Lőkös Ildikó beszámolója a XIII. DESZKA Fesztiválról
(Debrecen, 2019. március 29. – április 6.)
Üde színfolt a magyar színházi élet palettáján a DESZKA Fesztivál, amely közel másfél évtizede a kortárs drámák seregszemléje. Az első alkalom 2005 májusában Sopronban volt, melyet aztán a tervek szerint majd évente más-más városban rendeznek meg, de már a harmadik évadban otthonra talált a debreceni Csokonai Színházban. Olyannyira, hogy mára már teljes mértékben magáénak érzi a Csokonai Színház, vállalva mindazt, amivel egy ilyen léptékű fesztivál szervezése jár. Csak egy érdekes adalék, hogy annak idején, amikor a DESZKA Fesztivál kitalálója, a Drámaírói Kerekasztal létrejött, többek közt olyan tagokkal, mint Szakonyi Károly, Görgey Gábor, Háy János, Garaczi László, Békés Pál, Bereményi Géza, és még hosszan sorolhatnám a valamennyien jelentős és kikerülhetetlen drámaírókat, de köztük mindössze két nő volt található, Szabó Magda Thuróczy Katalin.
Ma viszont jönnek a nők. Idén, az immáron XIII. DESZKA Fesztiválon 15:12 a szerzők aránya, még ugyan mindig a férfiak javára, de már nem sok híja van a kiegyenlítődésnek. Dobák Lívia dramaturg is beszélt erről az előadások egyike, a Rendezői változat kapcsán, melynek író-rendezője, Znajkay Zsófia is nő. Bár ő rögtön rossz megközelítésnek bélyegezte ezt a szempontot a saját előadása kapcsán – amiben van is igazság –, de nem lehet nem érzékelni ezt a változást.
A legföltűnőbb ez a jelenség a Nyílt Fórumnál, mely a DESZKA Fesztivál kísérőprogramjainak egyike, melyet a Színházi Dramaturgok Céhe működtet több mint harminc éve, és drámaírók, illetve a műveik fölfedezése, fejlesztése, népszerűsítése a célja. A dramaturgok évente új és új drámapályázatot és ehhez kapcsolódó workshopokat hirdetnek meg, aztán a „befutókkal” több hónapon keresztül foglalkoznak, ankétokon vitatkoznak a szövegeiken, míg végül eljuttatják a teljes mű szcenírozott fölolvasásáig, melybe rendezőt, színészeket is bevonnak. Ennek a projektnek a DESZKA Fesztivál a harmadik állomása, ahol konzultálnak a szöveg változásairól, nyilvánosan részleteket mutatnak be belőle, melynek próbáin a szerző maga is részt vesz. Idén hat szerző keresi az útját a Nyílt Fórumon – és bár a válogatásnál a szövegek minősége a fő szempont, és nem az, hogy milyen nemű az írója, de nem lehet nem észrevenni az 5:1 arányt a nők javára. Amúgy, szerencsére, a Nyílt Fórum drámakezdeményeinél témaválasztásban, stílusban nem érhető tetten, hogy férfi vagy nő írta. A szerzők valamennyien nagyon fiatalok, bőven harmincon innen – és erősen foglalkoztatja őket az a világ, amiben élnek. Berecz Boglárka Félelmeink című drámájának hősei idős emberek, azok, akik ritkán szerepelnek színpadon. Rajtuk keresztül egy kis közösség mindennapjaiba pillanthatunk be – de ezen keresztül a társadalom egészének keresztmetszete is fölsejlik. Hasonló empátiával ábrázolja az elesetteket, idős és/vagy hajléktalan embereket Drubina Orsolya A brémai kritikusok című művében, melynek ötlete saját kutatásán alapszik, interjúk sora előzte meg az írást, és egy ismert Grimm-mese, A brémai muzsikusok történetére hajaz. Színházrendezői diplomával a zsebében O. Horváth Sári izgalmas dramaturgiájú, puzzle-szerűen szerkesztett Életigen című színdarabjában furcsa módon a halál tematikáját járja körül. Látszólag a magánélet problémái felől közelít a slammerként, költőként, íróként igen népszerű Kemény Zsófi a Tiszavirág és bölömbika című sejtelmes műve is, melynek két szereplője