Milyen hosszú egy séta a bábszínháztól a Negyedik kapuig? Tényleg a hercegről álmodik Hamupipőke és a Spanyol menyasszony? Van értelme ennek az egésznek? Aki keres, tényleg talál? A harmadik napon kiderült.
A mindenki számára ismert Hamupipőke-történet újraértelmezett népmeseként jelenik meg Gimesi Dóránál. A történetben nincsenek tündérek, sőt, még fél pár cipő sincs. Helyette a csövekre, dobozokra, zacskókra és papírra írt játékban a trónörökös és Hamupipőke leleményessége vezet el a szerelemben való feloldódáshoz. Az előadás ökojáték, ahol a kidobásra szánt tárgyak válnak újra élővé, szimbiózisban a szereplőkkel. Mindezt Monori András kukákra és csövekre írt ritmuszenéje teszi izgalmas élménnyé.
Hamupipőke vágya, hogy eljusson Pápua Új- Guineába, talán beteljesül, talán nem. Ki tudja… Ő nem álmodozott csodálatos férfiról, aki magas, izmos, és nem csak azt akarja… A Spanyol menyasszony lányai és asszonyai viszont ilyen férfi után vágynak. A szabadkai társulat lányregénye akár egy női naplók részleteiből összeállított vallomásfüzér is lehetne, ahol mindenkinek megvan az a története, amire emlékezhet. Az első csók izgalmától, a diszkókban való kényszerszórakozáson át, a vágyig, hogy csak legyen magasabb a pasi, okosabb, izmosabb, és ne akarjon azonnal az ágyába vinni. A jólneveltség béklyója és a hibátlan férfi létezésének bizonyossága azonban nem vezet a vágy beteljesüléséhez. A mennyasszony vagy elvált lesz és szégyenkezik, vagy boldogtalan feleséggé válik és lelki börtönbe kerül. Mégis erős nőket láthatunk, akik néha groteszk mozgásukkal, néha hihetetlen hangorkánokkal fejezik ki azt is, amire már nincsenek szavak.
Pierre Anthon erre is csak annyit mond: „úgysincs értelme semminek”. A szintén Gimesi Dóra nevéhez köthető Semmi színpadi változatát ma a Budapest Bábszínháztól, zenés-bábos előadásként láthattuk. Nem előadáskoncert volt, hiszen mindegyik szereplőnek megvolt a saját zenemonológja. A Quimby-dalok zenés narrációvá transzformálódtak a történetben. A „Fontos Dolgok Halma” egyre nőtt, majd a kegyetlen veszteségek után, amit a szereplők megéltek, műalkotássá vált. De milyen értelemben? Duchamp-i vagy a derridai dekonstrukció szerint? Vagy sehogy, mert ha pénzért eladják, kiderül, hogy ennek sem volt semmi értelme, mert nem is fontos akkor számukra a halmaz. Pierre Anthon ezzel – a pénzért eladható, ugyanakkor a legfontosabb dolgokat tartalmazó dichotómával – írja alá igazán a halálos ítéletét: az osztálytársai belátják, annak sincs semmi értelme, hogy bebizonyítsák, a semmi elmélete semmit sem ér.
Ezzel egy ajtó bezárult, viszont a Negyedik kapu kinyílt: a Semmire a válasz a Mindenség és az abban való hit, mely értelmet és célt ad napjainknak. A darab – melyet Kárpáti Péter egy haszid legendák nyomán készült Jiri Langer-könyvre alapozott – Íreléről, a tanítványról szól, aki azért indul útnak, hogy megkeresse a Tanítóját. Egész életét ennek szenteli: tanul és kutat, míg nem egy nap valaki benne leli meg Mesterét. De tulajdonképpen a történet (mármint hogy hogyan lett ő a Mester) nem is olyan fontos, mint maga a mesélés mozzanata: a lényeg a közösségi lét és ezáltal a hit megélése, egy identitás kialakítása – örömmel együtt lenni, zenélni, nevetni, töprengeni, tanulni a nagyszobában. Pont úgy, mint a színházban, nem?
Krivi Dóra és Szakál Dóri
