(Forrás: http://toptipp.hu/) 2016. 04. 17. Fehér Elefánt
Valere Novarina debreceni Képzeletbeli Operett-jében Mészáros Tibor végenincs dal-
füzérben, babérkoszorús szóakrobataként szlalomozott a slágervilág tengerében, majd 214,
azaz Kétszáztizennégy! keresztnév regiszterének lenyűgöző eljátszásával még a vájtszemű
párizsi Novarina-rajongókat is ámulatba ejtette. Most a színházi fenegyerek rendezőnek a
Színház és a Színész mibenlétéről vallott gondolatait közli, a legendás Louis de Funes komi-
kus játékának elemzése kapcsán.
Harsány kiáltványban utasítja el a “jelzőözönöket, fallosztoposzokat, kiszóláshegyeket”, de
elege van a “szótagelharapók, nemzeti kolibrik/!!!/, monotonitásgépek” színészi és a “tézis-
pozőrök, főátírók, médiaturgok, médiaGógok” rendezői rémuralmából is. Hihetetlen a len-
dület, a fantasztikus színészből áradó energia, a varázsos szóáradat mágikus erővel nyűgöz
le. Hangtölcséren át szól, majd mikor a fejére húzza, “csupán néma jelmezének állati nyel-
vét kell felöltenie”, hogy így is “felmutassa a szót!”, mely minden díszlet és jelmez nélkül,
elképesztő szuggesztivitással hat a csupasz színpadon.
Valere Novarina és Adelaide Pralon rendezése szikár értelmezéssel, avatott tagolással se-
gíti a monológ feszültségének az utolsó szótagig való fenntartását, Horváth Sándor “szín-
padmunkás” nemcsak a kellékezésben aktív, elementáris humorú fűrészes átvonulása a hát-
térben, avagy csodálkozva kérdő, néma pillantása az egyik szófacsaró jelenetben.
Amúgy komikumban aztán nincs hiány, Mészáros Tibor szócunamiját hajszálpontos ritmus-
ban adagolt poénokkal fűszerezi. Minden gesztusát saját titkos énjéből építi, ő az a novari-
nai színész, az “egyetlen, aki arra kárhoztatott, hogy teljes egészével menjen előre, egyet-
len, akinek valamennyi mozdulata a szellemből ered”.
Segítőtársával maga építi be a színpadi ajtó papírablakát, hogy a végkifejletben áttörje és
a Louis de Funes bábu társaságában mondja ki: “Állítsátok le a Realista Bolerót!” Majd ő
lesz a figura feje, így hatványozva a gyönyörűséges gondolatok erejét . ” Az emberek több-
sége anélkül hal meg, hogy tudná, ő csinálta mindazt, amit látott… A létező és a gondolat
egy”.
“A színész belső kalandor, az egyensúlyvesztés szerelmese” – mondja Novarina, ám ez a me-
rész vállalkozás éppen a tökéletes arányosság, a végletekig precíz kidolgozás, a belső erők-
kel átlelkesített színészi alkotómunka iskolapéldája. Mészáros Tibor fenomenális monológ-
ja kiemelkedő eseménye a MITEM-nek, meg kell találnia útját további vendégjátékokhoz is.
