A Gyöngykoszorú című koncertről
forrás: hajdupress.hu
A gyönyörű énekhangjáról is ismert Újhelyi Kinga színművésznő és zenésztársai azon művészek sorába tartoznak, akiket a koronavírus-járvány miatti kényszerű karantén nem megtorpanásra, hanem alkotásra ösztönzött. Így jött létre az a Gyöngykoszorú című zenés produkció, amelyet a közönség 2020. július 18-án este a művésznő anyaszínházában, a debreceni Csokonai Színházban tekinthetett meg.
A koncert címe nem véletlenül Gyöngykoszorú. Hisz Újhelyi Kinga a karantén időszaka alatt a magyar költészet gyöngyszemeit fonta koszorúba, kezdve az Ómagyar Mária- siralomtól Csokonai Vitéz Mihály és Berzsenyi Dániel költeményein át egészen Pilinszky János Apokrifjéig, s mindehhez rendkívül izgalmas, tanulságos, s valljuk meg, nagyon szokatlan, hisz ma már a köztudatból sajnos teljes mértékben kikopni látszó „sorvezetőt” használt. Szent István királyunk fiához, Imre herceghez intézett Intelmeiből ragadott ki részleteket, s e részletekre tartalmilag valamilyen formában reagáló ― azt igazoló, erősítő, vagy épp cáfoló, kifigurázó stb. ― módon válaszolt egy-egy, dalban elmondott költeménnyel.
Intelem részleteiből és az összesen tizennégy énekelt versből álló dramaturgiához a színésznő különleges énekhangján kívül zenésztársai segítségével unikális muzsika társult. Dargó Gergely ― akit a színházba járó közönség jól ismerhet a kiváló hangszereléseiről ― most is remekelt, és monumentális művészi munkát végzett: az Újhelyi Kinga által megzenésített és zeneileg megszerkesztett költeményeket ő hangszerelte, s vele három művésztársa, Szabó Krisztián gitárművész, Albert Szilárd hegedűművész és Pusker János csellista biztosította a tökéletes hangzást. Amely ― ez többször is eszembe jutott, amíg a koncertet néztem ― sokszor olyan hatást keltett, mintha a művésznő mögött/mellett nem négy zenész, hanem egy egész szimfonikus zenekar állna. Ez a „szimfonikus zenekar” hol népzenei motívumokkal, hol jazzes beütéssel, hol klasszikus zenei elemekkel, hol Cseh Tamás és Bereményi Géza opusainak hangzásvilágát idéző dallamokkal „szolgálta” Újhelyi Kinga versénekléseit. És ezek az énekek véleményem szerint legalább két szempontból biztos, hogy különleges élményt nyújtottak.
Egyfelől amiatt, mert az Intelem egy-egy részletével felvezetve az adott vers tartalmilag is új értelmet nyert annak a fejében, aki „olvasva” is ismerte az adott költeményt. Például a „Ragaszkodj az elfogulatlan ítélkezéshez” Szent István-féle mondat Arany János Tetemre hívását, amelyben a bűnelkövetést igyekeznek babonák szerint feltérképezni, teljesen új kontextusba állította. De ilyen volt az is, amikor Kosztolányi Dezső Halotti beszédét, amely az „ember egyedüli példányságáról” beszél, Újhelyi Kinga a „Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik” Intelem-részlettel vezetette fel, amely, ha akarjuk, ellentmond Kosztolányi állításának, ha viszont máshogy nézzük, megerősíti azt.
Másfelől amiatt lettek mások, amiatt hatottak máshogy ezek a költemények a koncerten, mert a hozzájuk társított különleges zenei hangzás is új köntösbe bújtatta őket. Mert amíg Arany fent említett költeményét hallva, az Újhelyi Kingáé mellé Dargó Gergely énekhangjának „betársulásával” megkaptuk a „balladai homályt”, addig Ady Endre Hiszek hitetlenül Istenben című verse mondanivalóját például a játékos, kicsit ironikus hangulatot árasztó zene tette más értelművé, vagy József Attila Ódájának az ember biológiai mélységeibe hatoló sorai is más gondolatokat ébresztettek, más kontextusba ágyazódtak a zene és az ének segítségével.
S hogy vajon miért nem csokrot kötött, hanem koszorút font Újhelyi Kinga ezekből a költeményekből? Véleményem szerint azért, mert a mélyen vallásos Intelmekre hagyatkozva az egész estét a hit, a hit megtartó ereje zárta körbe. Körbe fonta, kerek egésszé tette, amely kört és egészet a koszorú tökéletesen szimbolizálja. A hit koszorúja, amely a karantén ideje alatt is sokaknak erőt adott, s amely ― halljuk a Szent István-féle mondatok egyikét ― „Tettek híján meghal”.
A Gyöngykoszorú művészei e mondatra is reflektáltak: tettekben náluk nem volt hiány, hanem ez az óriási művészi munka biztosította/ biztosítja számukra a hit erejét, amelynek az eredményeként egy másik Intelem-mondat, a „rajtuk lett az üdvösség sisakja” is az osztályrészüké lett. E szívmelengető koncert formájában azonban nemcsak ők, hanem a közönség is megüdvözülhetett, amikor a rég nem hallott, első királyunk szájából elhangzó mondatok, és a legszebb költeményeink sorába tartozó versek koszorújában rendkívül komoly mondanivalóval szembesült.
Gyürky Katalin