A Szcenárium színházi folyóirat estje: „Memento mori”

MEMENTO MORI
Szcenárium-est ajánló

Ha most elkezdünk Horatiust olvasni, akkor sokkal többet megértünk abból, ami történik körülöttünk, mint hogyha modern filozófiákat olvasunk. Valamiképpen megfordul alkalmanként az idő, megfordul a dolgok logikája, és az egyszerű formák, az egyszerű bölcsességek jobb bepillantást engednek a dolgok lényegébe innen, erről a pontról, ahonnan most mi nézhetjük őket.
Borbély Szilárd, 2013

A két pólus közötti összhang, a konkordancia létrehozása egyet jelent az Idő megalkotásával. Mit értek az alatt, hogy Idő? Természetesen itt az órám. Ez egy mechanikus idő. De ha elmegyünk színházba, és egy unalmas produkciót látunk, úgy tűnik, mintha sokkal több ideig tartott volna, mint valójában. Tehát van egy másik dimenziója az időnek, a személyes idő. Aztán van még egy harmadik dimenziója is, melyet a mi civilizációnk egyre inkább elveszít, de ami számos kultúrában még élő valóság: a profán és a szakrális idő. Az archaikus kultúrákban a szakrális időben történő dolgoknak lélektanilag, fizikailag egészen más a hatása azokra, akik részt vesznek az ünnep celebrálásában.
Eugenio Barba, 1985