Az Ellenfény című színház- és táncművészeti folyóirat 2015. decemberi száma többek között a debreceni Csokonai Színházzal foglalkozik.
A főszerkesztő, Sándor L. István alapos interjúját olvashatjuk Ráckevei Annával és Gemza Péterrel A társulatban hiszünk címmel.
„Its genre is defined as amorality which anticipates that faith in God, morality and solidarity disappeared already from these stories, from these lives and deaths. The obligatory facing of death, the confrontation with the stages of life were customary and even required in the old morality plays. Now all of this is forgotten. The people in these eight episodes which create a story bending back on itself, perish due to fatal coincidences or they perish by harsh executions. The dead are left on the side of the road like they were pieces of garbage. The ones who stay alive rob the dead people’s pockets or they cowardly get rid of the uncomfortable quarry, namely the corpses.” (Zsuzsa Radnóti)– És a saját teendőjét miben látja?
Ráckevei Anna: Hát elég nagy teendő nekem ez az épület, meg a feladat, amit a színház vezetése jelent. Ha tisztességesen végig tudjuk csinálni ezt az öt évet az összes kihívásaival, tanulságával együtt, akkor már örülni fogok ennek. Tényleg nem tudom, hogy miért osztotta nekem ezt a kártyát az élet. Komolyan egyik estéről a másikra történt. Hallottam, hogy visszalépett a pályázattól Péter társa, és addig forgattam magamban az éjszaka a dolgot, amíg reggelre úgy éreztem, hogy miért ne próbálnám meg. Mert a társulat különben szétszéledt volna. Nagyon sokan elkeseredettek voltak, hogy nem tudják, hogy akkor most mi lesz velük. Nekünk meg tényleg örültek. És az is jó volt, hogy már ismertük egymást, tehát nem kellett elkezdeni tapogatózni, nem kellett elküldeni senkit, tehát nagyon jó helyzetben kezdődött a munka. Aztán azzal, hogy nemzeti státuszt kapott a színház, elég komoly feladataink lettek. Nem véletlenül tartunk 16 bemutatót, mert meg kell felelni az ifjúsági programnak, a gyerekprogramnak, a színházpedagógiai programnak. Meg kell felelni a háromtagozatúságnak, egy csomó mindennek meg kell felelni azon kívül, hogy természetesen szeretnénk jó színházat csinálni, alapvetően olyat, ami a műhelymunkákra alapul.”
A lap Borbély Szilárd-összeállításában pedig a debreceni Akár Akárkiről is olvashatunk, a debreceni író-költő drámáját a Gózon Gyula Kamaraszínház és a Csokonai Színház is színre vitte, Mátyás Edina veti össze a két produkciót.
„Másfél évvel később Árkosi Árpád Debrecenben is megrendezte az Akár Akárkit, és gyökeresen más karakterű előadás hozott belőle létre. Egyedül a zenét és a hangszerelést tartotta meg az ősbemutatóból. De a színészek már másképp énekelték a dalokat, ironikusabban, eltartottabban, kicsit a brechti minták felé közelítve…”
Az Ellenfény Debrecenben az alábbi újságárusoknál kapható 495 Ft-ért:
Árkád Fórum Csapó 30.
Auchan (Kishatár u 7.)
Batthyány utca 1. Inmedio
Bíbic u. 2. Inmedio
Csapó u. 100.
Malompark Füredi u. 27.
Máv Állomás Relay
MÁV pályaudvar (indulási oldal)
Szombathi I. 15. Inmedio
Tesco Debrecen Kishegyesi u. 1–11.
Víztorony u. 13.
Volán pályaudvar Széchenyi u. 58.
Az Ellenfény decemberi számának tartalma itt látható:
