Mintha egy pazar, pörgős Almodóvar vígjátékot láttunk volna a Csokonaiban

(Forrás: http://www.dehir.hu/) 2018. 12. 25. Szénási Miklós

Debrecen – A szerelem szinte sistereg ebben a mediterrán világban, ahol jól szabott ruhákban járnak-kelnek az énekesek, és csak isszák a jó borokat. Ez a Figaro házassága. Kritika.

Régen voltam iskolás, de arra jól emlékszem, hogy az ének nem tartozott a kedvenc tárgyaink közé. Még alsóban hagyján. De ahogy kamaszodni kezdtünk, egyre nehezebben éltük meg a kínos kötelességet, hogy mutáló hangon próbáljunk énekelni. Birkóztunk a szolmizálással, értetlenül álltunk a kottafejek előtt, azt meg különösen nehezen viseltük, amikor nagy zeneszerzők életrajzait kellett bemagolni, s szó szerint felmondani. Pedig nagyon egyszerű lett volna megszerettetni velünk a zenét. Elég lett volna behozni mondjuk egy Mozart lemezt, a g-moll szimfoniát, és azt mondani, hallgassuk meg, és rajzoljuk le, mit hív elő bennünk ez a zene. Ez nem történt meg, így aztán Kodály meg Bartók országában a többség irtózik a komolynak mondott zenétől, mint a leprától. Pedig a zene jó, nem unalmas, nem nem is mindig komoly. Ahogy a Mozart életmű népszerű darabjának számító Figaro házassága is, amit a Csokonai Színházban Szabó Máté vitt színre.

figaro3
Fotók: csokonaiszinhaz.hu

Bátran, jó kézzel nyúlt a darabhoz. Kihajította a csili-vili kosztümöket, a rizsporos parókákat, és helyette hozott egy modern környezetet, ahol mai, trendi ruhás nők meg férfiak kevernek és kavarnak. (Jó, azért annyi paróka maradt, amennyi a díszletesek fejére kellett, akik így remekül beépültek a játékba – ügyes kontrasztként.) A Figaro ugyanis egyáltalán nem egy poros klasszikus. Olyan, mint a Romeó és Júlia: van élet benne a szerző halála után is. Arról szól, ami számunkra sem ismeretlen, sőt: nagyon is ismerős. A szerelemről, a párkapcsolatokról, a csábításról, a megcsalásról. Meg persze az átverésről, a hisztiről, és a csapdákról, amiket mi helyezünk el egymásnak.

figaro2

Az alaphelyzet elsőre riasztónak hathat, annyi szereplő van itt hirtelen, akik annyi mindent és annyi mindenkit szeretnének. A címből is kiintegető Figaro (aki amúgy komornyik) Susannába van belezúgva. Susanna szereti Figarót, ahogy Marcellina is, aki első virágkorán már túl van különben. Susannát viszont nem csak az őt feleségül venni készülő komornyik, hanem a gróf is szeretné ágyba vinni, ám a csinos és cserfes szobalány nem hajlik erre. A gróf persze nős, a felesége gyönyörű, délceg asszony, imádja a férjét, annak a kalandjait viszont nagyon nehezen viseli. S ott van még Cherubino, a gróf apródja, ez a jóképű fiatalember, és gyakorlatilag minden nőbe szerelmes. (Különös tekintettel a grófnőre!) Cherubinóért ellenben Barbarina van oda, a kertész szemrevaló lánya…

Tudják követni? Ha így olvasva soknak is hat, a szappanoperákon, televíziós sorozatokon edződött mai közönségnek nem okozhat gondot, ha ennyi csűrcsavar van egy történetben.

Viszont mivel mai környezetbe került át a sztori, így az alapvetően el is sikkadt, ami miatt az első ízben 1786-ban bemutatott négyfelvonásos opera a maga korában erőteljes botrányt kavart azzal, hogy az első éjszaka jogát tűzte pellengérre.

Nem egyszerű az egyéni teljesítményekről írni, amikor néhány szerepben előadásonként más és más szereplőkkel találkozhat a néző. Amikor én láttam, akkor a szép hangú Rálik Szilvia tündökölt a csinos grófnő szerepében, Kendi Lajos udvarolt elszánt grófként a Bordás Barbara által életre keltett, tűzről pattant szobalánynak. A házvezetőnő Marcellina szerepében Bódi Marianna lépett elénk, Bátki Fazekas Zoltán játszotta Bartolót, az orvost, a rafinált Basiliót pedig Balczó Péter. Figaróként Donkó Imre remekelt, míg az egyik leghálásabb szerepet, a gróf által elzavart Cherubinót Gyüdi Eszter hozta. Pazarul, hiszen nőként egy olyan fiatal férfit alakított, akit egy éles helyzetben női ruhába öltöztettek. Nincs még egy olyan pasi, aki olyan gyorsan megtanulna tűsarkúban lejteni, mint ahogy Cherubino, azaz Gyüdi Eszter tette. Nem lehet elmenni amellett, hogy a mai néző a férfit játszó nő esetében is a nőt látja: és amikor ez a férfi, vagyis nő udvarol egy másik nőnek, az meg egészen olyan hatást kelt, mintha egy pazar, eszeveszett Almodóvar vígjátékot néznénk.

A cikk folytatását itt olvashatja.