(Forrás: http://art7.hu/) 2017. 04. 02. Bécsi Éva
Férj és feleség időtlen párbeszédét mutatja be az előadás. A női lélek meg nem értettségének és a férfitest kielégületlenségének fájdalma ugyanott gyökeredzik.
Závada Pál 1997-ben megjelent szövevényes családtörténete mára a kortárs magyar irodalom emblematikus alkotásává vált. Megjelenése után néhány éven belül elkészült a filmes, majd színházi adaptációja is. A darabban Sárközi-Nagy Ilona, az Orlandóban való alakítása után ismét egy összetett személyiség, Jadviga bőrébe bújik. Párját, Ondrist Kiss Gergely Máté formálja meg. A drámát Mezei Kinga rendezésében a debreceni DESZKA fesztiválon is láthattuk.
Egy férj és feleség időtlen párbeszédét mutatja be a darab. A női lélek meg nem értettségének és a férfitest kielégületlenségének fájdalma ugyanott gyökeredzik. Az egymásra vágyásban valamint egymás megértésének, tiszteletének hiányában szenved Palkovics Mária Jadviga (Sárközi-Nagy Ilona) és férje, Osztatní András (Kiss Gergely Máté).
A húszas éveikben járó fiatalok története a XX. század pontos korrajzát is megmutatja. A helyszín egy többségében szlovákok lakta, délkelet-magyarországi széthullott falu az első világháború után. A fiatal házaspár Ondris édesanyjával, Mamovkával (Oláh Zsuzsa) olyan helyen él, ahol a vörösterror, a román megszállás és Trianon káosza uralkodik. Ám ha nem látnánk a pusztítás nyomait, mi, nézők azt is gondolhatnánk, napjainkban játszódnak a nő és férfi közötti konfliktusok. Egyes jeleneteket nézve, ha őszinték vagyunk magunkhoz, minden férfi és női néző számára ismerősek lehetnek Jadviga és Ondris párkapcsolati viszályai. Olyan életszerű problémákat és személyiségtípusokat látunk a színpadon, amelyekkel sok esetben – még ha ezek nem a legjobb tulajdonságaink is – magunkat tudjuk azonosítani. Ez jelentette a legnagyobb meglepetést már a próbák alatt is a darab női főszerepét, Jadvigát játszó Sárközi-Nagy Ilonának is.
„Its genre is defined as amorality which anticipates that faith in God, morality and solidarity disappeared already from these stories, from these lives and deaths. The obligatory facing of death, the confrontation with the stages of life were customary and even required in the old morality plays. Now all of this is forgotten. The people in these eight episodes which create a story bending back on itself, perish due to fatal coincidences or they perish by harsh executions. The dead are left on the side of the road like they were pieces of garbage. The ones who stay alive rob the dead people’s pockets or they cowardly get rid of the uncomfortable quarry, namely the corpses.” (Zsuzsa Radnóti)Nehéz volt elkezdenem a történettel foglalkozni. Jadvigának ugyanis vannak olyan tulajdonságai, amelyek ha nem is egy az egyben, de nagyon hasonlítanak a személyiségem nem feltétlen szimpatikus oldalára, és ezért küzdelmesebb szembenézni velük. Voltak tehát olyan helyzetek, amelyeket ilyen értelemben nagyon ismerősnek éreztem, ezért eltoltam magamtól a történetet, főleg Jadvigát. Nem tudom, mi a személyiségének titka. Lehet, hogy ha megfejtenénk, akkor már kiüresedne, egy átlagos nővé válna, de így, hogy körüllengi ez a titok (amit lehet, hogy ő maga sem ismer, csak valami dolgozik benne), Ondris is ezt a megfoghatatlanságot érzi, azt, hogy sosem tudja elérni.”
Féltékenység, megcsalás, titkok, elhallgatás, vágyakozás, egymás ok nélküli megbántása, és a mindent felülíró és bűnöket eltörlő szeretet. A Jadviga párnája az a nagy hatású vallomásregény, melyben egy házaspár egymástól függetlenül naplót vezet. Ezekre a lapokra írva vallanak egymásnak eltitkolt tetteikről, és soha szóvá nem tett, meg nem élt érzéseikről. A sok ki nem mondott „szeretlek, gyűlöllek, elegem van belőled, kérlek, bocsáss meg” ott rejtőzik a régi kis füzet sárguló lapjain. A hazugságokra és elhallgatásokra, az emberi kommunikáció szinte teljes hiányára épülő kapcsolat, hiába indul mindennél forróbb szerelemmel.
A lányt nemcsak a leendő férjéhez, de annak édesapjához – mint később kiderül, közös nevelőapjukhoz – is érzékeny szálak fűzik. A lelket és testet egyaránt gyötrő, máskor gyönyörködtető belső utazás során Jadviga énje darabjaira hullik. Soha el nem mondott titkai, majd az egyet nem értésekből fakadó, véget nem érő örökös viták miatt, az egykori tűzből csak egy alig pislákoló láng marad.
A teljes elidegenedést még közös gyerekük érkezése sem akadályozhatja meg. A kisfiú születése csak fizikailag teszi anyává a fiatal nőt. Lelkében az egyedüllét és meg nem értés keserűsége marad, míg Ondris fürdik a boldogságban, amiért szerelme fiút szült neki. Titkos vágyaitól hajtva Jadviga elhagyja a családi házat és férje egykori barátjának nyíltan vállalt szeretője lesz. A viszony pillanatnyi gyönyöre után a bűntudattól átitatott maró valóságba csöppen, hiszen ő mégis az Osztatní András felesége, és megcsalta őt.
Jadviga nem tudja elhagyni sem a férjét, sem a szeretőjét, de egykori nevelőapja emlékétől sem szabadul. Ondrist besorozzák, Jadviga pedig a szélsőséges, felfoghatatlan kötődések csomópontjában találja magát, testében a szeretőjétől, Francitól (Papp István) fogant magzattal, aki kilenc hónap múlva világra jön.
Jadviga és Ondris naplóját, ő – a saját bevallása szerint is nemkívánatos gyermek –, Miso (Galló Ernő) teszi számos megjegyzésével egész történetté. A három szerző által írt, elmondott történet három különböző szereplő érzéseit más-más szavakkal fogalmazza meg, a végkifejlet mégis nyelvi remeklés: líraian gyönyörű, mégis szikár és tárgyilagos marad. Három egymásba fonódó önvallomás, mely a történet teljesen új adaptációját hozza létre. (Színpadi daptáció: Góli Kornélia.) A belső monológokban bontakozik ki az elbeszélés. A Jadviga párnája nem más, mint az elidegenedés krónikája.
