(Forrás: http://kulturpart.hu/) 2017. 06. 21. Rieger Johanna
A Miskolci Operafesztiválon mutatták be Ittzés Tamás – Lanczkor Gábor: A Lutherek című ragtime-operáját. Ittzés Tamás zeneszerzővel a premier után beszélgettünk a szokatlan műfaj titkairól.
Ezt a műfajt nem nagyon ismertük idáig…
Most mondhatnám nagyon leegyszerűsítve, hogy ilyen műfaj nincs is. Eddig egyetlen ragtime-opera született, Scott Joplin, a ragtime királyának nevezett, 100 évvel ezelőtt elhunyt afroamerikai szerző műve. 1915-ben szervezett saját magának egy bemutatót New Yorkban, ahol egy szál zongorával előadta a darabot. Csúfos bukás volt, Scott Joplin aztán 1917-ben meg is halt. Állítólag már előtte is írt egy ragtime-operát, de erről csak feljegyzések vannak, a mű elveszett, tehát mondhatnánk kicsit fellengzősen, hogy A Lutherek a zenetörténet második ragtime-operája.
Amerikában kulturális szempontból a XX. első évtizedeiben különleges helyzet volt: a feketék egyrészt meg akartak felelni a fehéreknek, bizonyítani akarták, hogy ők is tudnak olyat a művészetben, mint a fehérek, illetve az amerikaiak is meg akartak felelni az európai mércének. Joplin mind a kettőt akarta. Ez nem sikerült neki igazán, mert a zenei vénájában a ragtime csörgedezett, és megragadt a műfaj sajátosságainál. Szóval zeneileg kicsit öszvér dolog sült ki a Treemonisha c. operájából, amit aztán a ’70-es években fedeztek fel újra. Akkor előadták, és kapott érte Joplin egy posztumusz Pulitzer-díjat is.
Én pont az ellenkező szemszögből közelítettem meg a műfajt, persze már nem a ragtime-korszakban vagyunk, hanem azután 100 évvel. Valami olyat akartam írni, ami végül is összefoglaló nevén ragtime-opera, de mindenféle műfaj, ami a klasszikus vagy más néven a tradicionális dzsesszben benne van, az szerepet kap benne. A Lutherek címet viseli a darab, és Martin Luther King kapcsán az amerikai szórakoztató zene abszolút helyénvaló. Tehát a gospel, a spirituálé, a blues, ragtime, a dixieland, a big bandes hangzású swing, a New Orleans-i mocsárszagú blues mind helyet kap ebben az operában. Mindebből gyúrtam egy olyan elegyet, ami az eklektikussága ellenére egységes, ugyanakkor zeneileg nem feltétlenül csak archaizáló, múltba révedő, merthogy az egész darab nem erről szól. Tehát, összefoglalva az egészet, a ragtime-opera mint műfaji meghatározás szerintem a jó kompromisszum, de amúgy akármi másnak nevezem, mondjuk dzsessz-musicalnek, akkor még jobban félreértik. Tehát talán még ez áll a legközelebb az igazsághoz.
A ragtime műfajra majd még térjünk vissza, és kíváncsi lennék majd arra is, hogy küzdöttél-e ugyanolyan nehézségekkel, mint Joplin. De beszéljünk még A Lutherekről. Most van a Reformáció 500. évfordulója, és Luther Márton is szerepel a ragtime-operádban. De hogyan hozható ő össze Martin Luther Kinggel?
