Matt Napóleon legyőzőjének

Egyet fújt Mozarttal, és sakkozott Kempelen Farkassal a főszereplő.

Időfutár címmel egy – elsősorban a Z generáció számára írt, ám az idősebb korosztálynak is – élvezetes és szórakoztató előadást mutatott be a Csokonai Színház Gemza Péter rendezésében, Mészáros Ibolya főszereplésével.

Az időutazás, a múlt esetleges újraírása vagy éppen a jövőbe való bepillantás régóta foglalkoztatja az embereket, népszerű téma ez az irodalomban és a filmművészetben is, elég, ha a mindenki által ismert Zemeckis-trilógiára, a Vissza a jövőbe című filmre gondolunk. A sci-fi komédia első részében ugye a tizenéves Marty McFly (Michael J. Fox) – feltaláló barátja, Doki – időgéppé átalakított autójával menekül el a terroristák elől, s a jelenből (1985) egyik pillanatról a másikra 1955-ben találja magát, ahol találkozik majdani szüleivel, s akarva-akaratlanul beleavatkozik a múltba….

Tasnádi István, Gimesi Dóra, Jeli Viktória bravúrosan megírt darabjában a főhősnő Hanna is egy váratlan időutazáson vesz részt, s egészen 1791-ig repül vissza. Ő is belepiszkál a történelembe, s XVIII. századi ténykedéseivel – bár nem szándékosan – de majdnem meghiúsítja Mozart Varázsfuvolájának a bemutatását.

Az Időfutár ifjúsági rádiójátékként indult 2012-ben, s – figyelembe véve, hogy a tinik nem vagy alig hallgatnak manapság rádiót – meglepően magas hallgatottságot ért el a Kossuth Rádióban. A sikerre való tekintettel az alkotók később ebből az anyagból hatkötetes regényt írtak, majd részint ezek átdolgozásából – a Csokonai Színház felkérésére – megszületett a színpadi verzió is.

Őrült taták, részeges Wolfi

A két részben, két idősíkban, több helyszínen játszódó történetet két technikai eszköz, egy sakkautomata és egy mobiltelefon determinál, az előbbi nélkül – a darabban – nem működne az időutazás, ugyanakkor telefon híján nem tudná Hanna a kapcsolatot tartani a XXI. században maradt barátaival.

Középen viaszbábúra emléketető turbános alak ül mozdulatlanul, előtte sakktábla, mellette egy szövő- illetve egy gőzgép látható azon a kiállításon, melyet épp a főhősnő osztálya látogat meg Bujdosó tanárnővel (Újhelyi Kinga). Az interaktív séta során a kiskamaszok az ipari forradalom reánk maradt relikviáival ismerkedhetnek meg. Két tanuló – Hanna (Mészáros Ibolya) és Bulcsú (Kránicz Richárd e. h) lemarad a többiektől, ugyanis a szobornak hitt figura, Kempelen Farkas találmánya, megmozdul és elkezd lépegetni a bábuival. Hanna azonban mattot ad annak a sakkozógépnek, mely a korabeli feljegyzések szerint állítólag legyőzte Napóleont, II. Frigyes porosz királyt és Edgar Allen Poe amerikai írót, költőt.

A lány persze ekkor még nem tudja, hogy a sakkjátsz­ma győzteseként egy kalandokkal teli időutazásba keveredik, mely során aktív részese lesz majd az operairodalom gyöngyszemei között számon tartott Varázsfuvola keletkezésének, olyannyira, hogy ő ugrik majd be az Éjkirálynő szerepére. Elsőként „két őrült tatával” – e különös szerkezet feltalálójával, Kempelen Farkassal (Miske László) és öreg barátjával, Sándorral (Csikos Sándor) –találkozik, akik örömmel fogadják az „égből pottyant” leányzót. S miután tudomást szereznek arról, hogy a rendőrminiszter (Gelányi Bence) szerint ő egy „veszedelmes boszorkány, ki a birodalom békéje ellen tör”, fiúruhába bújtatják Hannát és Schikaneder (Dánielfy Zsolt) bécsi színházába küldik öltöztetőnek, ahol a kulisszák mögött megismerkedik az alkotói válságban szenvedő, részeges Mozarttal, azaz Wolfival (Kovács András e.h.), a báj­gúnár tenoristával (Rózsa László) és a hisztérikus Jozefával (Újhelyi Kinga).

A szerző-triumvirátus leleményes cselekményszövése következtében a börtönbe zárt Hanna majdhogynem a XVIII. században marad végleg, de hogy kinek a segítségével és hogyan sikerül végül visszatérnie a jelenbe, azt nem árulom el…

A cikk folytatását itt olvashatja.