybe minden nap bejárok. Önző módon arra vagyok kíváncsi, hogy egy anyaggal és egy embercsoporttal kapcsolatba kerülve mi történik velem, és hová érkezünk meg együtt.”

 

Láposi Terka

Napjaink sokféle színházi formanyelvét beszélő, a színház lényegét újragondolni kívánó alkotók között előadásokról beszélgetni izgalmas és megtisztelő feladat.

Bábszínházi alkotó vagyok. Mi leginkább gyermekeknek és gyermekekkel játszunk. Hatalmas felelősségnek tartom, hogy a feltörekvő nemzedéket a színház lehetőségeivel a világ felfedezésére inspiráljuk. Óvni a gyermeki állapotot, egészséges keretek között meghosszabbítani a gyermekség korát, érzékenyíteni jókor feltett kérdésekkel, értelmet és műveltséget sugározni hiteles gesztusokkal, örömöt és élményt nyújtani minőségi jelenléttel, és mindezt tudatos metodikával tenni – magunktól, alkotóktól elvárandó élet-tett.

Szeretem a színház mai sokféleségében, hogy nagy hangsúlyt kap a színházi alkotó és a néző kortársi egylényegűsége, s hogy egyre inkább tudatosítja bennünk: a színházi „kollektív tapasztalat” kizárólag azok tulajdona, akik valóban jelen vannak az adott eseményen.

 

Nánay István

Voltam „mezei” műszaki egyetemista, technológus-villamosmérnök, levelező bölcsészhallgató, Keleti István amatőr-rendező tanítványa a Népművelési Intézetben, rendezőasszisztens az Universitas Együttesben (Ruszt József, Fodor Tamás és Mezei Éva mellett), a Kassák Stúdióban (Halász Péternél), üzemi újságíró Csepelen, a SZÍNHÁZ munkatársa (harmincegy év!), s főszerkesztő-helyettese, ezeken túl dramaturg, kurátor, zsűritag és még sok minden más.

14 könyvet írtam, illetve szerkesztettem, szakmai publikációim száma meghaladja az 1500-at.

1982-től tanítok (Színház- és Filmművészeti Egyetem, Népművelési Intézet, ELTE, Kaposvár, Veszprém, Kolozsvár, Marosvásárhely, Miskolc, Zsámbék, Hajónapló Műhely).

1998: Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje
2004: Jászai Mari-díj
2010: MUOSZ Aranytoll-díja

Megtisztelő, hogy immár másodszor lehetek „házi bölcs” a DESZKA-n, a magyar művek legszélesebb áttekintését kínáló, impozáns szemléjén.

 

Térey János

1970 szeptember 14-én születtem a debreceni nagyerdei klinikán. Apai ágon cíviscsaládba. A családi hagyomány szerint őseim építették 1870-től az úgynevezett “városgazda-házat” a Péterfia utcán, amely volt laktanya, fogház és mentőállomás is, évtizedek óta pedig a Medgyessy-múzeum gyűjteményének ad otthont. Az újabb, telekkönyvi kataszterrel igazolt kutatás szerint talán mégis inkább a szomszéd, 30-as számú házat építették az elődeim (vagy azt is), aztán költöztek tovább az Ajtó, majd a Kétmalom utcába. Nem baj, mindegyik hazai táj.

Szoros szálak fűzik családunkat a Kaszanyitzkyakhoz, a Tiszántúl legnevesebb üveg- és porcelánkereskedőihez. Őket éppúgy az államosítás fosztotta meg legendás Piac utcai üzletüktől – amely azonos a mai Líra könyvesbolttal –, mint őseimet a földjüktől a macsi pusztán, Felsőjózsa alatt. Egyik ükapám öccse Simonffy-lányt vett el, és mert az a család nőágon folytatódott, van távoli írórokonunk is Simonffy András személyében. Az utcáról nem is szólva.

A Tóth Árpád Gimnáziumba érettségiztem, s a diplomát már Pesten, az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán, majd a Bölcsészkaron (sem) szereztem meg. Mint a későbbiekben kiderült, nem lusta voltam, hanem türelmetlen az iskolához. Sőt a 2015-ös őszi félévben óraadó tanárként működtem a Pázmány Péter Tudományegyetemen, a tájköltészet specialistájaként.

1991 óta húsz könyvem látott napvilágot, többnyire verses formában, legutóbb A Legkisebb Jégkorszak című verses regény. Idén jelenik meg összegyűjtött verseim kötete (Őszi hadjárat) a Jelenkornál.

Műfordítóként találkoztam már Szophoklésszel (Trakhiszi nők, Oidipusz király), Euripidésszel (Oresztész), Plautussal (A hőzöngő katona), Calderónnal (Az élet álom), Schillerrel (A rablók), Puskinnal (Borisz Godunov, Lakoma pestis idején) és Brechttel is (Jóembert keresünk). Színműveimet és fordításaimat a Krétakör, a Katona József, a Nemzeti, a Radnóti és a Vígszínház játszotta, illetve játssza Budapesten. (Párizsban volt már premierem, vidéken még soha.) Szenvedélyesen érdekel a természetjárás, az opera, az építészet és az urbanisztika. Írtam egy misztériumjátékot (Jeremiás avagy Isten hidege), amelyik a debreceni metrón játszódik.

 

Zsigmond Andrea

Magyar-német és színháztudomány szakot végeztem Kolozsváron, kommunikációtudomány szakos doktorjelölt vagyok Budapesten.

A kolozsvári BBTE (Babeș–Bolyai Tudományegyetem) Magyar Színházi Intézetének vagyok az oktatója, a Játéktér című színházi periodikának szerkesztője, a Székelyföld című kulturális havilap színházi rovatának vezetője.

Kritikáim, esszéim, interjúim jelentek meg kulturális folyóiratokban. Legutóbbi köteteim:

Címke-függöny. Tompa Gábor színházi magánszótára, 2010 (angolul 2014);

Mi kritika még? Színek és ének, 2012.

Fel-felbukkanok fesztiválokon; a DESZKA-ra is mindig jövök, ha tehetem. Mert ilyenkor csak a színház van – a vele járó öröm, a róla való gondolkodás. Fesztiválon mindig megváltozik a színházról (meg egymásról) alkotott képünk. Minden jobban szétszálazódik ilyenkor, és összerázódik.

Vissza a Deszka Főoldalára