Ez zeneileg is nehézség volt, de ezt a gordiuszi csomót nagyon egyszerűen átvágtuk – nevezetesen úgy, hogy Luther Márton nem énekel. Nagyon hamar eldöntöttem, hogy így lesz, mert ha a zeneileg bennünk élő, vagy a nagyközönségben vélhetően fellelhető Luther-képet nézem, akkor leginkább a Bach-korálok, az úgynevezett Luther-korálok lehetnek adekvátak. De hát ugye az már 200 évvel Luther után volt. Ha gregorián dallamokat kezd énekelni, akkor meg nem értjük, hogy miről van szó, és olyan archaizálás lenne, ami itt ellentmondásokat szül, másrészt meg végképp nem hozható össze az amerikai zenével. Úgyhogy tulajdonképpen kezdjük onnan, hogy miért lett Lutherek. Külső katalizátor, vagy hatás vagy kényszer volt az evangélikus egyház által a reformáció 500 éves évfordulójára kiírt pályázat három évvel ezelőtt, amiben többek között színpadi művekre kerestek pályamunkákat. Na mondom, eljött az én időm, végre megírom a régóta tervezett ragtime-operámat, amihez addig sosem találtam megfelelő témát.
Olvastam, hogy kamaszkorod óta tervezted.
Igen, még kamasz voltam, amikor megalapítottam a zenekart, és azóta, miután megtudtam, hogy Joplinnak volt egy operája, gondoltam, majd én leszek a következő. Aztán ez a kamasz hóbort végül is szárba szökkent így három évtized után. És nyilván, hogyha reformáció meg ragtime-opera együtt, akkor Luthernek benne kell lenni, mert kell egy központi figura. De akkor mit csináljunk a zenével, illetve hogyan lesz ebből ragtime? Martin Luther King kapcsán ez teljesen magától értetődő volt. Az már sokkal nehezebb, hogy zeneileg és dramaturgiailag hogyan egyeztetem össze a két Luthert? Hogyan egyeztetem össze az alapvetően vidám zenét az alapvetően komoly-szomorú témával? Hogyan egyeztetem össze a magyar, első szótagon hangsúlyos, éles ritmusokkal teletűzdelt prozódiát az amerikai, szinkópált és felütésekkel teletűzdelt zenei ritmikával? Szóval volt néhány megoldandó feladat, de szerintem végül is aztán mindent sikerült valahogy jó irányba terelni.
Ezt a bemutatón látható siker is bizonyítja. De mesélj egy kicsit a szakmai trükkökről!
Van egy sor olyan direkt módon használt vezérmotívum, mondjuk, az ereszkedő passacaglia basszus, amiben sokan talán jazzslágerekre vélnek ráismerni, mint az Ellington-féle It don’t mean a thing, vagy a Ray Charles-féle Hit the road Jack. De hát Purcell Dido és Aeneasában Dido búcsúja is erre épül, s Bach d-moll chaconne-jának az alapja is ugyanez. És a barokkban rengeteg lá-szó-fá-mi basszusra épülő motívum volt, szinte mindig lamentációhoz, szomorú témához kapcsolódva. Ez például az operámban is sokszor megjelenik. Aztán van egy csomó olyan ritmika, felrakás, vagy harmóniasor, illetve inkább azt mondom, hogy harmónia-motívum, kis apró egységek, amiket direkt használtam. Részben azért, hogy a ragtime és a dzsessz-sztenderdek kötött, 16 vagy 32 ütemes formáját meg tudjam bontani, vagy adott esetben lehessen modulálni vagy tempót váltani. Másrészt meg azért, mert bizonyos pontokon ezek a motívumok mégis csak kapcsolódnak bizonyos szereplőkhöz. Direkt zenei utalás egyébként nem sok van a darabban. Egy dolgot be kellett emelnem, ez a We shall overcome című spirituális dal, amit a déli baptisták állandóan énekeltek, ez volt az ő indulójuk, vagy vezérdaluk, King temetésén is elhangzott. Az operában is a temetéskor jelenik meg a dal. Illetve, hogy Luther Márton se maradjon teljesen zenei utalás nélkül, őt jelképezi a darabban a Mennyből jövök most hozzátok dallama. Ebből csináltam több helyen korál változatot, illetve amikor King felmegy a mennybe Lutherhez, akkor ez a két motívum, a korál és a spirituálé egymás fölött szól. Ezek zeneszerzői játszóterek, ebből a közönség nyilván nem sokat hall meg, de nem is kell, hogy halljon.
