(Forrás: http://www.haon.hu/) 2016. 07. 23.
Debrecen – Olyan vagyok ebben az egészben, mint egy darab kő – mondja Varga Klári, aki ezen a télen tizenhét sapkát kötött. Interjú.
Varga Klári sokféle arcát megmutatta a Csokonai Színház idei évadában. Láthattuk a Nyolc nőben a nagyvilági, hűvös Gaby szerepében, Luciferként A magyar Faustban, Szabó Magda alteregóját, alakította Az ajtóban, Rodin szerelmét, az alkotó nőt a Camille-ban. Ez utóbbiban kiváló mozgásképességeit is megmutatta a prózai színésznő, aki azt gondolta, egész életében csak egy színházban fog dolgozni. Eddig megjárt több mint tízet. Debrecenben révbe ért.
Dehir.hu: Ráckevei Anna hívta Debrecenbe. Milyen érzésekkel érkezett a városba?
Varga Klári: Miután Anna eldöntötte, hogy leszerződtet, meghívott az évadzáróra. Az égvilágon senkit nem ismertem. Kimentünk egy tanyára, üldögéltem egyedül, amikor Teri, a szabótár vezetője szólt, hogy ne árválkodjak, üljek közéjük. Így aztán a szabótárral buliztam végig az első debreceni évadzárómat. Mintha egy nagyon kedves, rég nem látott rokonom azt mondta volna, hogy majd ő gondoskodik rólam. Aztán nyáron a Mária rockballadába kellett beállnom és a fiamnak, Mátyásnak kerestem óvodát. A Svetits hűvös falai között ráébredtem, hogy hazajöttem.
Dehir.hu: Azóta eltelt három év, és az idei évadzárón két elismerést is kapott: az egyik Nívódíj, a másik pedig Máthé András Foto Art díja. Ez utóbbi azért is érdekes, mert András évtizedek óta látja belülről a színházat, a próbafolyamatokat, a kulisszák mögötti életet.
Varga Klári: A szeretet minőségétől vagyok meghatva, amire, mint egy tükörfelület reflektálok. Olyan vagyok ebben az egészben, mint egy darab kő. Ahhoz hogy hullámot vessen ez a kő, kell a víz közege. Ha beejtik egy poros sarokba, senki sem tudja, hogy ott van.
Dehir.hu: Volt olyan időszak a színészi pályafutásában, amikor ezt a közeget nem érezte?
Varga Klári: Csak olyan volt eddig. Sokat kellett várnom, hogy Jóisten azt nézze, hogy ajjaj, az a színésznő mennyire kínlódik. Menjen csak Debrecenbe, és ott jó lesz neki!
Dehir.hu: Mesélne az ezt megelőző évekről, évtizedekről?
Varga Klári: Nagyon fájdalmas dolgok voltak benne, de gondolom, ez kellett ahhoz, hogy az első percétől tudjam, ez mekkora ajándék. Voltak korábban is szép dolgok, de nagyon sokszor el kellett azon gondolkodnom, hogy biztos, hogy ezt akarom csinálni. Jó emlék a Madách, a főiskola után játszhattam az Édes Anna főszerepét, de ezek történelem előtti idők, és aztán jött egyik színház a másik után. Volt egy pillanat, amikor tudtam, hogy vagy megbolondulok, vagy kirángatom magam a hajamnál fogva. Elkezdtem futni, vagyis belekezdtem valamibe, ami korábban iszonyú nehéznek tűnt. Azt éreztem, ha ebben átlendítem magam a túloldalra, akkor új korszak kezdődik.
Dehir.hu: Visszatekintve látja, hogy akkortájt mi működhetett másként?
Varga Klári: Tudom, hogy még most sem vagyok sehol, nincs végpont a fejlődésben, de a hullámvasút, ami idáig vezetett, megtanított szeretni azt, hogy nem vagyok senki és semmi. Viszont arra is rádöbbentett, hogy az életemnél is jobban szeretem ezt csinálni. Nem baj, ha nem dicsérnek, nem baj, ha nem ismerik a nevem, mert imádom csinálni, mert ez a szenvedélyem és a szenvedélyemnek élhetek. Ha az isten háta mögött, akkor ott, ha ebben a csodálatos városban, Debrecenben, akkor ezerszer megköszönöm.
Dehir.hu: Három évada a Csokonai Színház társulati tagja. Mennyit lát a nézőkből? Ismerik már Varga Klárit?
