Az apokalipszis lovasai megjelentek Debrecenben is

(Forrás: https://www.dehir.hu/) Szénási Miklós 2019. 04. 20.

Debrecen – Természetesen csak képletesen, egy sajátos hangulatú színházi előadás jóvoltából, ahol két alsógatyás úr is vitázott. Kritika.

Kamaszéveim egyik fontos regénye volt Dosztojevszkijtől a Bűn és bűnhődés. Akkoriban meghatározónak gondoltam problémafelvetései, merész cselekménye miatt. Stílusa magával ragadott, szerzője pedig valahol ott helyezkedett el számomra John Lennon meg Jim Morrison, akkori prófétáim környékén.

A bűn paradoxona, avagy az Apokalipszis magányos lovasai
fotók: Csokonai Színház/Máthé András

Aligha tévedek túl sokat, ha azt gondolom, a mai tizenévesek lelkivilágát nem ezek az egykori ikonjaim forgatják fel, függetlenül attól, hogy az, amit és ahogy létrehoztak, nem veszített az értékéből. Viszont jóval összetettebb, ennélfogva kevésbé átlátható azóta a világ. A morális felvetésekre is nehezebben rakhatók össze a válaszok, mert az nyilvánvalóan jó kérdés, szabad-e megölni egy rossz embert, ugyanakkor hogy ki a rossz ember, sokkal összetettebb. Rossz ember az, aki ruhát vesz? Hiszen ezzel részese a világ belehajszolásának a termelés és fogyasztás mókuskerekébe. És ha nem veszi meg azt a pólót, akkor azáltal esetleg ázsiai gyerekmunkások veszítik el a megélhetésüket? A sort innen bőven lehetne tovább folytatni…

KLIM (Volodimir Klimenko): A bűn paradoxona, avagy az Apokalipszis magányos lovasai

A debreceni színpadon a kortárs ukrán-orosz színház egyik legkülönlegesebbnek tartott alkotója, a drámaíró és rendező Klim, azaz Volodimir Klimenko két nagyon távoli világot hozott össze: Dosztjevszkij regényhősei mellé a sajátos világképű brit Chesterton szereplőit is felsorakoztatta. S hogy mire ment ki a játék, ami két keménykalapos úr sajátos, a brit abszurd humort (vagy éppen az ebből sokat merítő L’art pour l’art Társaságot) idéző dialógusával indult? Akik ráadásul alsógatyára vetkőztek a vita hevében, melyben lelkesen boncolgatták az is, hogy az ember a majomtól származik-e vagy sem. (S ha igen, vagy ha nem, ki igen, s ki nem?) Sokáig nem lehetett tudni, mi a tét.

KLIM (Volodimir Klimenko): A bűn paradoxona, avagy az Apokalipszis magányos lovasai

A téma világos volt a remekül megvilágított, izgalmas vetítésekkel cizellált színpadi térben (amiért megy a nagy lájk Marija Volkova fény- és videótervezőnek). Olyan egyszerű és nagyszerű morális kérdésekre kellett választ találni, hogy mi az igazság, mi a bűn, hol keressük az igazságot, fellelhető-e. Vagy mi van akkor, ha valaki elkövet egy gyilkosságot. Az bűn? És ha egy rossz embert öl meg? Azzal a jóságot szaporítja a világban?

KLIM (Volodimir Klimenko): A bűn paradoxona, avagy az Apokalipszis magányos lovasai

A Csokonai Színház társulata zenei téren kifejezetten erős. Több jó hangú prózai színész is játszik itt, akik – erről írtunk is – simán megállják a helyüket a rockszínpadokon is. Ez a zenei vonal – a háttérben – most is jól, hatásosan működött A kissé bizarr, ám kifejezetten jó indítás után azonban az első felvonás nagyon lelassult, lebegővé, zavarossá vált. Végtelenül hosszúnak hatott – pedig alig egyetlen órás volt, szemben a másodikkal, ami hosszabb volt, viszont mégis szinte elröpült.

A cikk folytatását itt olvashatja.