A kereszténnyé lett magyarok ezer éve ünneplik templomban vagy családi körben a Megváltó születését. Száz éve nem egy, de hét országban, itt szerte a Kárpát-hazában. A mostani betlehemezők nagyapái, déd- és szépapái közül sokan Galíciában vagy Doberdónál láttak először karácsonyfát. Elsősorban rájuk gondoljunk most.
Harminc éve találkozunk vagy kétszázhúsz településről érkezve, határon innen és túlról. Talán félmillióan lehetünk így együtt. Jó meghallói a messiás időknek.
Az összetartozás jegyében most csak képeket tudunk küldeni. A tiszacsomaiakról, akiknél az ’56-os forradalom hatvannegyedik évfordulóján a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban Látogatóközpontot avattak. S Nádudvarról, ahol mindannyiunkra gondolva elkészítették ezt a filmet. Ők és a debreceni találkozó szervezői ezzel üzennek a jó pásztoroknak, minden betlehemezőnek.
Az alábbi a nótával pedig emlékezzünk Riskó Györgyre, a kárpátaljai betlehemezők egykori vezetőjére, aki most lett volna hatvanöt éves, és már hat éve nincs közöttünk:
“Legyen úgy, mint régen volt, legyen úgy, mint régen volt.
Adjon Isten békességet, ezer áldást, reménységet, minden jót.
Legyen úgy, mint régen volt.
Legyen úgy, mint régen volt, legyen úgy, mint régen volt.
Hogy ne legyen a magyarnak, se dolmányán, se csizmáján soha folt.
Legyen úgy, mint régen volt.
Adjon Isten békességet, ezer áldást, reménységet, minden jót.
Legyen úgy, mint régen volt. “
