Nyilas Misi nem egy lúzer, a Légy jó mindhalálig ma is aktuális
(Forrás: dehir.hu) 2013. december 11. 8:49
Debrecen – A Pogi-dalt mindenki ismeri! Hamarosan újra láthatjuk a Légy jó-musicalt, amiben az Ady diákjai is játszanak, s amit Várhalmi Ilona rendez. Interjú.
Dehir.hu: Tudja így hirtelen, ennyi év alatt hány diákja futott be fényes pályát?
Várhalmi Ilona: Több mint száz gyerekünk került művészpályára, sok-sok színész, zenész, énekes, operatőr, filmrendező, dramaturg, rendező, bábszínész, koreográfus. De ezen túl ott vannak azok a civil foglalkozások is, amelyek ugyanolyan fontosak és jelentősek. Azt mindig elmondják a gyerekek, amikor találkozunk – éppen most nemrég is volt egy 20 éves érettségi találkozó, ahova meghívtak –, hogy ők itt az Adyban szemléletet, szeretet, rálátást kaptak. Önmagukra és a világ, az élet dolgaira is. Ezért is érzem úgy, hogy tényleg fantasztikus adománya az az életnek, hogy ebben a középiskolában ezzel foglalkozhatok. De visszatérve az eredeti kérdésre, szerintem ha majd nyugdíjba megyek, akkor lesz időm ezt rendesen végiggondolni, végigszámolni. Sokszor szoktam nézegetni az országos színházi kalauzt, s jószerével alig van színház, ahol ne lennének egykori adysok. S nemcsak itthon, Magyarországon, hanem külföldön, Hollywoodban vagy Angliában is ott vannak diákjaink, mert a művészek eléggé nyughatatlan emberek.
Dehir.hu: Az utánpótlás is folyamatosan jónak tűnik, hiszen most is sokfelé dolgoznak a diákok.
Várhalmi Ilona: Szerepelnek például a Debrecen Televízió filmjeiben, de játszanak a Bors néniben, a Máriában. A legtöbben pedig, vagy 28 gyerek a Be Faithful Unto Death című musicalben.
Dehir.hu: Mit szólt, amikor felkérést kapott, hogy rendezze meg a darabot?
Várhalmi Ilona: Magam is meglepődtem, de azon talán még inkább, hogy nem sokat gondolkoztam, hanem gyorsan rábólintottam… Eddig is tudtam, hogy a zenés darabok a legnehezebbek, hiszen a szereplőknek tudniuk kell énekelni, táncolni, s emellett prózai színészként is jól játszaniuk. Aki pedig megpróbálja mindezt összerendezni, annak majdnem mindenhez érteni kell. Nagyon sok akna van ebben a munkában, ám szerencsére nagyon jó kollégáim vannak – a koreográfus Jóna Szabolcs és a zenei munkálatokban Kerekes Rita személyében. De sokat segít az az elképesztő lelkesedés, ahogy a gyerekek hozzáállnak. Ez igaz egyébként a színészekre is. Nagyon jó érzés egy próba után azt hallani akár 20-30 éve pályán lévő színészektől, hogy köszönik a próbát, jó hangulatú volt, nagyon élvezték, szeretnek itt lenni. Dolgozunk, nagyon keményen és nagyon sokat, mert igaz, hogy november 5-én és 6-án volt az olvasópróba, de ennyi és ilyen korú gyerekekkel ezt a darabot öt hét alatt nem lehet színre vinni.
Dehir.hu: Akkor hogy hozzák össze?
Várhalmi Ilona: Már a nyáron elkezdtük a munkát, már akkor elindítottuk a szereplőválogatást. Tudni kell, hogy Misi szerepe mutálatlan hangú kisfiúra, azaz lányra van írva. Mi is kipróbáltuk azokat a diákjainkat, akik alkalmasak lettek volna, de egyiknek sem jött már ki az a hang, amit a kotta követelt. Végül ott álltunk, hogy már több mint száz gyereket meghallgattunk, s kezdett összeállni a kép. Aztán augusztusban szerveztünk egy „összeszokató tábort”, ahol már elkezdődött a koreográfia csírája, elindultak a zenei próbák is. Természetesen a felnőtteket is meg kellett találnunk. Ez sem volt egyszerű, mert nagyon elfoglaltak a Csokonai Színház művészei, több darabban játszanak folyamatosan. Ugyanakkor Nyilas Misi mellett a férfi főszereplő, Török Jánosé is komoly, nehéz szerep. Kettős szereposztás lesz, most dőlt el, hogy Bakos-Kiss Gábor lesz az egyik, és Dargó Gergely, egy fiatal, szintén nagyon tehetséges színész a másik szereposztásban. Ez a szerep kifejezetten magas tenorhangra van íródott, itt is castingot kellett hirdetni. S miután Bakos-Kiss Gábor elszerződött a Nemzetibe, velük is egyeztetni kellett, szóval nem volt egyszerű.
Dehir.hu: Két éve, 2011. augusztus 20-án, a virágkarneválon az Ady diákjai óriási sikerrel adták elő a Pogi-dalt. Ez már az előjele volt annak, hogy a darab feltámad?
