(Forrás: http://www.naplo.hu/) 2017. 04. 29. Gyürky Katalin
A Gyere haza, Bánk! című beavatószínházi előadásról.
A felnőtteknek szóló Bánk bán című előadással párhuzamosan a Csokonai Színház művészei színpadra állították nemzeti operánk fiataloknak szóló „verzióját” is. Miközben beavatószínházi keretek között mesélik el az Erkel Ferenc csodálatos zenéjével hallható mű „alapsztoriját”, az „operacsinálás” különböző fortélyaiba is beavatják a nézőtéren ülőket. A publikumot többnyire olyan kiskamaszok alkotják, akik valószínűleg életük első ilyen műfajú darabját tekinti meg.
Arányos rendezés
A produkció rendezője, Vranyecz Artúr kiváló arányérzékről tesz tanúbizonyságot: nem akarja a teljes, majdnem háromórányi operát „lenyomni” a gyerekek torkán, hanem annak rövidített verzióját állítja színpadra. Mielőtt azonban elkezdődne a fiatalokat nyilván a haza sorsa-szálnál sokkal jobban érdeklő, a történetből főleg a szerelmi szálat kidomborító előadás, négy „prózai” szereplő lép a színre. A Roli névre hallgató Pál Hunor láthatóan betévedt, majd eltévedt a színházban: ott bolyong a nézőtér és a zenekari árok közötti szűk mezsgyén, ám szerencsére segítségére siet a már jelmezben lévő (mert az operában az egyik udvarhölgyet megtestesítő) Újhelyi Kinga, aki a még összehúzott függöny előtt a labirintusnak tűnő helyzetből a kivezető, a színházba viszont bevezető utat mutatja meg a fiatalembernek. Roli és egy másik „civil” szereplő, a Melcsi névre hallgató Mészáros Ibolya – a szintén jelmezbe bújt, mert az operában Hilda szerepét játszó Krajcsi Nikolett segítségével – bekukkanthatnak a függöny mögé, s miután az eltévedt fiú közli, hogy „ez tényleg király”, az öröme nem tarthat sokáig, mert a két jelmezes „idegenvezető” faggatni kezdi őt és Melcsit bizonyos szavak értelme felől.
Olyanokéról, amelyek a Bánk bánban szerepelnek, de ma már elavultak, vagy nem azt jelentik, amit annak idején. Például a „könyű”, az” aggott”, vagy épp a „bán” szó jelentésére kíváncsiak a „tesztelők”, s ezzel – észrevétlenül – már benne is vagyunk a történetben, amit dióhéjban Újhelyi Kinga a közönség elé is tár. Valóban csak röviden, s ismét a gyerekek nyelvén: megtudjuk, hogy a történet során „Melindát bedrogozták”, de egyébként egy csomó részlet itt kibontatlan marad. Vajon a rendező arra számított, hogy a színházba érkező gyerekek mindegyike tisztában van a teljes „sztorival”? Mert a beavatószínháznak ez a része elég „karcsúra” sikeredett, de szerencsére ezt követően, a történetmesélés után ismét visszatér a produkciót jellemző kiváló arányérzék.
A zenéről is szó esik
Újhelyi Kinga és Krajcsi Nikolett a jelenlévőket az „operacsinálásba” is a fiatalok nyelvén avatja be. Szó esik a légzéstechnikáról, annak fejleszthetőségéről, és azokról a hangszerekről is, amelyeket először Erkel Ferenc alkalmazott zenekarban. Az előadásnak ezen a pontján a zenekari árokban ülő művészek is bekapcsolódnak a „játékba”: a cimbalmos megszólaltatja a hangszerét, illetve a gyerekek hallhatják a gyönyörű angolkürt vagy a sokhúrú hegedű, a viola d’amore hangját is. Persze a kissé szélhámosnak tűnő Roli némiképp ódzkodik ezektől a „régimódi” hangszerektől, s már hozza is a gitárját, hogy azon próbálja visszaadni a híres Bordalt. De már nincs sok ideje, hiszen a zenekar rég a helyén van. A karvezető kapcsán pedig – ismét a körültekintő rendezésnek köszönhetően – Krajcsi Nikolett a nézőtéren ülőknek szerencsére azt sem felejti el megtanítani, hogy ő az, akit egy operaelőadáson tapssal illik fogadni.
A díszlet ugyanaz
A körülbelül húsz perces párbeszéd után, azaz a fiatalok „beavatását” követően veszi kezdetét az opera rövidített változatának előadása. Aki látta a Csokonai Nemzeti Színházban a felnőtteknek szóló Bánk bánt, annak a csodálatos díszlet és jelmezek ismerősek: ismét a Gyarmathy Ágnes megálmodta környezetben tárul elénk a középkori történet, ám a szereposztás jórészt eltér a felnőtteknek játszott opera szereposztásától. De szerencsére csak részben: Tiborc karakterében megmarad az a Wagner Lajos, aki az egész estés előadásban is briliánsan hozta ezt a szerepet, s játékában, énekében most sem találni semmi kivetnivalót. Bánk bánt ezúttal Laborfalvi Soós Béla alakítja, s a mostani Melindával, Kovács Csillával remek párost alkotnak. Kiemelném még ezúttal a Biberachot játszó Udvarhelyi Péter alakítását, aki végre megmutatja, miként is „kell” ármánykodnia a történet ezen szereplőjének.
