(Forrás: http://www.haon.hu/) 2016. 01. 14.
Debrecen – Számos izgalmas előadással várja az évad második felében is nézőit a Csokonai Színház. Interjú Gemza Péterrel, a Csokonai Nemzeti Színház művészeti vezetőjével.
Jelenleg három darabot próbálnak a debreceni teátrumban. Gemza Péter művészeti vezetővel az évadtervezésről, kortárs és klasszikus darabok választásának dilemmáiról, s a közelgő DESZKÁ-ról beszélgettünk.
A magyar színházak jelentős része ugyanazokból a darabokból válogat. Az általános tendenciától némi távolságot tartva a Csokonai tavaly meghirdette az ősbemutatók évadát, sok-sok kortárs darabbal (Titus anatómiája, Akár Akárki, Csikóink, Istent a falra festeni, Krisztus születése, A dühös lovag). Miért vonzódik a kortárs darabokhoz? Többet mondanak jelen világunkról, mint egy klasszikus?
Gemza Péter: A színház történetében mindig voltak olyan periódusok, amikor vágyták az emberek azt, hogy újabb szövegekkel találkozzanak, újabb gondolatokkal, másképpen megfogalmazva szembesüljenek az őket érintő történésekkel. Nyilván maguk az alkotók sem szívesen csinálnak meg mondjuk egy Hamletet úgy, ahogy már egyszer látták, hanem keresnek egy formanyelvet, gondolati síkot, amely maivá teszi.
Azt gondolja, hogy azt az időszakot éljük, amikor szintén van igény a nézőkben egy másfajta megszólalás iránt?
Gemza Péter: Nem mindegy, hogy egy vidéki, vagy egy specializálódott fővárosi színház (művészszínház, zenés színház stb.) repertoárjáról, struktúrájáról beszélünk. A különböző nézői igényeket és az alkotói igényeket kell harmonizálni, hisz minden évad egy alkotás. Vannak rendezők, akik szeretnek klasszikus darabokkal dolgozni, és van olyan közönségréteg, amelyik szereti a klasszikus értelemben vett színházi felépítést, dramaturgiát és igen, van olyan közönségréteg, amelyik keresi a kortárs, vagy mondjuk így: formanyelvében új darabokat. Jó visszajelzéseink vannak ezzel kapcsolatban és nem gondolom, hogy baj lenne, hogy az igény nagyobb az előzőekre. Itt az arányok kérdése a legfontosabb, vagyis sem az egyik, sem a másik oldalra nem kell elbillenni. Így lehet egy egészséges, jó szemléletű, szerethető színházat csinálni, amire mi is törekszünk.
Amikor tervez egy évadot, egy kicsit ide és egy kicsit oda is ad? Ebben az évadban már volt musical, a Made in Hungária, francia krimi, a Nyolc nő, közeledik a Szabó Magda-klasszikus, Az ajtó bemutatója, hamarosan próbál Woolf Orlandója, a Rómeó és Júliát az egyedi alkotói elképzeléseiről ismert Szikaszai Rémusz rendezi, s ha visszakanyarodunk az évad elejére, a 150 éves jubileumot kortárs szerző művével, Orbán János Dénes A magyar Faustjával ünnepelte októberben a színház.
Gemza Péter: Igen, de ha pontosabban akarom megfogalmazni, akkor azt mondom, már az egyik oldal, másik oldal kifejezés is megosztó, hisz van egy közös halmaz, akik ezt is, és azt is szeretnék nézni. Mindenhol a minőségi színház kérdése a legfontosabb. Ez az, ami felülír mindent. A szórakoztató, könnyedebb darabok egyáltalán nem igényelnek kevesebb energiabefektetést. És valóban, azt is nézem, hogy minden közeg találja meg a számítását. Persze Ráckevei Annával és a művészeti műhellyel, sokszor átbeszéljük ezeket. A nézői visszajelzések itt is elengedhetetlenek. Szeretném, ha bátran mondanának véleményt rólunk, mert abból tendenciákat, valós igényeket lehet leszűrni.
Az évad első fele a nézői érdeklődést tekintve sikeres, hisz a Nyolc nőre, a Made in Hungáriára az Árkosi Árpád rendezte Hatvani-történetre, A magyar Faustra jó előre nincs jegy. Mi várható az évad hátralévő felében?
Gemza Péter: Jön Szabó Magda Az ajtó című regényének színpadi adaptációja. Tudom, hogy a debrecenieknek is fontos a helyi kötődésű írók műveit a színházban látni, és itt Szabó Magda kiemelkedik, s ne felejtsük el a szereposztást! Az évad összeállításában ez is egy fontos elem, hogy kik azok az alkotótársak, vagyis azok a színészek, akik alakítják ezt a kulturális közeget. Kubik Anna lesz Emerenc, Varga Klári az írónő. Ilyenkor érzem azt, hogy mekkora adomány az élettől, hogy ebben a periódusban tudok a színház művészeti vezetője lenni, hisz nagy élmény, hogy egy ilyen álomszereposztásra tehetek javaslatot. A Rómeó és Júlia milliószor volt színpadra téve, tehát kell egy olyan gondolati sík, amely megtartja a darab klasszikus jellegét, nem szakítja ki az eredeti közegéből, és mégis teljesen friss. Ahogy Szikszai Rémusz látja a színházat, az kellő nyitottság esetén 14 éves kortól hallatlanul izgalmas lehet. Az Orlando különleges kihívás a rendezőnek, színésznek, koreográfusnak. Gigantikus feladat színészi jelenléttel egy androgün lényt megfogni. Ezért is játssza Sárközi Nagy Ilona. A Camille lesz a DESZKA nyitóelőadása. A szobrászat mint térbeli költészet, és a tánc mint akcióban lévő szobrászat összekötve Camille Claudel szobrász életével, sorsával, aki Rodin szerelme, és a nagy formátumú gondolkodó, Paul Claudel testvére volt, kivételes hangulatot ígér. Magam pedig Soós Imrének igyekszem emléket állítani a Tüzet viszek című Hubay-darabbal. Soós, mint egy üstökös végigviharzott a színháztörténet egén, feltűnt, ragyogott, aztán kiégett. Milyen volt a közeg, amelyik ezt engedte? Egyáltalán hogyan történhetett meg? Ezek a kérdések érdekelnek.
Március 18-án kezdődik a DESZKA, a kortárs drámák fesztiválja. Milyen lesz a program?
Gemza Péter: 2015-ben rengeteg nagyon-nagyon jó előadás született az országban és a határokon túl, tehát a válogatás során a bőség zavarát éltük meg. Nagyon izgalmas, megosztó, és közönségbarát előadások is lesznek a DESZKA-n.
