A pőrére vetkőztetett ember mutatkozik meg Strindberg egyfelvonásosában, a Júlia kisasszonyban. A darabot – két nő és egy férfi szerelmi háromszög-drámáját – Jeles András állította színpadra a Csokonai Színházban. Strindberg radikálisan ír férfi és nő szembenállásáról, szerelmi sóvárgásról, szexuális vágyról, lélek és test kísértéseiről. Nem véletlen, hogy megjelenésekor betiltották a darabot. A Színházak Éjszakáján sokan tanúi lehettek annak a maximalista, részletekbe menő munkamódszernek, amely a rendező sajátja. Jeles Andrással pár nappal a bemutató előtt beszélgettünk.
Az olvasópróbán azt mondta, hogy a férfi-nő kapcsolatról, férfi-nő szembenállásról, a szexualitásról való közbeszéd megrekedt valahol a viktoriánus kor szintjén, miközben részletekbe menően kellene diskurzusokat folytatnunk a témáról. Ez volt a legfontosabb ok, amiért Strindberg egyfelvonásosára esett a választása?
Igen. Bár direkt kísérletem eddig nem volt a témával kapcsolatban, úgy sejtettem, van még hozzátennivalóm. Természetesen nem verbálisan, hanem az élet és a színház felől nézve és rekonstruálva a problémát.
Mit ad támpontként ehhez Strindberg?
Voltaképpen mindent. Nevezhetnénk kanavásznak, vázlatnak, vagy struktúrának a darabot. Ilyen szempontból is nagyszerű Strindberg, de úgy érzékeltem, hogy egyrészt nem fejtett ki mindent, ami a bögyében volt, másrészt száz év elteltével sok minden változott. Azt gondoltam, anélkül, hogy az író intencióját megsérteném, és lényeges változtatásokat tennék, a szöveg felfrissítésében számos lehetőség van. Amellett, hogy más színházi hagyományban élt ő, és más színházi hagyományban nőttem fel én, sok egyéb meggondolásból is kínálkozott ez a felfrissítés. Azzal hízelgek magamnak, hogy valószínűleg Strindberg is elfogadná, amit hozzátettem. Vad hűtlenséget azt hiszem, nem követtem el az eredetivel szemben, csupán igyekeztem élőbbé alakítani.
Arra gondol, hogy hogyan lehet a szereplőkben ott lévő birtokvágyat, szexuális sóvárgást emócióval megtölteni?
Igen. Csak hogy egyvalamit említsek: Strindberg idejében a nagymonológok jelentették a drámai csúcspontokat, míg a mi esetünkben nyilván nem. Szükségtelen beszédekkel elárasztanunk a nézőt – noha bizonyos mértékig itt is felfedezhetők –, hanem vibrálóan érdekessé kell tenni azt, amit Strindberg akkoriban megírt. A vallomásaiból is tudjuk, hogy ő is ilyenképpen élte meg a férfi-nő viszony mélységeit, ahogy ebben az átiratban felbukkan. Szereplői önnön világképének képviselői.
Mit gondol, mi a legfontosabb probléma, amit a férfi-nő viszonyban ma tabuként kezelünk?
Az, hogy a kielégülés, a szexuális öröm, a boldogság egyszerűen hiányzik – ha szabad így mondani – a társadalmak, az ember életéből.
Lehet, hogy nincs igazam, de az átiratában mintha lecsupaszította volna a szöveget, nagyobb teret adva a színészi játéknak. Miközben Júlia kisasszony és Jan érezhetően az intimitás magas fokára jut el, nehéz eldönteni, hogy hatalmi harcuk közepette hol csillan meg a szerelem. Egyáltalán ott van-e a szerelem?
Ez a nagy kérdés. Júlia kisasszonyban kiérleletlen formában talán ott bujkál, mint kísértés, nagy életprogram, de az ő számára csak a bukás rövid epizódjaként mutatkozik meg. Valószínűleg ez az egyik szintje, fontos dimenziója a történetnek, hogy tudniillik ebben a világban nem tud létrejönni a szerelem.
És ez teljesen független a Jan és Júlia között fennálló társadalmi szakadéktól…
Azt hiszem, igen.
Szükségszerűen vezet tragédiához a kapcsolatuk?
Színházban – de talán az életben is – a szerelem, ha egyáltalán komolyan vehető, csak mint tragédia mutatkozik meg. Hogy miért van ez így, azt most ne firtassuk.
Ilyen szempontból osztozik Strindberg mély szkepticizmusában, miszerint férfi-nő kapcsolatban nincs, nem lehet beteljesülés?
E tekintetben teljesen azonosnak érzem vele magam. Nem végeztem önvizsgálatot, és mégis, magam is meglepődtem, hogy mennyire magától értődően egyet értek vele mindabban, amit a Júlia kisasszonyban megjelenít.
A próbák alapján hogy érzi, sikerül majd megmutatnia mindazt, amiről a darab kapcsán beszélni szeretett volna?
Szerintem ez már minden színész számára nyilvánvaló. Hogy milyen szinten leszünk képesek mindezt megvalósítani, az nem csak a szerencsén, hanem a csillagok konstellációján is múlik.
Az interjút készítette: Vajland Judit
