Renata pokoli élete a tornacipős démonok között

Debrecen – Debrecen nem Milánó, a Csokonai Színház nem a Scala. A tüzes angyal azonban így is nagyon hatásos: delejes, mint a Twin Peaks.

A tüzes angyal – kritika

(forrás: http://www.dehir.hu) Szénási Miklós, 2014. november 19.

Az opera nem könnyű műfaj, ugyanakkor kevés olyan látványos színházi produkció létezik, mint egy igazán jó operaelőadás. (A hangsúly az „igazán jó” összetételen van.) Az internet, meg a Mezzo tévécsatorna világában a debreceni Csokonai Színházban bemutatott operák is a világ legjobb előadásaival versenyeznek. Két kattintás, és ha akarjuk, a tévé meg a laptop képernyőjén tényleg sztárrendezők és sztárénekesek előadásait láthatjuk. Ahol a díszlet pazar, a látvány elképesztő, az énekesnők gyönyörűek, az énekesek daliásak, a zenekar pontosan és magával ragadóan játszik, a táncosok olyan gyorsak és hajlékonyak, mint a kínai akrobaták – szóval minden a helyén van, minden tökéletesen megkomponált. Ezek a gigaprodukciók lehengerlőek és nagyívűek, mint a 3D-s filmeposzok. Ezért ha autóba vágjuk magunkat (vagy villamosra szállunk), mert operát játszanak a Csokonaiban, akkor teljesen jogosan ezekkel az elvárásokkal indulunk el. Útközben, a cívisvárosi lámpáknál suhanva azért némileg megenyhülünk, mert azt azért mégsem gondoljuk, hogy most mi Milanó utcáin haladnánk a Scala felé. Ez Debrecen, de itt is a legjobbra áhítozunk.

Fotók: Csokonai Színház/Máthé András
Fotók: Csokonai Színház/Máthé András

A tüzes angyallal azt is kapjuk. Prokofjev operája különleges mű, maga a zeneszerző írta a francia nyelvű librettót is Valerij Brjuszov misztikus középkori története alapján. A zene sűrű és vaskos: ahogy felcsendülnek az első hangok, azt érezzük, ez gyönyörű muzsika. Gyönyörű, de nem könnyed, viszont ellenállhatatlanul hömpölyög előre, és sodorja, viszi magával a közönséget. Ha nem is kortársunk Prokofjev (1891-1953), de közelebb áll a modern világhoz, mint Mozart, Rossini vagy Verdi. S hogy a téma misztikus? Semmi gond vele, a 20. század végének és a 21. század elejének emberei vevők erre a hangulatra, a túlvilági lényekkel, találkozásokkal teli műfajok most is reneszánszukat élik. Márpedig a darab hősnője, Renata (Bátori Éva) is éppen ilyen. Gyermekkora óta ott él benne a „tüzes angyal” képe, Mádielé, akibe kamaszlányként beleszeretett. De Mádiel inkább a kolostori magány felé hajtotta volna a lányt, ám Renata hajthatatlannak bizonyult, ezért a szellemlény megígérte, hogy testet fog ölteni, s meg is jelent a lány életében, mint Heinrich gróf. Aki aztán elhagyta Renatát. A lány azóta reménytelenül bolyong a világban, keresi a szerelmet, s a kapcsolatot a túlsó világ angyalával.

A tüzes angyal

Az előadás tulajdonképpen itt indul, amikor a távoli országokból hazaérkezett Ruprecht (Haja Zsolt) találkozik alkalmi szállásán a nővel, akit szellemek zargatnak. Ruprecht segíteni szeretne rajta, de aztán bele is szerelmesedik, és próbálja lehozni a földre, a valóság birodalmába. Ám Renata zaklatott, különös lélek. (Ma azt mondanák rá, hogy hisztérika, vagy drogos, tehát elvonóra vagy diliházba vele. De ez ugye egy más világ.) Bár szereti Ruprechtet, de a viszonyuk afféle se vele, sem nélküle típusú kapcsolat. Addig hajszolja, eszi a lelkét, míg végre megtalálják Heinrich grófot. Hívd ki párbajra és öld meg – biztatja a lovagot Renata. Aztán kiborul: de nehogy haja szála is görbüljön ám! Így Ruprecht jószerével feláldozza magát, és borzasztó sebet kap a küzdelem során. Ám hiába hullatta vérét, mert Renata kolostorba vonul, ahol érkezését követően különös események történnek, kopogó szellemek, iszonyú túlvilági lények zaklatják az apácákat. Amikor pedig megjelenik a nagy inkvizítor (Wagner Lajos), az ördögűzés szertartása pokoli orgiába csap át. Egyre kevésbé lehet tudni, ki kivel van, melyik oldalon áll, démon-e vagy jótét lélek. Mi más is lenne a történet vége, mint a súlyos ítélet: Renatának máglyán kell végeznie…

Az előadást – ami remekül passzol a Ráckevei Anna és Gemza Péter meghirdette újabb, ezúttal a középkort megidéző tematikus évadhoz – egy európai nagyság, Silviu Purcarete rendezte. Csak még jóval korábban. A tüzes angyal a 2010/11-es évad egyik legnagyobb sikere volt a Csokonai Színházban, mely a szegedi operafesztiválon a legjobb előadás és a legjobb női előadó díját is elnyerte. Ennélfogva ez a mostani premier csak részben igazi premier. (Ami annyiban sajnálatos, mert eredeti, önálló, frissen színre vitt előadások által lenne jó látni, milyen is ez a mostani társulat, ez a mostani színház, s nem felújítások vagy vendégjátékok során át.) Ugyanakkor A tüzes angyal egy nagyon jó előadás. A grandiózus, áttételesen a David Lynch-féle Twin Peaks hangulatát is idéző díszletek között játszódó történet könnyen magával ragadja a nézőt, s oda is bilincseli a székéhez. (A díszlet és a jelmez Helmut Stürmer, a maszkok és színpadi illusztrációk Varga Járó Ilona munkája.)

A cikk folytatását itt olvashatja