(Forrás: http://kulter.hu/) Pálóczi Alexandra, 2014. 10. 03.
Interjú Mészáros Tiborral, Ráckevei Annával és Vranyecz Artúrral
Istent a falra festeniSzeptember végén mutatták be a Csokonai Színházban az című előadást. A Magyar Dráma Napján lehetőségünk volt betekinteni a próbafolyamatba. A másfél óra intenzív gyakorlást követő gyors szünetben az előadás rendezőjével, Mészáros Tiborral, illetve két szereplővel, Ráckevei Annával és Vranyecz Artúrral beszélgettünk.
Természetesen a Tar Sándor című elbeszélése alapján készült darab szünetében sem állt meg a próba, a Vígszínház hátsó bejáratánál a színészek folyamatosan gyakorolták a koreográfiát, keresték a tökéletes ritmust, hangsúlyt. Ahogy mondták, sokszor még álmukban is bevillan egy-egy részlet az előadásból. Először – két javaslat között – Mészáros Tibor válaszolt néhány kérdésemre.
KULTer.hu: Mikor fogalmazódott meg benned, hogy Tar Sándor művét színpadra írod és meg is rendezed?
Mészáros Tibor: Ez a két dolog egyszerre fogalmazódott meg bennem, amikor a regénnyel találkoztam. Nagyon tetszett az anyag és már olvasás közben sokszor láttam magam előtt, hogy mit és hogyan lehetne belőle színpadra alkalmazni.
KULTer.hu: Elsősorban színész vagy. Milyen kihívások elé állít az, hogy most rendezőként dolgozol együtt a társulattal?
M. T.: Tartottam attól, hogy milyen lesz átállni a „másik oldalra”, de nagyon sok szeretetet és bátorítást kaptam a kollégáimtól, így nem kellett „kilépnem” közülük. Mindenkinek egyaránt fontos lett ez az előadás, tehát gyakorlatilag nem lényeges, hogy történetesen én vagyok az írója és rendezője. Szerencsére szinte magától megy a dolog, nem szükséges semmit sem erőltetnem, jól működik a gépezet. Színészként is markánsan szoktam hozzáállni a szerepépítéshez és az előadásokhoz, mindig ragaszkodom az adott munkához, ezt már megszokták tőlem. Tulajdonképpen most is ugyanígy dolgozom, csak nem fent vagyok a színpadon, hanem a nézőtérről instruálom a kollégákat.
KULTer.hu: A próbát figyelve nekem úgy tűnt, az egyik legfontosabb tényező ebben az előadásban a tökéletes ritmus megtalálása. Miért van ennek ekkora jelentősége a produkcióban?
M. T.: A ritmus stílust ad az előadásnak. Akkor tud valami átütően megjelenni a színpadon, ha jó időben és jó helyen történik meg egy kiemelt pillanat. Az -ben tizenhatan vannak egyszerre színpadon, ezért aztán nem lehet hagyni, hogy szétfolyjon egy-egy jelenet. A fontos momentumokat meg kell ragadni, ki kell emelni, ehhez ragaszkodom. Színészként nem mindig egyszerű ezeket megtalálni és kitartani, sokszor bilincsnek vagy robotnak érezzük egy-egy próbafolyamat során, de amikor átbillenünk a „holtponton”, utána mindez már automatizmussá válik. Ezért bírnak jelentőséggel a precíz beállítások. Ezek szükségesek ahhoz, hogy a színész el tudja engedni magát, történjen meg vele egy kiemelt pillanat, utána már minden összeáll, s működik magától. Innentől kezdve lesz ez színház.