Várhalmi Ilona: Ez akkor teljesen véletlen volt, kaptunk egy felkérést, szívesen vállaltuk, s kiderült újra, hogy a Pogit bizony mindenki ismeri. Nagyon sok jó dal van ebben a darabban különben, kifejezetten igénes zenei betétek, meg óriási slágerek is.
Dehir.hu: 22 éve mutatta be a színház a musicalt, melynek zenéjét Kocsák Tibor szerezte, szövegét Miklós Tibor írta. Azóta sokat változott a világ. Mennyire aktuális ma ez történet? Nem mondták a diákok a próbákon, hogy Nyilas Misi egy lúzer?
Várhalmi Ilona: Nem, nem mondták…. Én viszont sokat gondolkodtam azon, hogyan lehet úgy színpadra vinni, hogy a mai gyerek is élvezzék, mert múzeumi játékot nem akartam semmiképpen… Bár sok idő telt el a darab cselekménye, meg az ősbemutató óta is, úgy gondolom, nagyon sok minden ma is aktuális. S amellett se menjünk el, hogy most van a Református Kollégium 475 éves jubileuma, s az a helyszíne a darabnak, a történetnek, ami ezer szállal kötődik Debrecenhez.
Dehir.hu: S mitől lesz mai?
Várhalmi Ilona: Nyilas Misi szerintem olyan, mint bármely mai tizenéves, aki éli a gyerekek életét az iskolájában. Fociznak, beszélgetnek, néha lógnak az óráról. Neki is vágyai vannak, Csokonai-kötet szeretne például venni, máskor csomagot kap, aztán ott van az is, hogy tudja, dolgozni is kellene, hogy legyen egy kicsit több zsebpénze. S persze, ma is vannak Böszörményik, Orczyk, Gimesik… Nem is úgy fogalmazok a darabban, hogy van a harmadik bé osztály, hanem úgy, hogy ez a református kollégium, az iskola. Ahova jár 8 meg 18 éves gyerek is. Kíváncsi vagyok, hogyan fogadja majd a közönség, amikor látják, hogy ott van egymás mellett a 120 meg a 180 centis tanuló is. Igyekeztem különben dinamikussá varázsolni azt a környezetet, számomra dübörög az élet abban a közösségben, ahol a mindennapjait éli Misi, sétál a városban, elmegy a színház mögött, meghívják csokoládét enni a szabad délutánjain, ezek a gyerekek tudnak nevetni, viccelődni. Nagyon bízom benne, hogy ezek az áthallások, amik számomra nem tűnnek erőltetettnek, megérinti majd a nézőket, s ők is látják majd, hogy ez a történet bárhol és bármikor lehetne. Nagyon élvezik a gyerekek, akik tényleg nem múzeumi játékot játszanak, hanem a mai vitalitásukkal, energiáikkal vannak jelen a színen.
Dehir.hu: Változik-e a zene a 22 évvel ezelőttihez képest?
Várhalmi Ilona: Új alapot készít a színház, ami nagyon jó, nagyon szépen szól majd, hálásak vagyunk a zeneszerzőnek, hogy engedélyezte. Bár gondolkoztunk az élőzenén, de annak sok technikai akadálya lenne. Így 16 zenész játssza fel hangszerenként a partitúrát, amit majd Csurgó Tamás zenei vezető rendezésével dolgozunk össze. Ehhez pedig majd nagyon látványos, hatalmas koreográfiák társulnak, szerintem nagyon izgalmas lesz, amikor majd 25 fiú dübörög a színpadon.
Dehir.hu: Annak idején nagy karrier futottak be a darab gyerekszereplőiből többen is. Az látszik már, milyenek a mostaniak? Van köztük pár jövőbeli színész?
Várhalmi Ilona: Annak idején nem volt könnyű dolga Pinczés Istvánnak, aki az eredeti korosztállyal rendezte meg a darabot. Akkor még gyerekcipőben volt az Ady is, de azok közül, akik az első Légy jóban játszottak, szinte kivétel nélkül mind hozzánk jelentkeztek. S közülük például itt van a színházban ma is Mercs János, aki akkor 8 éves volt, de emlékezetes alakítást nyújtott. De említhetem a többieket, Varjú Kálmánt, Hencz Józsefet, Tokaji Csabát például. Keresztes Tamás pályafutása is megérne egy tanulmányt, mert sokáig nem vették fel a színművészetire, aztán végül igen, s amikor elvégezte, rögtön megkapta a legtehetségesebb kezdő színésznek járó díjat, később pedig a junior Príma Primissima díjat is átvehette. Szerintem sok tehetséges fiatal szerepel a darabban, a végzős osztályból is itt van hat fiú, akik mind színészek szeretnének lenni… S bár eredetileg kevés a lányszerep, én azért álmodtam néhányat. December 13-án, pénteken, Luca napján mutatjuk be – akkor a nézők is meglátják!
Az interjú teljes terjedelmében itt olvasható el.