van négy színészre, és a mai Budapest a háttere – sok-sok szürreális elemmel, titokkal és humorral. Dézsi Fruzsina tehetséges kritikusként már nevet szerzett magának. A Nehéz istennek velünk című költői művében a délszláv háború kapcsán vizsgálja az emberi természetet, különleges, hol álomszerű, hol pedig nagyon is valóságos jelenetekben téve egymás mellé elképesztő történéseket. Kele Fodor Ákos egyszerre tudós, kutató, költő, tanár, kritikus, szerkesztő, filozófus, háromgyerekes apa – mindezek az életrajzi adatok azért sorolódnak itt föl, mert Az egyse című drámáján is érződik ez a különlegesen sokoldalú tehetség. Egy soha nem létező műfajt, a XIX. századi magyar daljáték tragikus válfaját, a comico-tragicus fekete daljátékot találja fel, kárpát-medencei népdalok dallamára íródott dalbetétekkel. Mindehhez egy kuruckori rémdráma shakespeare-i burjánzó cselekményességgel – és a magyar társadalmat jellemző egykézés (illetve „egyse”) hagyományának beidézésével. Csak drukkolni lehet, hogy ez a különlegesség megtalálja a színházát!
A DESZKA Fesztivál hagyományai közé tartozik, hogy díszvendége is van, aki idén Pass Andrea. Pass Andrea – megint egy nő! – sokoldalú „összművészeti” ember, maga írja, rendezi előadásait, de társulatot is szervez hozzá, a tehetséges színészek mellett fontos számára a látvány, a zene – melynek megvalósításához szintén izgalmas művészeket talál. Tantermi előadások keretében „házhoz viszi” a színházat. Néhány éve még kezdőként pályázott különféle inkubátor-programokra, de már az itt született előadásai is figyelemre méltóak voltak. Ma meg már többek közt a Vígszínházban, a Trafóban, jövőre épp a debreceni Csokonai Színházban rendez. Darabjait több nyelvre lefordították, más alkotók is megrendezik. Mintha üstökös született volna – de ez nem így van, mert mind e mögött szisztematikus, hosszú éveken átívelő munka van. Mondhatni, a szó jó értelmében, Pass Andrea fölépítette magát. Dolgozott Pintér Bélával, Bodó Viktorral, a Szputnyikkal, elvégezte a Kaposi László vezette drámapedagógiai tanfolyamot. A fesztiválon Szirák Péter beszélgetett Pass Andreával, melyet ősszel majd azok is olvashatnak az Alföldben, akik ezúttal lemaradtak a nyilvános változatról.
A szövegek
A DESZKA Fesztiválnak a tartalma mellett a szerkezete is jól kigondolt, áttekinthető. A már említett Nyílt Fórum mellett állandó délelőtti programja a fesztiválnak az előző napi előadások megvitatása a „házi bölcsekkel”. Az is hagyomány, hogy a felnőtt előadások mellett Gördeszka elnevezéssel a témába vágó gyermek- és ifjúsági előadásokat is át lehet tekinteni, olyan kortárs szerzőktől, mint a mára már megkerülhetetlen Dóra Gimesi mellett Grecsó Krisztián, Erdős Virág, Mikó Csaba vagy Parti Nagy Lajos.
A délutáni – esti sávban pedig a „felnőttelőadások” – ha egyáltalán van ilyen kategória. Mindenesetre itt is fölfedezhető a válogatás sokfélesége, kőszínházi produkciótól a függetlenekig, előre megírt drámaszöveget használó előadástól a rögtönzésre épülőig. A „nagyok” közt idén ott volt többek közt Székely Csaba, Spiró György, Závada Pál, Háy János.
S volt több olyan előadás is, amelyik nem előre megírt drámai műből született. A Dömötör András – Benedek Albert jegyezte Second Life például a színészek vallomásait használta föl, és színészi improvizációk során alakult ki a végső forma. Ahogy a Horváth Kristóf Bob és társulata Cigány magyar-ja is hasonló módon, személyes történetekből állt össze.
Itt és most érik a kortárs magyar dráma.
