Herczeg Tamás messziről érkezett, ám lehetetlen nem felfigyelni rá, olyan intenzitással kelt életre különleges figurákat a színpadon.
Forrás: dehir.hu
Láthattuk a Biedermann és a gyújtogatókban, vagy az Unferlédiben, de feltűnt a Yermában is Herczeg Tamás, aki immár a Csokonai Színház társulatát erősíti.
Dehir.hu: Az alternatív, független színházi lét már megadta mindazt, amit kivehetett belőle, vagy más oka volt annak, hogy váltani akart és visszatért a hagyományosabb színházi világba?
Herczeg Tamás: Nekem az alternatív színházcsinálás való. Bírom, szeretem, hogy nem csak a szerepeimmel foglalkozom, hanem előadás előtt felépítem a díszletet, kivasalom a jelmezem. Erre alkalmas vagyok, de nem egészséges tizenkét éven keresztül egyvalamit csinálni, főleg, ha egyedül kell mindent kitalálnom és koordinálnom: felkérni a rendezőket, külsős színészeket, kitalálni a költségvetést, állandóan pályázni… Amikor először felmerült, hogy nem lesz fizetés, sokan felmondtak és onnantól kezdve azokat az ügyeket is vittem, amit addig mások. Azt hiszem elforgácsolódtam, elfáradtam ebben az ügyintéző szerepben.
Dehir.hu: Ha most végezne a főiskolán, most is a függetlenség mellett döntene?
Herczeg Tamás: Mindent látva most nem döntenék így, de mi akkor is úgy készültünk, hogy kőszínházban kezdünk, csak nem volt hol. Kényszeres döntés volt. Lett is bonyodalom, mert túl hamar felszívódtak emberek a társulatból, voltak, akik elszerződtek, voltak, akik kitartottak, mások nem tudtak, vagy nem akartak elmenni.
Dehir.hu: Miért tartott ki ilyen sokáig?
Herczeg Tamás: Felelősséget éreztem a többiek és az ügy iránt is. Azt gondoltam, ha ennyire belefolytam, nem hagyhatom abba. Emellett több ajánlat is volt, játszottam más független társulatokban, budapesti és vidéki színházakban is. Akkortájt egy kolléganőm azt mondta: a Herczeg autójában lakunk.
Dehir.hu: Miben látja a legfontosabb különbségeket a független és a kőszínházi szféra között azonkívül, amit már említett, hogy itt például nagyobb apparátus van és nem kell se jelmezt vasalnia, se díszletet pakolnia?
Herczeg Tamás: Mérhetetlen a különbség, amiben van egy kis ambivalencia is. Független színházaknak hívjuk ezeket a színházakat, de a nagy részük mégis csak állami pénzből él, arra pályázik. Sajnos a HOPPart működésében is döntő volt, hogy van, vagy nincs ez a pénz. Ez önmagában még nem lett volna baj, de az utolsó három évben mi is abba a helyzetbe kerültünk, hogy a túlélésünk függött tőle. Volt olyan időszak is, amikor annyira pörgött a dolog, hogy nem volt szoros ez a függés az állami pénzektől. Külföldre jártunk havonta kétszer, jelenős bevételünk volt. Visszatérve a konkrét kérdésre: az egyik legnagyobb különbség tényleg az, hogy nagyobb az apparátus, de van egy nagy szakadék is a budapesti és vidéki színházak között működésben is. Budapesten megtehetik, hogy repertoárszínházként működnek, itt pedig a bérleteket kell kiszolgálni.
A független színház a színházi könnyűlovasság része, azonnal mozdítható. Volt olyan időszak is, amikor, mert volt rá energiánk, valamilyen közéleti helyzetre reagáltunk. Vagy épp akadt egy két-három hónapos lyuk, senki nem foglalkozott épp semmivel és felvetődött, hogy csináljunk valamit. Így született meg a Hopp-art Klub: feldolgoztunk popslágereket és kocsmákban énekelgettünk. Némi változtatással ezt az anyagot beemeltük egy utcai performance-ba, és bejártuk vele Európát.
