(Forrás: http://www.haon.hu/) 2015. 11. 30.
Debrecen – Maratonozással és a legkülönfélébb szerepekkel keresi határait a színésznő, aki a Jóisten tenyerén érzi magát. Interjú Varga Klári színművésszel.
Három éve szerződött a Csokonai Színházhoz. Játszik a Nyolc nő című bűnügyi komédiában, hamarosan a Párizs hídjaiban Edith Piaf slágereit szólaltatja meg, s készül az írónő szerepére Az ajtóban. Varga Klárival beszélgettünk.
Klasszikus darabban, a Old-fashioned storyben apáca vagy, a Chioggiai csetepatéban civakodó Libera, az új bűnügyi komédiában, Lucifer A magyar Faustban. Változatos szerepek, lehetőséget adnak arra, hogy több oldalad megmutasd.
Varga Klári: Nagyon nagy szerencsém van, és soha nem voltam így a Jóisten tenyerén, hogy ennyiféle különböző és rendkívül eltérő karakterben létezhetek. Ahogy a maratonozással, vagy a futással keresem a saját határaimat, úgy ezekkel a szerepekkel is teljesen kitágul a spektrum. Számomra is sokszínű visszajelzés, hogy a színpadon lehetek igazi rosszindulatú, kétszínű, álszent anya, illetve – ha nem is vagyok férfi, mégis – eljátszhatom Lucifert.
Mind lehetőség arra, hogy átgondoljam és kitoljam a színészi határaimat. Ajándék a színháztól és a rendezőktől. Ha el tudják képzelni, hogy eljátszom, akkor nekem is el kell tudnom képzelni.
Hogyan építesz fel egy figurát?
Varga Klári: Teljesen tudatlanul ülök be az olvasópróbára. Tiszta lappal. Muszáj odaadnom magam a rendezőnek és a produkciónak, mint egy gyurmát, hogy az energiák és gondolatok, amelyeket szeretnének létrehozni, mindenféle előítélettől mentesen, prekoncepció nélkül láthatóvá váljanak.
Ez az említett módszer tűnt számodra igazán működőképesnek?
Varga Klári: Ilyen vagyok. Sosem voltak szerepálmaim sem. Úgy érzem, hogy amit megéltem, a sokféle figura és rendezői elképzelés, amiben megmerültem megérett bennem annyira, hogy a bizonyítási vágy is másképp él bennem, mint régebben. Semmit a világon nem akarok megmutatni. A színészi létezés egy nagyon érzékeny állapot. Felemelkedés, lehullás. Ahhoz, hogy az említett natúr gyurma legyek, mindig visszaállok a startvonalhoz. Minden feladatot, minden szerepet ajándékként élek meg. Ahogy a debreceni szerződtetésem, társulati tagságom is egy nagybetűs ajándék volt.
Rusz Milánnal készített önálló zenés estjeiden Karády Katalin és Edith Piaf bőrébe bújsz. Alig lehet jegyet venni ezekre az előadásokra. Az elmúlt évadban Katona Gábor, a színház koreográfusa rendezte a Csikóink című mozgásszínházi előadást, táncos társául téged választott…
Varga Klári: Minden másodpercéért hálás vagyok, hogy Katona Gábor rám gondolt. Persze amellett, hogy minden reggel lefutom a magam kilométereit, iszonyú fájdalmaim voltak. Mámoros volt, úgy éreztem magam, mint egy gyerek, akit kiengedtek a játszótérre és játszhat kedvére, még akkor is, ha jócskán voltak bizonytalan pillanataim.
Karády és Piaf sorsán keresztül magamról beszélek. Mindent, ami az életemben szépség, fájdalom, öröm, veszteség, azt elmondhatom és elénekelhetem. A Rusz Milánnal való találkozást pedig, azt, hogy megírta és megrendezte ezeket a darabokat, sorszerűnek gondolom.
Seregi László drága koreográfuszseni mondta egyszer, hogy „a zene rögtön a szívbe üt”, és igen, ha olyan az este, akkor a Piaf- és a Karády-esteken a legforróbbak a visszajelzések.
Régóta tagja vagy a Baltazár Színháznak, az egyedüli hivatásos színtársulatnak, amely értelmi sérült színészekből áll, és igyekszik megteremteni a lehetőséget, hogy a tagok a tehetségükből éljenek meg. Miért fontos számodra ez a vállalás?
Varga Klári: Társra leltem bennük. Fantasztikus színészek. Olyan koncentráltan dolgoznak, minden próbán, minden előadásban, mintha az életükért küzdenének. Élik a szerepeiket, nem játsszák. Hozzájuk másfajta kapcsolat fűz.
Kedves barátom, aki szintén velük dolgozik, Müller Péter Sziámi mondta valamelyik nap, hogy „ez az a színház, amit nem lehet elhagyni”. Persze, mert a gyerekeidet nem hagyod cserben. Azt mondom gyerek, de hát Rafael Erzsike hatvan éves lesz. Isteni színésznő a maga kortalanságával.
Milyen szerepre készülsz?
Varga Klári: Indulnak a Szabó Magda regény, Az ajtó próbái, amelyben az írónőt alakítom majd. Kubik Anna lesz Emerenc, Naszlady Éva a rendező. Hétfőn kezdünk, nagy kaland lesz.
