(Forrás: http://www.haon.hu/) 2017. 01. 27. Hassó Adrienn
Debrecen – Örökre fiatalon emlékszünk Nagy László Zsoltra, akinek élete egy rövid utazás volt…
Barátja, pályatársa, Kiss Gergely Máté felkavaró monodrámát írt a tiszteletére A jegesmedve címmel, melynek egy személyben volt rendezője és szereplője is.
“Eltalált haza, hol nincs zaj, taps, szín, álgyász, álvigasz, ahol örökké minden egy s igaz.”
Juhász Gyula
Ízléstelen, igazságtalan fintor
A Csokonai Színház néhai tehetsége, Nagy László Zsolt lassan már hét éve – Juhász Gyula szavait kölcsönözve – „eltalált haza, hol nincs zaj, taps, szín, álgyász, álvigasz, ahol örökké minden egy s igaz.”
Élete utolsó szerepében a F.A.L. című kétszemélyes, kísérleti előadásban azt játssza, hogy meghal, míg barátja, Kiss Gergely Máté – groteszk módon – a szemtanú figuráját alakítja.
Az igaz történetben a nagyváradi szerző, Farkas Arnold Levente gyermekkori traumatikus élményét írta ki magából (szemtanúja volt, amikor a szomszéd kisfiú lezuhant a lépcsőház korlátjáról, szörnyethalt és angyallá változott).
A – dramatizált versekből, illetve saját szövegeikből létrehozott – produkció bemutatója 2009 márciusában a debreceni Deszka Fesztiválon volt, utoljára 2010. szeptember 23-án, a szegedi zsinagógában játszották.
A sors ízléstelen és igazságtalan fintora, hogy Laci szíve éppen ebben az előadásban szűnt meg dobogni, ahol már annyiszor „meg kellett halnia”. A játékidő körülbelül 20. percében váratlanul rosszul lett (mint Molière a Képzelt beteg előadása alatt), és ki kellett segíteni a takarásba, a Szemtanú ekkor még nem gondolta, hogy ilyen nagy a baj – derül ki a megrendítő visszaemlékezéséből.
Magas léc, karnyújtásnyira
„Hívjanak mentőt!” – így kezdődik a színdarab, mely a fiatal színművész diplomamunkája is egyben. (A tavalyi Deszka Fesztiválon már egyszer láthatta a közönség, most januárban újra műsorra tűzte a színház.) Vállalkozása nemes és bátor, hiszen nyilván nem könnyű elmesélni a sztorit, melyet vélhetően már ezerszer megrágott, mégse tudja a mai napig megemészteni…
A monodráma önmagában magas léc, a színésznek egyedül kell fenntartani az érdeklődést, ráadásul egy olyan intim közegben, ahol a nézők egy karnyújtásnyira ülnek, ahol minden rezzenés szinte kézzel fogható, ahol csak néhány centiméter a határ a színház és a valóság között. Felemelő élmény volt az ötvenperces előadás mindenkinek, aki ismerhette Nagy László Zsoltot, és azoknak is, akik nem! (E sorok írója egy ideig csoporttársa volt a tragikus hirtelenséggel elhunyt színésznek a tanítóképző kommunikáció szakán, s nála szerényebb, alázatosabb emberrel nem is nagyon találkozott…)
Nem lehetett nem odafigyelni
„Ha színész akarsz lenni, akkor le kell menned egy sötét, hónaljszagú pincébe” – tudjuk meg. Első találkozásukra, mely a DOTE 2-es kolijának alagsorában történt, – mintha csak tegnap lett volna – pontosan emlékszik Kiss Gergely Máté: „és akkor meglátsz valakit a nézőtéren … nézed Őt, és Ő is néz téged éppen, s látod, hogy Ő jobb, mint te vagy, szebb, mint te vagy.” Monodrámájának címe egy statisztaszerepre utal, 2008-ban Az eladott menyasszony című operában Laci jegesmedvejelmezben úgy vonult át a színpadon, hogy nem lehetett nem odafigyelni rá.
