(Forrás: http://www.dehir.hu/) 2018. 11. 13.
Debrecen – Három darabot próbál egyszerre Varga Klári: pénteken egy fekete komédiában nyúl alkoholhoz és droghoz a színésznő. Interjú.
Legutóbb a Három nővérben, a Ha álom az élet című darabban láthattuk a színpadon, augusztus óta három darabot próbál egyszerre. Az erős tempó mégsem fárasztja, sőt, ajándéknak érzi az idei évadot. Varga Klárival az Augusztus Oklahomában című fekete komédiában játszott szerepéről, a sírva nevetésről, a színész és a rendező közötti különös kommunikációról beszélgettünk.
Dehir.hu: Hogy érzi magát az idei évadban?
Varga Klári: Nagyon izgalmasan kezdődik. Szimultán három darabban próbálok augusztus vége óta: próbáljuk a Lear királyt, a Feydeau, avagy egy próba történeté-t és hamarosan itt van az Augusztus Oklahomában premierje. Tempós tehát, de hozzá vagyok már szerencsére szokva.
Dehir.hu: Mennyire megterhelő ennyiféle szerepben szinte egyszerre mozogni?
Varga Klári: Meglehetősen különböző karaktereket kell hoznom a három darabban, mégis, van bennük valami közös vonás. Úgy mondanám, hogy ez az évad a karcosabb női karakterek évada számomra.
Ahogy Keszég László rendező fogalmazott viccelődve: erre az évadra el kell felejtenem azt a mély humánumot, ami belőlem árad.
Dehir.hu: Mégiscsak fontos, hogy egy színész saját magából dolgozhasson egy szerep megformálásakor.
Varga Klári: Hogyne, mindig magunkon keresztül szűrjük át a szerepet. Szerencsére mindegyik figurához találok önmagamban kapcsolódási pontot.
Dehir.hu: A legközelebbi bemutatón, az Augusztus Oklahomában című fekete komédiában Barbarát alakítja – hogyan tud kapcsolódni ehhez a karakterhez?
Varga Klári: Barbara karaktere nagyon árnyalt, és döbbenetes változáson megy keresztül a játékidő alatt. A darab elején egy biztonságos családi és szociális környezetből érkező nőt ismerünk meg benne, egy teljesen élhető élettel és kifelé is tartható képpel az életéről. Így érkezik meg családjával a szülői házba, ahol az egész család összegyűlik a hírre, hogy az apjuk eltűnt. Ahogy kibomlanak az események, Barbara egyre jobban szétesik. Beleláthatunk, hogy mi van emögött a kifelé kiegyensúlyozottnak sugárzott kép mögött: éppen most veszíti el a férjét, aki egy fiatal lány miatt készül elhagyni őt. Meg kell tanulnia egyedül élni, de közben még, míg a szülői házban vannak, meg kell próbálnia fenntartani a látszatot, hogy minden rendben. A darab végére egy olyan életszituációba csúszik bele, amiben még fogalma sincs, mi szakad rá valójában. Mintha csak a gyógyszerfüggő anyjának kis mását látnánk benne a darab végére: szétnarkózva, alkoholizálva marad ott egyedül az anyjával, a férje a gyerekkel elköltözik, és ő minden korábbi kapaszkodóját elveszítve, egy szál kitérdelt pizsamában, pongyolában, iratok és kulcsok nélkül fogja magát és kimegy az ajtón. És nem tudjuk, mi lesz vele.
Dehir.hu: Mégis, mintha benne lenne egyedül valami erős tartás, ő az egyetlen, aki az apjuk eltűnése miatti nehéz családi szituációban gyógyszerfüggő anyját, ha drasztikus módszerekkel is, de megpróbálja „karban tartani”.
Varga Klári: Izgalmas vonulata ez a darabnak. Az emberi szeretetet nem a gyengédségen keresztül akarja megmutatni. Azt mutatja meg, hogy van olyan szeretet, amikor egymás gyomrába könyökölve kell harcolunk egymásért.
Dehir.hu: Voltaképpen ki is a főszereplője ennek a darabnak? Hiszen az elmondottak alapján akár Barbara is lehetne az.
Varga Klári: Mindenki! Minden karakter olyan sorseseményeken esik keresztül, ami így vagy úgy drámai hőssé avatja. De természetesen az anya a központi figura, ő pörgeti és állítja ballisztikus pályára a többi szereplőt. Ő a Nap, a többiek a bolygók, holdak. Ráckevei Anna alakítja Violetet, olyan döbbenetes energiákkal és szabadsággal, hogy minden próbán csak esik le az állam. Régen próbáltam már Annával együtt és teljesen lenyűgöznek az energiái. Pillanatok alatt, elképesztő könnyedséggel robbantja fel maga körül a levegőt. Nagyon szerethető és hálás feladat egyébként ebben a darabban játszani.
Ez egy teljesen mai történet, a mi gesztusainkkal, a mi szóhasználatunkkal, a mi mai világunkban játszódik.
A próbafolyamat alatt három-négy dialógus is mellbe vágott, mert úgy éreztem, konkrétan az én életemből mondhatnám a szavakat, az életemből beszélhetnék. Ez nagyon felkavaró. De ami nagyszerű, hogy a darab mégsem akar „drámázni”, a szereplők kataklizmáit szarkasztikusan és könnyed humorral jeleníti meg.
Dehir.hu: Nem éppen nehéz és hálátlan feladat ez a kettősség? Egyszerre drámainak és komikusnak is lenni?
Varga Klári: Nem, sőt, nagyon hálás, isteni, a legjobb párosítás. Az egyik pillanatban zokogsz, a könnyeiden csúszol és a következőben meg már röhögsz magadon. Hát nem éppen így van ez a való életünkben is?
Dehir.hu: Tracy Letts, a darab írója a saját családjáról mintázta a figurákat. Talán ezért is ennyire életszerűek?
Varga Klári: A szerző nagyon tudta, hogy mit ír. Két évaddal ezelőtt játszottam a Nyolc nőben. Úgy érzem, a két darab erősen kapcsolódik egymáshoz. Mindkettő mély drámai szituációkkal dolgozó, egyszerre szívet facsaró és nevettető. Mintha ugyanannak a darabnak két felvonása lenne a kettő. Emiatt nem csak magánemberként, színészként is közelinek érzem Barbara figuráját.
Dehir.hu: A rendezői instrukciók mennyiben segítenek?
Varga Klári: Keszég László, a darab rendezője kristálytisztán tudja, mit szeretne látni. Mámoros vele együtt dolgozni. Nekem mindig minden próbafolyamat kínlódás, küzdelem, megmászhatatlan csúcs, nem szégyellem, őrlődő alkat vagyok. Felszabadító, hogy Laci egy másodpercre sem ad lehetőséget a tévelygésre. Nagyon pontosan vezet minket és, ami rendezőknél nem mindennapos, szenzációsan játszik elő. Nagyon pontos tükröt tart elénk mint színésznek és mint embernek is, hogy hol tartunk. Mindezt mindig mély szeretetből, szarkasztikus humorral. Nem panaszkodom, nagyon jó évadom van már csak a rendezők miatt is.
Mindhármukkal dolgoztam már együtt korábban, és ez azért nagyszerű helyzet, mert ők tudják, hol tartottam akkor és lehetőséget adnak rá, hogy meglépjek egy újabb lépcsőfokot saját magam történetében.
