Halasi Dániellel, a Lúdas Matyi rendezőjével beszélgettünk
Vajland Judit: A Lúdas Matyiról először a Dargay Attila-film jut eszembe, majd az, hogy egy olyan magyar közkincs, amelyben a nép egyszerű, később kiművelt fia népmesei figuraként valódi igazságosztó szerepben tündököl. Úgy kezeled a történetet, mint amit mindenki ismer, vagy más a fókusz?
Halasi Dániel: Próbáltam az emlékeimet és a közkincset egy kicsit hagyni, ahogy Tasnádi István szövege is egy pici csavarral él, mert a harmadik verés elmarad. Azt gondolom, hogy tarthatunk ott ebben a történetben, hogy megtörténik ez a fajta jellemfejlődés, azért, hogy ne kreáljunk egy újabb Döbrögit, még akkor sem, ha a világ afelé tart, hogy mindig jön egy újabb Döbrögi, aki, ha hatalomhoz jut, elvész az esze és elfelejti, hogy honnan jött. Nagyon fontosnak tartom, hogy a harmadik verés elmaradásával belép valamiféle megbocsátás. Vagy ha nem is megbocsátás, akkor a »kölcsönkenyér visszajár« mondásnak az eredetije, ami úgy szólt, hogy »kölcsönkenyér körbeér«. Tehát nem attól kapom feltétlenül vissza, akinek okoztam a bajt, hanem majd egyszer csak megtalál ez a karma vagy valami. Nekem az volt legfontosabb, hogy eljussunk ide. Hogy ehhez a bosszúvágyhoz, ami Matyit hajtja, vagy egyáltalán a vágyhoz, hogy léhűtő figurából egy kiművelt valaki legyen, ahhoz egyszerűen meg kell tapasztalnia a bőrén azt, amit egyébként csak atyai vagy anyai jótanácsként hallunk, hogy fogjuk be szánkat, mert a világ ilyen. Teljesen természetes, hogy tizen- vagy huszonévesen ezt nem szabad megfogadnunk, viszont amikor elér bennünket is ez a helyzet, akkor meg ez az, ami ösztönöz talán. Ezt sem tudom, hogy jól van-e így, de úgy látszik, ez a világ működésének természetes módja.
A harmadiktól ötödikes korosztályig nyilván nem arról fogsz beszélni, hogy ez az ész hatalmát hirdető, a felvilágosodás eszméit valló mű, de a mesei, első olvasata is igazán izgalmas kérdéseket vet fel: Döbrögivel megjelenik a hatalom, és az is, hogy ha tanulsz, műveled magad, sikeresebb lehetsz.
A mesei része abszolút adott, de nagyon nagy segítségemre van a tervező, zeneszerző, koreográfus triász, akik megalkották azt a képet, amit én a lelkem színpadán elképzeltem. Ez kezd kirajzolódni mind zeneileg, mind koreográfiában és a térben is: látszik egy kicsit börleszkesebb, elrajzoltabb világa a dolognak, de csak ezen a síkon, miközben a szöveg szintjén, a színészek jelenlétének a szintjén emberi marad. Szerintem ez egy jófajta egyensúly, és így, ha ennek a korosztálynak nincs is sok köze az említett elméleti részhez, mégis érthető ez a folyamat, és a végén a megbocsájtás, vagy az önmagunkon való felülkerekedés.
Amikor az átiratot rendezőként olvastad, milyen Lúdas Matyi előadást vizionáltál? Állatfigurát megjeleníteni a színpadon nem egyszerű kihívás.
Valóban kérdéses és nehéz helyzet, de kapóra jött, hogy Lehőcz Zsuzsi, aki bábosként erős eszközhasználatban és hangszeres tudásban is, itt van a társulatnál. Biztos volt már az első pillanatban is, hogy hogy jelenik meg a lúd, a másik pedig az építkezés: hogy mi az, amit el tudunk venni Matyitól, amit aztán hozzá tudunk tenni a saját világunkhoz. Ez egy nagyon erős kép lett. Mi az, amit Döbrögi eltulajdonít, mert mindenkitől elvesz valamit, mi az, amit túl a lúdon Matyiéktól elvesz, és beleépít a saját világába, Hogy hogyan épül-szépül Döbrög vára, ez volt az első képem. Van egy teljesen egyenértékű háza Matyinak, amit Döbrögi hajdúi először kifosztanak, majd a színpadtechnika segítségével el is emelik és ráteszik Döbrögi házát és már a Döbrögié. Különösebb hangsúlyt nem fektetünk erre, de látványos elem lesz.
Nyelvezetében mennyire találtad jól megfoghatónak a Tasnádi-átiratot?
Nagyon. Ez egy pörgős, mai szöveg és nincs túlbeszélve. Sok teret ad az asszociációnak és a játéknak, és minden csak annyi, amennyi. Az egész történet egy toposz, nagyon élesen fest meg helyzeteket. Egyébként azért ilyen, mert ez egy bábszínpadra írt szövegkönyv, a Budapest Bábszínháznak írta Tasnádi.
Milyen a debreceni társulattal dolgoznod?
Nagyon jó, nagyon nyitottak. Van olyan színház, ahol szeretik a gyerekdarabot, van, ahol másodrendű dolognak tartják. Az utóbbi hozzáállással nehéz megküzdeni. Itt nyitottak voltak a koncepcióra, a tervekre, és nagy lelkesedéssel vágott bele a munkába mindenki. Befogadták a Hajdú Néptáncegyüttest, akiknek fontos szerepük van, és partnerként kezelik őket. Szeretem, ha jó a hangulat a próbafolyamat során, mert az a véleményem, hogy az át is megy az előadásba. Ha szíve és lelke van, biztos, hogy érződik a nézőtérről is. Az már fél siker.
