– Mint szerző, mesélnél néhány szót a darab keletkezéséről?
– Három évvel ezelőtt kezdtem írni a Hét randit: az első jelenet az életből ellesett dialógusból indult ki, majd az alaphelyzetet továbbgondolva jöttek egymás után a variációk. A kiindulási pont a hosszú távú párkapcsolat működési lehetősége, illetve lehetetlensége volt. Kérdésként merült fel bennem, hogy mi kell egy szerelmi kapcsolat fenntartásához, és erre a kérdésre kerestem a választ különböző szituációkon keresztül. A három évvel ezelőtti első változat még pesszimista végkicsengésű volt, de most a próbák során rádöbbentem, hogy már teljesen másként látom ezt a témát.
– Nem egyedi, de mindenképpen különleges helyzet, mikor a rendező a saját darabját állítja színpadra.
– Rendezőként először ragaszkodtam a korábban megírt szöveghez, amely ugyan nem tartalmazott szerzői utasításokat, de jól emlékeztem arra, hogy milyen hangsúlyt, milyen mozdulatot, milyen gesztust képzeltem akkor a karaktereimhez. Amikor a próbafolyamat során eljutottunk arra a pontra, hogy egy műhelybemutató alkalmából bemutattuk a produkciót a kollégáknak, úgy éreztem, valami nem működik. Rá kellett jönnöm, hogy alapvetően megváltozott a véleményem a párkapcsolatokról, és ezért nem tudtam magaménak érezni az utolsó két jelenetet. Az átírás mellett döntöttem, jelenlegi formájában egy sokkal biztatóbb befejezést láthatnak a nézők.
– Szerzőként és rendezőként jegyzed az előadást. Színészként mit tettél hozzá a próbákhoz?
– Elsősorban az alkotás izgalma, valami új dolog létrehozása érdekel, nem válik szét bennem élesen a színész, a szerző és a rendező. Mindemellett alapvetően csapatmunkaként tekintek a színházi alkotás folyamatára, így igyekeztem meghagyni a színészeim szabadságát. Színészként is szeretem, ha szabadon dolgozhatok, így rendezőként sem akartam korlátozni a két főszereplőt. Szabadon improvizálhattak egy-egy szituációra, és az ötleteik közül közösen választottuk ki azokat, amelyek leginkább erősítik az előadást.
– A produkció egyik különlegessége az a jelenet, amelyben egy siket-néma pár veszekszik. Megírni valószínűleg könnyebb lehetett, mint színpadra állítani…
– Valóban nagy kihívást jelentett annak megoldása, hogy a mimika és a gesztusrendszer teljes csöndben is képes legyen átadni a feszültséget. Mivel a veszekedés jelbeszéden keresztül történik, segítséget kértünk Szabó Ildikó jeltolmácstól, aki jelelve „felmondta” nekünk videófelvételre a párbeszédet, és a színészek ennek segítségével tanulták meg a szövegüket. Csak egyetlen kifejezés adta fel a leckét Ildikónak: a „horonymaró”. A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége azonban a segítségünkre sietett: külön jelet dolgoztak ki a kedvünkért erre a szóra. (gyorsan eljeleli a marógépet)
– Lehet szerinted randi-program a Hét randi?
– Az első verziójában, ahogy három évvel ezelőtt megírtam, inkább szakító-program lehetett volna. (nevet) Most viszont úgy látom, hogy tartalmas program lehet az egészen fiataloknak, akik az első komoly párkapcsolat előtt, közben vagy után vannak. Ugyanakkor nem csak a fiatalok ismerhetnek rá a mindennapi küzdelmeikre, hanem azoknak is tanulságos lehet, akik már hosszabb ideje együtt élnek. Nem kell párterápiára gondolni, de alkalmat adhat egy jó kis beszélgetésre arról, hogy ki mit vár egy kapcsolattól.
(lejegyezte: Miklós Eszter)
