„Szabadságot az oroszlánnak!”

(Forrás: http://www.haon.hu/) 2017. 01. 22. Gyürky Katalin

Debrecen – A Kisfiú meg az oroszlánok történetét aktualizálta a debreceni alkotógárda.

or1-1
Jelenet A kisfiú meg az oroszlánok című zenés mesejátékból – © Fotó: Matey István

A Csokonai Színház 2016/2017-es, aktuális évada bővelkedik gyerekeknek szóló produkciókban. Az őszi Hessmese, valamint a karácsonyi Időfutár után január közepén Lázár Ervin első, 1964-ben napvilágot látott, azóta klasszikussá vált meseregényét, a Kisfiú meg az oroszlánokat vitték színre, a darab a Víg Kamaraszínházban látható.

A produkció már az azt létrehozó alkotógárda miatt is figyelemre méltó. Rendezőjében azt az Oláh-Horváth Sárit tisztelhetjük, akivel Debrecenben először 2016 szeptemberében, a fiatal tehetségeket felkaroló csokonais sorozat, a Fészek Felolvasószínházi Program keretén belül találkozhattunk, a Hűvös című darabja kapcsán. Az már a Hűvös esetén is kiderült, hogy Oláh-Horváth Sári ragaszkodik ahhoz, hogy a darabjai zenei világát Szirtes Edina „Mókus” hozza létre, így most ennek a mesének a világába is a kiváló zenész dallamait hallgatva vonódhatunk be. Ám ahhoz, hogy a darab rendezőjének és zeneszerzőjének összehangolt munkája valóban eredményes legyen, a dramaturgnak, Adorján Beátának a Lázár-meséből készített, a mai korunkhoz illeszkedő, aktualizált szövegváltozatára is nagy szükség volt.

Redukált, sűrített mondanivaló
Adorján Beáta szövegének köszönhetően néhány történetszál kimaradt, néhány, az eredeti mesében háttérbe szorult életesemény viszont nagyobb hangsúlyt kapott Oláh-Horváth feldolgozásában. A Levendula utca 12. szám alatt lakó hatéves kis­fiúnak, Petinek – aki meg van róla győződve, hogy a házuk pajtájában nem más, mint Bruckner Szigfrid, az öregedő, rendkívül hiú, ugyanakkor „túlmozgásos”, feltűnési viszketegségben szenvedő oroszlán lakik – a meséhez képest a darabban hangsúlyosabb a félárvasága, az, hogy anya nélkül kénytelen felnőni, illetve a vállalkozó, folyton telefonáló, a gyerekére alig figyelő apjával, Kassai Péterrel való konfliktusa.

Ugyanakkor a színpadra szánt szövegből kimaradt a Peti barátjául fogadott építész, Viktor munkahelye, illetve az ott dolgozó Gabriella alakja, s a mesebeli cirkusz számos szereplője közül is csak Szigfrid feleségét, Szilviát és a cirkuszigazgatót látjuk viszont. A lélektani folyamatok hangsúlyozása, valamint a szereplők és a szüzséelemek redukálása a végkifejlet miatt fontos: az apa és fia között meglévő folyamatos feszültség érzékeltetése után sokkal hatásosabb és szembeötlőbb az apának a darab vége felé történő „átváltozása”. Peti súlyos betegsége és kórházba kerülése után, apai felelősségének felerősödésével párhuzamosan ugyanis Kassai Péter is elkezdi „hallani a titkot, látni a világot”, azaz bele tud helyezkedni a fia gyermeki látásmódjába, képzeletvilágába. Már nem tartja „botorságnak”, hogy a pajtában oroszlánok: Szigfrid, majd az ő megsegítésére siető Láz Jenő és Dr. Kiss János tartózkodnak, már ő is hisz az állatok jelenlétében, és már ő is barátkozni akar velük.

Leköti a gyerekek figyelmét
Az építész Viktor munkahelyének kihagyására pedig a színpadkép egységessége miatt volt szükség: a darab így mindössze két, de azonos színpadi térben elhelyezkedő helyszínen játszódik. A színpad alsó részén a pajta helyezkedik el, míg felül a mesebeli cirkusz egyetlen részlete, Szilviának a ketrece található, amit a pajtából egy lépcsőn keresztül lehet megközelíteni. Szilviát Szigfrid boldogsága érdekében, s a „szabadságot az oroszlánnak” mottó értelmében Szigfrid oroszlán- és emberbarátainak ebből a ketrecből kell kiszabadítaniuk.

or2
Fotó: Matey István

A sűrítettebb mondanivaló, valamint a tartalom és forma egysége – s ez a meseátirat újabb pozitívumaként értékelhető – gyermeki nyelven szól a közönségéhez. A gyerekek tudnak azonosulni mind Peti, mind pedig Szigfrid életének nehézségeivel, miközben remekül szórakoznak a hiú oroszlán csetlés-botlásain, nagyotmondásain, s a „LION” feliratú energiaitallal való kétes „kapcsolatán”. Ez az itóka a Lázár-mesében szereplő alkoholt felváltva a mai viszonyaink között egy magát időnként tudatosan „felpörgető”, életét Szilvia nélkül magányosan és szomorúan tengető oroszlán életvitelébe tökéletesen beleillik.

A kisfiú és az oroszlánok barátságának történetével a gyerekek az adekvát színészi játék miatt is tudnak azonosulni. Mészáros Tibornak Szigfridként színészi énje minden oldalát fel kell vonultatnia, s meg kell hagyni, ebben a rendkívül összetett állatszerepben kifejezetten tündököl. Varga Klári és Vranyecz Artúr Láz Jenő és Dr. Kiss János szerepében megható módon tudnak átváltozni segítő szándékú oroszlánokká. Mercs Máté a jelmeztervező Mihac Gábornak köszönhetően a valóban kisfiús ruhájában, a fordított baseball-sapkájában ügyesen alakítja a hatéves Petit, bár itt – s nem tudom, hogy ez az alkotók bátortalanságán vagy egy megfelelő gyermekszínész hiányán múlott-e – lehet, hogy szerencsésebb lett volna egy korban valóban Petihez illő kisfiúval eljátszatni ezt a szerepet. Zeck Juli a feltupírozott „oroszlánsörényével” remekül hozza a kora ellenére még mindig csinos, Szigfrid számára egyedüli asszonyként létező oroszlán szerepét, miközben a színpadkép is a maga lent-fent relációjával a kettejük viszonyának a megértéséhez járul hozzá. A pajtában, azaz lent epekedő Szigfrid, és a fent elhelyezkedő, a ketrecben elvileg „senyvedő”, ugyanakkor Szigfridet még mindig az ujja köré csavaró Szilvia esetén a térbeli elhelyezkedésük miatt is egyértelmű, hogy a kapcsolatukban „ki viseli a nadrágot”.

A cikk folytatását itt olvashatja.