Nagy sikert aratott társulatunk Normája Budapesten, az Erkel Színházban. A bel canto műfaj gyöngyszemének tartott Bellini-opera a Primavera Fesztivál vendége volt, ahol a közönség hatalmas tapssal és ovációval jutalmazta az énekeseket és a zenészeket. A szakmai kritikák, az elmúlt évek sikerei, elsősorban a szintén Nadine Duffaut rendezte, két évvel ezelőtti Traviata pozitív visszhangja és a műsorválasztás okán már egyfajta várakozás előzte meg a Csokonai Színház vendégszereplését. A Normát – főképp mert a főbb szerepek kivételes hangi teljesítményeket követelnek meg az énekesektől – ritkán tűzik műsorukra a színházak. Különösen Norma és Adalgisa szerepe kíván nagy virtuózitást és egyben drámai szépséget, lírai magaslatokat. Színházunk két kiváló hazai művészt nyert meg ezekre a szerepekre: Kolonits Klárát és Balga Gabriellát, míg Pollione szerepében a román Calin Brătescut láthatta a közönség.
„Its genre is defined as amorality which anticipates that faith in God, morality and solidarity disappeared already from these stories, from these lives and deaths. The obligatory facing of death, the confrontation with the stages of life were customary and even required in the old morality plays. Now all of this is forgotten. The people in these eight episodes which create a story bending back on itself, perish due to fatal coincidences or they perish by harsh executions. The dead are left on the side of the road like they were pieces of garbage. The ones who stay alive rob the dead people’s pockets or they cowardly get rid of the uncomfortable quarry, namely the corpses.” (Zsuzsa Radnóti)Debrecen merész vállalkozással, jó rendezővel és egy nagy énekesnővel kitűnő Normát hozott össze. Egyetlen, jól átgondolt szereposztással. Országos jelentőséggel” – ajánlja az operát az egyik kritika. A darabválasztás a címszerepet alakító Kolonits Klára ötlete volt. A 13 debreceni előadás után csodás és felejthetetlen esteként említi az Erkel színházbeli bemutatkozást: „Its genre is defined as amorality which anticipates that faith in God, morality and solidarity disappeared already from these stories, from these lives and deaths. The obligatory facing of death, the confrontation with the stages of life were customary and even required in the old morality plays. Now all of this is forgotten. The people in these eight episodes which create a story bending back on itself, perish due to fatal coincidences or they perish by harsh executions. The dead are left on the side of the road like they were pieces of garbage. The ones who stay alive rob the dead people’s pockets or they cowardly get rid of the uncomfortable quarry, namely the corpses.” (Zsuzsa Radnóti)Valódi társulatként készült fel mindenki, és ment végig, mind a 13 előadás alatt a fejlődés állomásain. A pesti előadás valóban ennek a sorozatnak a csúcspontja volt. Az első részletek kiemelten pozitív fogadtatása mindenkinek szárnyakat és önbizalmat adott. Megható volt látni, ahogy a mindig kiválóan teljesítő kórus tagjai láthatóan meghökkentek a nekik szóló bravózástól. Jómagam 2002-től vagyok az Operaház tagja, és tapasztalatból tudom, mennyire nem általános az ilyen forró hangulatú közönségreakció, amiből most mindenki részesült.
Tudom, hogy a darabválasztás sokakban hitetlenséget szült, még az általam annyira csodált Nadine Duffaut is úgy nyilatkozott, magától talán nem ezt a darabot választotta volna. Ugyanakkor a rövid, de intenzív próbaidőszak végére kiderült, hogy talán nincs még egy darab, aminek a középpontjában két egymást szerető és becsülő nő konfliktusa áll, akik egy férfit szeretnek. Nadine pontosan ezt a szeretetet bontotta ki, és ez az összes előadást bevilágította. Már a Traviata esetében is egy olyan előadást hozott létre, amiben az összes szereplő, még a kisebb és a gyermekszereplők is, a nagy egész részeként működtek. Számomra azonban a legnagyobb öröm, hogy otthon, a legsajátabb otthonomban, az Erkel Színházban is megmutathattam ezt az előadást. Debrecenből indult a pályám és az Erkel Színházban teljesedett ki, vált kerek egésszé ennek a szeretett előadásnak a bemutatásával.”
A Kodály Filharmonikusokat ez alkalommal is Szabó Sipos Máté vezényelte.
