(Forrás: http://www.dehir.hu/) 2016. 09. 24. Szénási Miklós
Debrecen – Hiszel a szellemekben? És megölnéd az asszonyt azért, hogy bezsebeld a melóért járó pénzt? A legenda visszatér. Kritika.
A brigád úgy döntött, elvállalja a melót. Nem ez az első munkájuk, dolgoztak már sokfelé, sokféle építkezésen. De ez a Déva vára, ez valahogy nem akar sikerülni. Hiába verítékeznek, ami falat raknak, leomlik. Hogy miért? Ezt a tizenkét kőműves sem érti. Izsák (Kiss Gergely Máté) például egyenesen szellemeket, kísérteteket emleget. Amire Kelemen (Papp István) legyint, hogy az nem lehet.
A megfejtést másutt kell keresni. Abban, hogy ők mit rontottak el. Olyan nincs, hogy egy falat ne lehessen felhúzni, egy várat ne lehessen felépíteni. Neki kell feszülni újra és újra. Már csak azért is, mert a szakmai becsület mellett pénzről is szó van: fél véka ezüstről, fél véka aranyról. Ám bármit próbálnak, kudarc a vége. Ha a hozzáértés nem, akkor mi hiányzik? Az akarat? A hit? Kelemen olyan kőműves, aki két lábbal áll a földön. A valóságban hisz, a reális dolgokban. Ám hiába győzködi erről a társait, előkerülnek a babonák.
A kőművesek felidézik a legendát, hogy itt egy szörnyű bűntény történt, egy asszony sorsára hagyta a gyermekét, és ki kell engesztelni a szellemek világát. Mi mással, mint egy áldozattal. Asszonyt asszonyért. Azt a feleséget, aki majd először jön ide, fel kell áldozni. Megölni, elégetni, és hamvait belekeverni a malterba, hogy álljon már végre ez a nyomorult vár. Kelemen őrületnek érzi ezt, de gyerekkori pajtása, Boldizsár (Mercs János) nem hagyja, hogy kivonja magát a körből. Vagy benne van mindenki, vagy nem működik az egész. Itt egy ügyről van, mindannyiuk közös ügyéről. Ha Kelemen hitet emlegetett, ha arra akarta rávenni a brigádot, hogy ne adják fel, akkor most ne lépjen vissza. Legyen benne ő is az alkuban. Akad persze mindig, aki az utolsó percben már-már meghátrál. Mert mi van, ha az ő felesége lesz az első? Hát akkor őt fogjuk feláldozni – hangzik a sommás ítélet.
Ha megállapodtunk, akkor megállapodtunk. S erre Kelemen sem tud mást mondani, hogy rendben, így legyen. Boldizsár nem is engedné: mint az ördög ügyvédje, sorolja félreseperhetetlen érveit, melyek előtt Kelemen kénytelen fejet hajtani.
S milyen az élet: a nagy gyerekkori szerelem, az imádott, hű feleség, Anna az első nő, aki a várba érkezik – Kelemen asszonya. Kelemen csapdába kerül. Hiába nem hisz a babonában, ráhagyta a csapatra, elfogadta a feltételeket. Egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy az ő felesége legyen majd az áldozat. Akit azért kell meggyilkolni, mert megbeszélték, hogy így lesz. Azért, hogy felépüljön a vár. A sikerért, a dicsőségért, a hírnévért. A pénzért, mert mindenki pénzből él. (Az is, akinek nincs családja, az is, aki a nyugdíjkorhatár előtt áll, vagy éppen a pályája elején.) Ha felépül a vár, megkapják a pénzt. Ha nem, elkulloghatnak vesztesen. Ám hogy itt van Anna, az teljesen új helyzetet teremt. Annának meg kell halnia. Meg fogják ölni. És ebből Kelemen sem maradhat ki. Kelemen kiborul, összeomlik. De nem tehet mást, összeszorítja a fogát és végigcsinálja. Részese lesz a gyilkosságnak. Azt öli meg, akit a legjobban szeret.
Mészáros Tibor rendezőként már korábban is bizonyított: a Tar Sándor novellái alapján született kocsmadráma, az Istent a falra festeni elnyerte a közönség és a szakma kegyét is. Idén újra (és legalábbis részben) egy debreceni szerző műve szolgált rendezése alapjául. Sarkadi Imre a Déva várát építő kőművesek történetéből novellát írt és töredékben maradt drámát.
Ez utóbbi megihlette Ivánka Csabát: szövegkönyvéből Bródy János dalszövegeivel és Szörényi Levente zenéjével rockballada készült. Az 1981-es bemutató óta eltelt 35 évben alaposan megváltozott a világ, Mészáros Tibor azonban úgy érezte, van aktualitása ennek a zenés darabnak. Van is: feleséget talán nem gyilkol, de sok mindent megtesz a mai kor embere is azért, hogy boldoguljon, hogy elérje a kitűzött célt, hogy sikeres legyen és felmarkolja a pénzt, ami egyébként ebben teljesítményorientált világban szinte mindennek a mércéje.
Az előadás végig feszes, izgalmas. Végig ott a színpadon a feszültség: bármikor egymásnak eshetnek ezek a kőművesek, akik magukat kényszerítették ebbe a lehetetlen helyzetbe. Morális és anyagi kérdések váltakoznak. Nem mellékesen ott a hiúság is: olyan nincs, hogy egy falat ne lehessen felhúzni. Szellemek nincsenek. Szakma van, szakértelem. Akarat. És ha a józan ész csődöt mond, a realitás helyébe az irrealitás lép.
Papp Istvánnak elhisszük, hogy Kelemen. Árnyaltan hozza a becsületes, az értelemhez végig ragaszkodni próbáló férfi figuráját, aki végül mégis az összeomlás szélére sodródik, miután rájön, hogy saját magát hozta ebbe a lehetetlen helyzetbe. (Nem kis részben Boldizsárnak köszönhetően, aki ügyesen manipulálja társait.) A sok férfi között csak rövid időt tölt a színen Anna, azaz Katona Kinga, ám mégis hangsúlyos a jelenléte, és nem csak azért, mert egy csoportosan elkövetett gyilkosság áldozata lesz: ahogy megérkezik és kibújik magassarkú cipőjéből, mintha az irodából térne haza, mintha az a nő lenne, akit mindnyájan ismerünk.
Az erős színészi játék mellett meghatározó a mozgás: Katona Gábor koreográfiájának köszönhetően a tér kirobbanó energiával telik meg, végig látványos tud maradni az előadás. A látvány egyébként határozott, keresetlen: ötletesek a fotelként is funkcionáló talicskák. Aki pedig ismerős a plázavilágban, tudhatja, mely üzletekből származó ingeket viselnek a kőművesek.
