Számos ismert színművész ünnepli idén kerek évfordulóját a pályán töltött időnek, köztük a Csokonai Színház kiválósága, László Miske, aki éppen ötven éve fejezte be tanulmányait színész szakon. Ez alkalomból ő és társai a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen rendezett ünnepségen vették át aranydiplomájukat pénteken (2016. április 15-én).
Több, mint 200 szerepben
László Miske 1966-ban végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben, Nagyváradon játszott 1966 és 1987 között, majd a kolozsvári Állami Magyar Színházhoz (1987‒1990), utána a Miskolci Nemzeti Színházhoz (1990‒1992) szerződött. 1992-től a debreceni Csokonai Színház tagja.
László Miske valamennyi szerepében közkatonaként indult, de a szereppel vívott titáni küzdelem után mindig a színpad „nagytiszteletű ura” lett. Ez nem véletlen, hiszen ha első választott hivatásához hű marad, ma a lelkészként szolgálna. Ő ugyan azt vallja, hogy a református teológia menedék volt a totalitárius uralom malomkövei elől, azonban a teológia a „tanulóoskolájává vált”.
László Miske 1965-ben kezdte el színészi pályáját Nagyváradon. Akkor már ott dolgozott Szombati Gille Ottó rendező, és nem sokkal később oda szerződött Farkas István is. Mindketten feltétlen hívei voltak az akkor korszerű színházszemléletnek, előadásaikat filozófiai tartalommal töltötték meg, és erős képi fantáziával alkották meg a játékteret. Rendezéseikben olyan alakításokat nyújtott Miske László, melyek megalapozták, hogy az 1971 és 1983 között romániai „önvédelmi színháznak” nevezhető időszakban országos jelentőségűvé váló nagyváradi együttesben Miske László stílusmeghatározó, vezető művésszé válhasson. A korszakban a színházi alkotómunkát döntően befolyásolta, hogy a romániai cenzúra felismerte: a szöveg nem egyenlő a látvánnyal, és kezdetét vette a színházak totális ellenőrzésének korszaka. Egyértelműen körvonalazódott, hogy a színházi kultúra Romániában a diktatúrával szembenállók fórumává vált. A hatalom ellenőrző-elnyomó apparátusának tökéletesítésével párhuzamosan az erdélyi magyar kisebbségi kultúra tere is erősen beszűkült. Ebben a vészterhes időszakban leginkább Szabó József rendezői opusai fémjelezték a partiumi műhely művészi értékét, s tették hangsúlyossá Miske László művészi minőségét és közéleti bátorságát. Szabó József bátor vállalkozásokkal teletűzdelt rendezői kezdeményezéseinek hőse ugyanis a színész Miske László volt. (A nagyszerű előadások sora: Páskándi Géza: A bosszúálló kapus – 1971; Madách Imre: Az ember tragédiája – 1974; Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér – 1975; Tamási Áron: Ősvigasztalás – 1982.)
Harag György halála után az erdélyi színház vezéregyénisége Tompa Gábor lett, aki átvette a kolozsvári színház igazgatását, és aki Harag örökségét folytatva végképp lebontotta az erdélyi magyar színjátszás hagyományos kánonjait, és nyitottá tette a korszerű színházi formanyelv asszimilálására. Miske – nonkonformista alkatának megfelelően s abbéli vágyától indíttatva, hogy mindig a szellemi avantgárd műhelyeinek tagja legyen – 1987 és 1990 között a kolozsvári színházi műhely aktív tagjává vált. (A.Gelman: A pad; I.L.Caragiale: Zűrzavaros éjszaka; Kao Hszing-Csien: A buszmegálló).Az 1989-es romániai forradalom rendszerváltás helyett hatalomváltást hozott. Az új közegben hiába jött el a művészetek szabadsága, a kulturális intézmények szószékjellege megszűnt. Miske Lászlóra új kihívások vártak, magyarországi színházakban találta meg művészi álmai beteljesülését.
1990 és 1992 között Miskolcon, illetve Szegeden játszott, majd 1992 óta a debreceni Csokonai Színház tagja. Ez utóbbi helyen teljesedett ki színészi pályája, számos itteni szerepébe sikerült beoltania saját jellegzetes és hiteles erdélyi karakterét. Elismerten nagyszerű előadások, illetve alakítások (Tamási Áron: Csalóka szivárvány; Eljátszott és el nem játszott szerepek; Tamási Áron: Ősvigasztalás; Hamvai Kornél: Márton partjelző fázik; Háy János: A Gézagyerek; T.Williams: Macska a forró bádogtetőn; Háy János: A Pityu bácsi fia) sora után a 2002-es POSZT-on a legjobb mellékszereplőnek választották A Gézagyerekben nyújtott alakításáért, s itt kapta meg a Jászai Mari-díjat is 2003-ban.
Az 1990-es évek óta több alkalommal directorként is kipróbálta magát (Tamási Áron: Boldog nyárfalevél; Ken Kesey: Kakukkfészek; Sütő András: Káin és Ábe;, Farkas Ferenc: Bűvös szekrény), éveken át a debreceni Ady Endre Gimnázium drámai osztályában tanított színpadi mozgást, a 2000-es évektől kezdődően pedig a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának magánének tanszékén színészmesterséget oktat.
2013 őszén a nagyváradi Szigligeti Színház örökös tagjává választották, a 150 éves jubileumáról ünnepi beszélgetésekkel megemlékező Csokonai Színház a 2015/16-os programsorozat első estjén rendhagyó műsorral ünnepelte a színész 80. születésnapját, akinek sokéves munkásságát Debrecen városa 2016 áprilisában Pro Urbe Díjjal ismerte el.
(Kötő József: A színház Nagytiszteletű ura c. tanulmányának felhasználásával)
