meses

Ki ne álmodna arról, hogy repül? Ki ne vágyna elszakadni a földtől, a mindennapoktól? Ki ne szeretne együtt repülni az angyalokkal, vagy megtalálni élete értelmét? Önmagát, Istent, a megváltást? Ezer évekkel ezelőtt is program volt ez, és ma is az. Csak éppen – bár a díszletek, a történelmi korok – változnak, az emberi jellemek nem annyira. A Gagarin alcímet viselő előadás több pilléren nyugszik. A történet egyik szála az a heroikus, egyszerre emberfeletti, embertelen (és nagyon emberi!) küzdelem, melyet egykoron a nagy Szovjetunióban folytattak tudósok, mérnökök azért, hogy az űrversenyben megszerezzék az elsőséget. Sztálin elvtársnak ugyanis egyáltalán nem volt mindegy, hogy a Föld légterét először elhagyó rakéta orrán amerikai zászló jele lesz majd – vagy vörös csillag, sarló és kalapács. Ezért küzdött Ciolkovszkij, a modern rakétatechnika és űrkutatás elméleti megalapozója, vagy a két híres, Gulagot is megjárt rakétatervező mérnök, Koroljov és Glusko, akiknek tulajdonképpen a poklok poklában kellett olyan eredményeket produkálniuk, mint amerikai kollégáiknak, akiket viszont saját rendszerük a tenyerén hordozott. S ennek a küzdelemnek voltak hősei és áldozatai az első űrhajósok, Gagarin, Tyitov vagy éppen Nyeljubov. Az ég természetesen nem pusztán anyagi értelemben létezik, hanem a menny szinonimája is, ahova az út a megváltáson keresztül vezet. Az embernek meg kell találnia önmagát, a maga istenét, a maga megváltóját, aki elviszi ebből a pokolból, aki értelmet ad az életének. Az égről ereszkedett alá kétezer esztendővel az űrprogram előtt egy csillag is, mely a megváltó Krisztus eljövetelét jövendölte. Három napkeleti király indult imádni őt – és egy negyedik király. A szláv mitológiából ismerős kiskirály (egy cárevics), aki maga sem hitte, mikor útra kelt, hány évtizeden át fog bolyongani, hogy eljusson az ő Jézusához, az ő személyes megváltójához, miközben semmi mást nem tett, mint igyekezett tisztességesen élni, abban a reményben, hogy méltó lesz a találkozásra. Vidnyánszky Attila rendező egy különös víziót visz színre legújabb előadásában. Történelmi korokon átívelő, színes, szélesvásznú tablójában a néző önmagára ismerhet, és felmérheti: milyen magasra repítették képzelete szárnyai a térben: sikerülhet vajon e fenséges kalandban, az idő súlyát levetnie? (Szénási Miklós)

Video gallery

cast

Oleg Zsukovszkij, Szénási Miklós és Lénárd Ödön szövegei alapján

Cserhalmi György
Anna Ráckevei
Trill Zsolt
Nelli Szűcs
Oleg Zsukovszkij
Attila Kristán
Tóth László
János Mercs
Árpád Bakota
József Rácz
Ivaskovics Viktor
Pál Lajos
Pál Eszter

prompter
Pethő Zsuzsanna

stage manager
József Karl

asszisztens
Csaba Jóvér

díszlet, jelmez
Olekszandr Bilozub

színpadi festmények
Gennagyij Gogoljuk

dramaturg
Kozma András

 

rendezte
Attila Vidnyánszky

 

First Performance: 2010. november 26.,
Main Stage

Photo Gallery