Mint minden évben, a Hajdú-bihari Napló idén is arra kérte olvasóit, hogy szavazzák meg, ki legyen az évad legjobb színművésze. A verseny idei győztese Kubik Anna Kossuth-díjas színésznő, akit a debreceni nézők Szabó Magda Régimódi történetében szerettek meg. A díjátadásra ünnepélyes keretek között, a péntek esti díszelőadás után került sor.
A művésznőnek szeretettel gratulálunk, és további sok sikert, szép szerepeket és lelkes nézőket kívánunk Debrecenben.
Az évad színésze díj elnyerése alkalmából interjút készített Kubik Annával a Hajdú-bihari Napló:
Víghitre programozva érdemes élni
A síró embernek elkél a vigasz, a nevetőnek pedig az erősítés, a művészet lehet efféle szolgálat.
Debrecen. „Még az álmokat se hazudni/Mégis víg hitet adni másnak/Kisérő sírást a sirásnak”: ezt az Ady-idézetet választotta művészi hitvallásának és létfeladatának Kubik Anna Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes művész. A Csokonai Nemzeti Színházba az idei évadban érkező színész úgy elvarázsolta közönségét, hogy a Napló olvasói az Év Színészének választották.
Miért épp ez az idézet áll közel Önhöz?
Kubik Anna: Ady-t már pályám elején is úgy forgattam, mint a Bibliát, ez az idézet összefoglalja az én emberi és művészi hitvallásomat. Az egész világról alkotott képem benne van e két sorban és egy teljes életen át követendő program is ez.
Van ott egy súlyos „kisérő sírást a sírásnak” mondat is…
Kubik Anna: Az ember élete változékony, mindannyiunknak kijut örömből és szenvedésből is. Én sem vagyok kivétel. A síró embernek elkél a vigasz, a nevetőnek pedig az erősítés, a művészet lehet efféle szolgálat. Én nagyon harmonikus családban nőttem fel és ez erős alapokat adott nekem. Alapvetően is szeretek nevetni. A víg hitre különösen nagy szükség van ma, mert rengeteg problémánkat meg tudnánk oldani, ha nem befelé fordulnánk, hanem erős hittel, pozitívan gondolkodnánk. Ez nekem létfeltétel. Ebben hasonlítunk a lányommal, bár sok tulajdonságában eltérő tőlem. Én csak az életpéldában hiszek, nem annyira a nevelésben. Ha én így élek és ezt az optimizmust ő igaznak és sikeresnek látja, akkor talán van miért így működnöm.
Mennyit tudott érvényesíteni ebből a létfelfogásból a Régimódi történet Rickl Máriájának szerepében, ahol egy megkeményedett,kevéssé optimista nőt alakít?
Kubik Anna: Humora van, amit nagyon értékelek benne. Csípős megjegyzései arra utalnak, hogy mindig tisztán látja a helyzetét és tetten érhető, hogy ő sem így képzelte el az életét. Fiatalon ő is vágyakozott a poézisre, lelkes volt, beleszeretett egy olyan férfiba, aki a felhők fölött jár és ez azt mutatja, hogy benne is volt hajlandóság arra. Egy ponton azonban kénytelen volt átvenni a családfő szerepét azért, hogy megvédje a családját. Nem saját magáért tette, hanem a szeretteiért. Megpróbált felvállalni mindent, és ez bizony megkeményítette a szívét, a jellemét. Végül csak a szeretetről szól a történet, mert megkéri Lenkét, az unokáját, hogy menjen el és éljen máshol, máshogy. Ez egy nagyon különleges női szerep, amely a mi családunkban sem idegen. A felmenőim között sok erős nő van. Nagyon sok múlik rajtuk. Ha nincs olyan férfi, aki fel tudja vállalni az erős ember szerepét egy családban, akkor jönnek a nők. Ez a minta mindig létezett és ma is sok ilyen típusú nővel lehet találkozni. Hozzánk közel áll az a gondolkodásmód, hogy meglátjuk az apró szépségeket. Bennünk talán jobban megvan az a szemlélet, hogy van értelme annak, amit teszünk másokért és a dolgok változtathatók.
A szerepben tehát megtalálta a helyét és a tapsból, amely azután hangzott el, hogy tavaly bejelentették az érkezését, arra következtetek, hogy a társulattal, illetve a debreceni közönséggel nem volt nehéz dolga.
Kubik Anna: Egy beilleszkedés sem egyszerű, mert az ember – főleg bizonyos kor után – nehezen vált. Számomra nem volt semmilyen kényszerítő erő. Ráckevei Anna felhívott és azt mondta, van egy nekem való szerep és ha van kedvem szerződjek is ide. Senki sem küldött, magamtól jöttem el a Magyar Színházból. Az ott töltött 10 plusz 14 év után úgy éreztem, túl régóta vagyok e helyen. A döntésemben megerősített, hogy erős profilváltáson esett át a teátrum, ifjúsági és gyermekszínházzá vált. Nem titok: volt egy erős csábítás Székesfehérvárra is, de egyrészt az Annához kötődő barátságom másrészt a vágy, hogy megismerjem Debrecent idevonzott. Sok helyi barátom emlegette nekem, hogy milyen a cívisvárosban élni, így izgatott a debreceniség érzése. Egyelőre csak a felszínét kapargatom ennek az érzetnek, de az eddigi tapasztalataim nagyon jók. Nekem meglepő volt a város nyitottsága, fiatalossága és egyben hagyománytisztelete. Az emberek közvetlenek, barátságosak és lépten-nyomon leszólítanak, ezt a fővárosban már nem tudom megélni. Ingázom Budapest és Debrecen között. Szívesen mozdulok ki otthonról és amióta felnőtt a lányom, ebben semmi sem korlátoz.
Eddig szinte csak fővárosi színházakban játszott. Hozott-e új szemléletet e vidéki teátrumba?
Kubik Anna: A pályán eltöltött 30 év tapasztalata mindenhová jön velem, de egy színész tisztában van azzal, hogy minden egyes feladatánál újra kell kezdeni a szakmát, az életet. Nem lehet átvinni szinte semmit egyik szerepből a másikba. Mindannyiszor egy embert próbálunk ábrázolni és minden ember maga egy külön titok, külön valóság, külön csoda, így a nulláról, sőt még az alól kell kezdeni a kutakodást, ami nagyon izgalmas folyamat. A nyitottságomat tudom hasznosítani ebben a társulatban is. Az egymásra hatásunk pedig nagyon erős. Színvonalasat alkotni csak úgy lehet, ha együtt gondolkodunk társainkkal. Mindenki húzta a szekeret – rendező, színészek együtt – és nem tolta. A darab mindenkinek fontos volt és izgultunk, mert Szabó Magda műve közismert. A közönség soraiban ülhetnek olyanok, akiknek személyes kapcsolata lehetett a regény szereplőivel. Színpadon teljesíteni akkor lehet, ha a partnerek is jók és itt egy egészen kiváló társaság dolgozik most együtt. A Napló közönségdíját akármelyik kollégám megérdemelte volna. Ez az elismerés nagyon becses és értékes nekem, mert tudom, nem könnyű egy ilyet begyűjteni, ahogy nálunk Dunántúlon mondják, „gyüttmentként”. Érdekes, hogy ebben az évben Székesfehérváron a Fejér megyei Napló szavazásán is megkaptam az Aranyalma-díjat. Jó érzés, hosszú időre erőt és víghitet adó, hogy így kísér engem a közönség szeretete.
