(Forrás: http://www.haon.hu/) 2017. 02. 04. Hassó Adrienn
Debrecen – A Csokonai Színház január végén mutatta be Molière Dandin György, avagy a megcsúfolt férj című vígjátékát.
Az 1668-ban keletkezett színművet – melyben górcső alá kerül a nagyravágyás és a pénzsóvárság – nem fogadta tetszéssel a korabeli közönség, ám a darab kiállta az idő próbáját, hiszen máig is szívesen játsszák a színházak.
A történet dióhéjban: Sotenville úr nemes, de szegény, Dandin pedig gazdag, de paraszt, s míg az utóbbi nevet akar magának szerezni, addig az elszegényedett arisztokrata család eltartót keres. Eladósorban lévő fiatal lányukat – szülői önkényt alkalmazva, az ő megkérdezése nélkül – a módos gazdához adják, ám e kényszer szülte frigyben sem a kémia, sem az érzelmek nem működnek. Dandin hamar rájön, hogy angyalarcú felesége egy „cafka”, aki úgy vonzza a ficsúrokat, mint „disznószar a legyet.” Önkritikát gyakorolva ki is mondja: „Ökör voltál, George Dandin, de még mekkora ökör!”
A komédia pikantériája, hogy a Molière részint önnön magáról formálta meg címszereplőjét, hiszen éppúgy, mint Dandin ő sem szerencsésen nősült, ifjú arája a darabbeli Angélique-hoz hasonlóan – legnagyobb bánatára, szégyenére – notórius félrelépő volt.
Dandin a megaláztatásnak az asszony hűtlenségének bizonyításával akar véget vetni, de próbálkozásai sorra kudarcot vallanak. Neje – aki élvezettel flörtöl a szomszédban lakó bájgúnár Vicomte-tal – pofátlanabbnál pofátlanabb hazugságokkal „eteti meg” csőlátású, sznob szüleit, akik szemében Dandin betegesen féltékeny és össze-vissza képzelődik. Kamasz gyermekem, kinek az okostelefon, ha nem vigyázunk, lassan a kezéhez nő csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy a megcsúfolt férj egy kamerával rövidre zárhatta volna a sztorit, hiszen rögvest az első monológja után lebuktathatta volna csalfa feleségét, így a másfél órás játékidő simán lerövidült volna tizenöt percre…
Precízen kimunkált helyzetek
Az előadást rendező Árkosi Árpád koncepciójában a vígjátéki elemek a hangsúlyosabbak, ám nem maradt ki Dandin tragikus életsorsának, sorozatos megalázásának sem a bemutatása.
Stílustalan és kortalan Antal Csaba forgószínpadra helyezett fenyődíszlete, mely bár jól használható, igazán nincs összhangban Kiss Beatrix korhű, szépen kivitelezett jelmezeivel. Precízen kidolgozottak viszont a helyzetkomikumok, különösen vicces az éjszakai titkos behatolás, mely során Lubin először az úrnőt, majd Dandint téveszti össze kiszemeltjével, a szolgálólánnyal, és még meg is jegyzi „sötétben, minden tehén fekete…” A remek színészi játéknak, az átgondolt rendezésnek és az eltalált zenei betéteknek (Könczei Árpád zeneszerző) is köszönhetően különös hangulat járja át a debreceni előadást; egyszerre szorongat és nevettet.
Cilinderemelés a játszók előtt
A címszerepre a debreceni kötődésű, több játékfilmből (Zimmer Feri, Üvegtigris, Papírkutyák, Mancs) illetve sorozatból (Patika, Kisváros) is ismert Szarvas Józsefet kérte fel a Csokonai Nemzeti Színház. A felszarvazott férj szerepében egyszerre vicces és szánalmas, ahogy rendíthetetlenül bizonyítani szeretné felesége hűtlenségét, nem akarván belátni, hogy parasztként csak szélmalomharcot vívhat a nemesekkel. Hihetőek az érzelmi váltásai a felháborodott vádaskodástól a csendes megadásig, élmény volt őt élőben látni.
Ügyesen játssza az elkényeztetett, kalandra éhes feleséget Szakács Hajnalka. Moliére darabjának hálás szerepeit (szobalány és szolgáló) Edelényi Vivien (Claudine) és Kránitz Richárd e.h (Lubin) formálja meg. A lány alakításában benne volt a tűzrőlpattantság és a pimaszság, jó párost alkotnak Kránicz Richárddal, aki alaposan megtornáztatta a rekeszizmainkat.