Varga Klári: Debrecenben kaptam életem egyik legnagyobb, civil szférából érkező ajándékát. Egy doktornőt, Hallay Juditot. Aneszteziológus főorvos az Auguszta Klinikán. Megnézte a Piaf-, és a Karádi-estet, aztán a Chioggiai csetepatét, a Nyolc nőt és barátság szövődött köztünk. Olyan gondoskodás terült fölém, mint amikor az angyalok kiterjesztik a szárnyukat. Figyel. Vigyáz rám. Ha beteg vagyok, antibiotikumot hoz az éjjel közepén. Bekerültem egy testet öltött angyal látókörébe.
Dehir.hu: Könnyen fogadja az ilyenfajta segítséget?
Varga Klári: Nem. Halálosan zavarba jövök, de az ő esetében ez természetes, hisz nem kérdezi meg, hogy adhat-e. Leteszi. A gránátalma levet, a joghurtot, az almát. Mindent.
Dehir.hu: Játszott már számos nőtípust, amióta itt van. Melyik szerepében érezte nagyon otthon magát?
Varga Klári: Lucifert imádtam (A magyar Faust- a szerk.), holott a próbák elején, amikor még csak olvastuk, néztem a megszólalásaim után a többieket, elhiszik-e, hogy ez én vagyok. Megkérdeztem A rendezőt (Árkosi Árpádot – a szerk.) a vége monológnál, az egyik legfontosabb résznél, hogy ezt ne húzzuk ki? Aztán rájöttem, hogy személyes mondandóm van ezzel. Luciferhez, a gonoszhoz nem tudok kapcsolódni, de mi az, ami mozgat egy embert? A számomra legfontosabb lény, az apám tizenkét éve hagyott itt, és ahogy a szerepben az istennel harcolok, az az, ahogy nap, mint nap veszekszem az apámmal, hogy miért kellett elmenjen ilyen hamar. „Ha kérdezed tőlem, miért a lázadásom?” – ez a mondat az, ahogy perlekedem az apámmal. Nekem erről szól ez a szerep. Ezért lehetek rettentően esendő, ezért mindegy, hogy fiú játssza vagy lány, mert ez egy gyerek, aki az apjába kapaszkodik, és a szeretetét akarja visszakövetelni. És a lelkét is eladja. Az ajtóban is számtalanszor van, ahogy Anna mondja a szövegét és jönnek a képek a múltból, mintha nem is szerepben lennénk. Pedig hogy tartottam Kubik Annától! Hogy nem leszek neki elég jó. Aztán mentünk haza karácsony előtt mondott egy mondatot. Megnyugodtam.
Dehir.hu: Tanult Kubik Annától?
Varga Klári: Nem azt mondanám, hogy tanulok, hanem ájultan nézem, hogy mit művel. Nem játszik, hanem él, létezik előttem millió színnel, nőiséggel, sugárzással. Valami mindenen túlmutató derűvel és életigenléssel.
Dehir.hu: Van olyan társulati tag, akinél várja, hogy mondjon véleményt egy-egy szerepformálásodról? Fontos, hogy kapj visszajelzést?
Varga Klári: Katona Gábor koreográfus nekem a viszonyítási pont. Ráckevei Anna nagyon pontos dolgokat mond, nagyon fontos pillanatban. Finoman bök meg.
Dehir.hu: Hogyan áll neki egy-egy szerepnek?
Varga Klári: A vesztesek nyugalmával csapok bele.
Dehir.hu: Alapvetően kishitű?
Varga Klári: (Nevet). Kubik Annától kaptam születésnapomra egy tündéri kis karperecet és egy kis levelet. A levélben az állt: „ A Jóisten nagyon szeret, te csak ennyire szeresd magad!” És átbökte a golyóstoll hegyével a papírt és bekarikázta. Hát igen! Megvan bennem az a páratlan érvényesülési képesség, hogy magamnál mindenkit előrébb helyezek!
Varga Klári: Hogyan tud balanszírozni a Budapest és Debrecen közötti ingázásban? Hogyan tudja megoldani a fia felügyeletét? Egyáltalán: milyen forgatókönyv alakult ki, amelyben működni tud a családja?
Varga Klári: A Debrecenbe szerződés előtt a drága férjem már kérte, hogy váltsak. Ha lehet, jöjjek Debrecenbe. Vett egy nagy levegőt azért, hogy én boldog lehessek, és ameddig lehet, maradjak és csináljam. Sokkal többet volt együtt ebben az évadban édesanyámmal, aki távollétemben vigyáz Mátyásra, a fiamra, mint velem. Miután édesanyám Kaposváron él, ilyenkor a mi otthonunkban lakik. Ez bizony heteket és hónapokat jelent. Olyankor én nem vagyok ott.
