Debrecen – Remek mulatság kerekedett A chioggiai csetepatéból.
Méhes László rendezésében mutatta be a Csokonai National Theatre társulata Goldoni A chioggiai csetepaté című komédiáját. A jobbnál jobb színészi alakítások közül a Mercs Jánosé emelkedett ki, aki ezúttal brillírozott szerepében.
Önérzetes hímek
A chioggiai csetepaté egy kis olasz halászfaluban játszódik, ahol az asszonyok a tengeren halászó férfiakat várják álmodozva, vágyakozva haza. Váratlanul felbukkan egy szerelemre éhes fiatalember, Toffolo (Pál Hunor), aki az ajándéknak szánt (sült) tökével alaposan felkavarja az állóvizet, s nagy ramazúri tör ki a nők között. Igaz, – a heves olasz mentalitásukhoz hűen – amilyen hamar összekapnak, ordibálnak, sőt tettlegesen is bántalmazzák egymást, olyan gyorsan békülnek meg, s borulnak egymás nyakába. Ám amikor megérkeznek a várva várt férjek, vőlegények, Pasqua (Majzik Edit) Lucietta (Szakács Hajnalka) merő „jóindulatból” elkottyint egyet s mást Beppének (Papp István) menyasszonyáról, Orsettáról (Szűcs Kata). Erre reagálva bosszúból Libera (Varga Klári) Checca (Krajcsi Nikolett) ülteti el a bogarat a féltékeny Titta Nane (Mészáros Tibor) fülébe, aki azonnal számon is kéri szerelmét, Luciettát: „Miért fogadtad el a tökét?” Ha nem tudnánk, hogy itt most egy szelet sült tök miatt áll a bál, azt hihetnénk, hogy valami 18-as karikás erotikus performance-ba cseppentünk bele… Aztán, ahogy az ilyenkor lenni szokás, a feltüzelt, önérzetükben sértett hímek a gaz csábító Toffolo nyomába erednek, az egyik késsel, a másik kővel, a harmadik bárddal. Az üldözött, testi épségét féltő széltoló a jegyzőhöz (Artúr Vranyecz) fordul segítségért, aki végül kibékíti a chioggiaiakat.
A sztori kapcsán nem nehéz némi analógiát felfedezni az „Egy szög miatt” kezdetű angol gyerekverssel, hiszen Goldoninál a leányzó egy szelet sütőtök miatt veszíti el majdnem szerelmét, mely legalább olyan banális, mint egy csata elbukása egy patkószeg miatt…
Mindenki hozza
A nézőtér, illetőleg az erkély színpadhoz közeli oldala részben be van építve, és hangulatos olasz város képe elevenedik meg előttünk. A díszlet (Rózsa István munkája) nemcsak esztétikus és korhű, hanem jól bejátszható, könnyen változtatható; a felső páholy mindkét oldalán folyamatosan nyílnak és csapódnak az ablakok, asszonyi szitokszavak csapnak össze a levegőben, sőt még a köpőcső is előkerül…
A rendezőt dicséri, hogy tökéletesen kihasználja a mediterrán vígjáték verbális és nonverbális lehetőségeit, azaz képes szavakkal és mozdulatokkal, cselekedetekkel egyaránt nevettetni. Külön említést érdemel a szereposztás, mely szintén Méhes Lászlót igazolja. S ritkán fordul elő, hogy egy produkcióban az epizodistáktól kezdve mindenki egyformán jó, s mindannyian önfeledt kedvvel játszanak. A debreceni – szünet nélkül játszott – előadáson pedig ez megtörtént!
Hiteles Szakács
A nők közül Majzik Edit érezhetően jól érzi magát szerepében, ösztönösen hozza az olasz temperamentumot, s otthonosan mozog e miliőben. A Luciettát játszó Hajnalka Szakács is lubickol szerepében, hitelesen tálalja a csapongó, de szíve mélyén hűséges, szenvedélyektől fűtött női lélek sokszínűségét. A Checcát alakító Nikolett Krajcsi szerelemre éhes, ám e téren még tapasztalatlan csitriként bájosan próbálgatja a női csábítás technikáit. Varga Klári (Libera) Szűcs Kata (Orsetta) nagy kedvvel, humorral hozza figuráját. Papp István (Beppe), Bakota Árpád (Toni) Miske László (Vicenzo) is humorosan prezentálják az emberi viszonylatokat, a felturbózott érzelmeket. A legkisebb szerep a Rózsa Lászlóé, buzisra vett altisztje azonban éppúgy kitalált és jól kidolgozott, mint társaié. Parádés alakítással lepett meg Artúr Vranyecz a kéjenc jegyző szerepében, aki a hölgyek kihallgatásánál – hatalma mellett – előadó-művészi képességét is bevetette célja érdekében, természetesen a behálózás szándékával. Tibor Mészáros egyedi gesztusrendszerrel meg tudta mutatni Titta Nane durcás, hisztis, kissé infantilis halászlegény oldalát ugyanúgy, mint a benne rejlő önérzetes hímet. A darab elején kicsit erőltetettnek éreztük Hunor Pál játékát, ám később ízlésesen vicces játékával meggyőzött bennünket arról, hogy a rendező keresve sem talált volna nála jobb Toffolót.
Mercs bravúrszerepben
A férfiak között egyértelműen Mercs János (Fortunato) alakítása a legkidolgozottabb, nem véletlen, hogy a legmulatságosabb is egyben. Igazi bravúrszerep az övé, ám a megvalósításához tökéletes hadarótechnikát kell alkalmaznia a színésznek. Mercs Jánosnak azonban van gyakorlata ebben, hiszen hasonló kihívás volt számára a nagy sikerrel játszott Bolha a fülben című vígjátékban a pótszájpadlását kereső, beszédhibás rokon alakítása.
