Április 27-én mutatja be a Csokonai Színház Zalán Tibor unferlédi című darabját, mely a darab ősbemutatója is lesz egyben. A színpadon Kubik Anna Kossuth-díjas, Érdemes Művészt láthatjuk majd a maffiafőnök manipulatív anyjának, Honti Hannának szerepében. A színművésszel a megformált karakteréről és a darab aktualitásáról beszélgettünk.
– Az jutott eszembe, miután elolvastam az unferlédit, hogy nemrég meg kellett indokolnunk a háborús erőszakról szóló Szétbombázva műsorra tűzését, miközben a hétköznapi élet, ha csak az utolsó két debreceni szerepedet nézzük – Rózsa Mamit vagy most Honti Hannát, a maffiafőnök édesanyjának figuráját az unferlédiben- sokkal kegyetlenebb helyzeteket produkál. Mi volt az első benyomásod a Zalán Tibor-darab kapcsán?
– Vegyük például a tegnap éjszakát: ki gondolta volna, hogy egy világ fogja végignézni, miként válik a lángok martalékává a Notre Dame huszártornya? Ennyire kegyetlen jelenetet, hogy az emberek térdre kényszerülnek, a színház nem tud produkálni. Olyat már megéltem, hogy felállva üdvözöltek a nézők egy előadást, de hogy letérdelve imádkozzanak, ezt csak felsőbb erő tudja kikényszeríteni. Az volt az első gondolatom az unferlédi elolvasása után, hogy ez a darab annak az aljasságnak a tükre, ami ma zajlik a világban. Míg régebbi korokban arra tettek kísérletet, hogy felépítsenek személyiségeket, ma a személyiség lerombolása zajlik minden szinten, leginkább a manipuláció fegyverén keresztül. Nemrég a Hitelben olvastam egy tanulmányt, hogy a manipulációt épp a manipuláció tárgyai, vagyis mi magunk várjuk el, sőt örömmel tesszük ki magunkat ennek, hisz mi magunk várjuk el, hogy gondoskodjanak rólunk, törődjenek velünk… Az unferlédi arról szól, hogy egy ember személyiségét leginkább azzal lehet lerombolni, ha elvesszük a nyelvét és a józan, emberi gondolkodását. Ezt a folyamatot mutatja be Zalán Tibor, méghozzá nagyon csavaros technikával, először látjuk a végeredményt és lassan, fokozatosan jutunk a történet elejére. Időben visszafelé halad a színdarab. Lassan bomlik ki, hogy ki is volt az a tiszta, szép ember, akit tönkretettek. Ez a jelenség komoly erőkkel zajlik ma a világban, és nem csupán az ember fogyasztói ösztönlénnyé való züllesztésének céljából. Az én szerepem kapcsán világossá válik, hogy nem is az anyagi okok játszanak főszerepet, hanem tisztán „kútmérgezésről” van szó. Honti Hanna a tipikus mérgező szülő esete. Nem is olyan régen hallottam a hírekben, hogy Miskolc környékén, de más falvakban is, olyan mennyiségben fogynak a szintetikus és egyéb, tisztázatlan eredetű, összetételű drogok, hogy nagy számban születnek egy kiló alatti gyerekek, ami elképesztő. Erről nem lehet nem tudomást venni. A színháznak a szörnyűség megmutatása mellett, persze, az is feladata, hogy ne csak káoszt okozzunk a nézőben a sokkoló valóság felmutatásával, de ellenpontozzunk is. Remélem, sikerül a katarzist is előhívni előadásunkkal, hisz megismerhetjük azt a lányt is, aki alanya lett ennek az emberkísérletnek! Muszáj hinnem abban, hogy a világ nem velejéig romlott, ha tisztaság, szépség nincs jelen a világban, akkor nem is érdemes élni.
– Kelet-európai történetnek látod az unferlédit?
– Szerintem az egész világ küszködik most, egy új világrend, újfajta háborúk, a bolygónk fenntarthatósága érdekében tett erőfeszítések közepette, s legfeljebb erőteljesebb a világ azon részein, ahol nyomorultabb a világ. Mindenütt jellemző ez az emberkísérlet. Ezért ilyen szívszorító.
– A te figurád, a maffiafőnök anyja, ennek az egész gonoszságnak a legfőbb konspirátora?
– Talán ő az, aki drogok nélkül is cinikusan gonosz és kegyetlen. Az ő frusztráltsága érezhető, hisz egy személyiségzavaros nő, aki képes tönkretenni a gyereke múltját, jelenét, sőt a jövőjét is. Születésétől fogva felhasználja a gyermekét, aminek, úgy gondolom, mindig valamilyen alapvető személyiségzavar az oka. Szerintem ez egy boldogtalan, kielégületlen ember. Kiderül, hogy a férjével semmiféle szerelmi kapcsolata nem volt, de szerintem az egész életéből hiányzott a szerelem, vagy ha voltak is emberi érzései, már feledésbe merültek azok… miközben pénz, paripa, fegyver, minden a rendelkezésére állt. Honti Hanna az a fajta szülő, aki a gyerekén keresztül éli meg a torzult hatalmi vágyait. Ahogy tönkreteszi a fiát, az egészen aljas és becstelen: folyamatosan vicc tárgyává teszi, leszólja, nincs egy jó szava hozzá, nincs érzelmi biztonságban mellette a gyereke, nem ad szeretetteljes hátteret neki. Háborút folytat vele gyerekkorától, így a fiú továbbadja ezt a kegyetlenséget. A legborzasztóbb, hogy kiirtja belőle a szerelmet is.
– Olyan részletességgel vázoltad az anya figuráját, jellemét, hogy az az érzésem, le nem írt, ki nem mondott mozaikokból építetted fel…
– Bele van ez óvatosan csempészve a darabba, én is onnan veszem, csak a sorok között kell olvasnom. Ez a színdarab nem úgy van megírva, mint egy reális színmű. Igazából egy filozófiai tézist kell megtestesítenünk. A manipuláció darabját. Mindenütt megmagyarázza Zalán Tibor a cselekedetek motivációját. Kaptunk egy pulóvert és vissza kell bontani a fonalat.
– Okoz nehézséget, hogy időben visszafelé haladtok?
– Nehéz. Nem is voltam még ilyen módon felépített színdarabban. Gondolkodtunk rajta, hogy a néző számára mi teszi a történetet követhetővé, hisz csak apró utalások vannak, amit ha nem vesz észre valaki, akkor nem egyszerű visszafelé gondolkodni. Persze igyekszünk kapaszkodókat adni majd. De az a veszély szerintem mindenképp jelen lesz, hogy ha rájön a néző, hogy visszafelé ugrálunk, majd elölről szeretné látni a történteket.
– Mit gondolsz, érzelmileg megérinti majd a történet a nézőket?
– Sokkolódnak majd, de persze a nézőre van bízva a hatás, hogy végig tudja-e gondolni, hogy mi történik a színpadon és van-e része neki magában ilyen emberi játszmában. A világ valóban nem változik, csak az eszközök mások. Mindig is bódították magukat az emberek, és mindig éltek azzal a lehetőséggel is, hogy lealacsonyítsanak másokat. Fel kell készülnie a nézőnek lelkileg, mert nagyon durva trágárság van a darabban, amit rossz látni, hallani, főleg egy ilyen pici térben, egy személyiség nélküli rongycsomót. Magam is nehezen viselem. Remélem, elgondolkodunk majd arról, mit engedünk be az életünkbe, s mit nem…
Vajland Judit
