Haja Zsolt: „A maximumot szeretném nyújtani.”

A Don Perlimplín című egyfelvonásos opera debreceni premierje előtt a címszereplő Haja Zsolt válaszolt kérdéseinkre. A tüzes angyal Ruprechtje és a Háry János címszerepe után a fiatal bariton ezúttal a megcsalt férj szerepébe bújik a Csokonai Színház színpadán.

Kovács Annamária és Haja Zsolt - Don Perlimplín (Fotó: Máthé András)
Kovács Annamária és Haja Zsolt – Don Perlimplín (Fotó: Máthé András)

‒ Szerencsésnek érzem magam, mert sikerült egy olyan operában szerepet kapnom, amely énektechnikai szempontból közelebb áll a romantikus operákhoz, mint a mai modernekhez. Míg más modern daraboknál az előadások, illetve próbák végén éreztem, hogy fizikailag, hangilag terhel, addig a Don Perlimplínt kellemes volt énekelni. Azt hiszem, hogy ez Vajda János zeneszerző zsenialitását tükrözi. Ért a hangokhoz, mint a romantikus zeneszerzők.

‒ A komponista eredeti elképzelése szerint Don Perlimplínt és Don Cristóbalt ugyanaz az énekes játszotta volna. Az ősbemutatón ez mégsem így történt, miért?

‒ Teljesen más karaktert és lelkivilágot kíván a két szerep, darab. Míg a Perlimplín drámai, addig a Cristóbal a vígoperai darabot képviseli. Nem azt mondom, hogy lehetetlen feladat lenne egy embernek mind a két operát egymás után eljátszani, de nem lenne annyira hiteles alakítás szempontjából.

‒ Fiatalemberként egy, a darab szerint öregedő férfit játszik, mindenféle maszk vagy az öregségre utaló jelmez nélkül.

‒ Szerencsémre Keszég László rendező már csak koromnál fogva sem akarta eljátszatni velem az idős ember karakterét. Nem is lennék rá képes. Ezért inkább lélektanilag kell a figura fejlődését végigvezetnem az öngyilkosságomig.

‒ -Többször említette, hogy anyaszínházaként tekint a Csokonai Színházra. Mivel ajánlaná a nézők figyelmébe a produkciót?

‒ Soha nem teszek különbséget előadások között. Mindenhol a maximumot szeretném nyújtani. Természetesen az anyaszínházamban egy kicsit másképp működik minden, egy különleges légkör kerít hatalmába, egy másfajta szeretet árad a nézőtérről. Saját fiuknak tekintenek. Innen indult a karrierem, ez a szülővárosom. Mindig hálás leszek az itt dolgozóknak és a közönségnek, hogy segítettek eddigi pályámon. Igyekszem meghálálni.

(lejegyezte: Miklós Eszter)