Co-production of the National Theatre and the Csokonai Theatre

Segitsd-a-kiralyt-olakat

Meghalt Imre herceg, a trón várományosa, egy vadkan felöklelte. Az öregedő István királyt az egyéni tragédián túl a nemzete jövője iránti felelősség és az aggodalom is sújtja. Két korszak határán vagyunk; le kellett számolni a kalandozások korával, de még itt lüktet a múlt: „embernek ének őrzi az időt”, de fennmaradásunk érdekében, nagy áldozatok árán be kell tagozódnunk a keresztény Európába. A kisebbik király halála azonban kérdésessé teszi a jövőt! Az istváni, történelmi dilemma − merre menjünk, hová álljunk: a visszahúzókhoz vagy a haladókhoz. Hogyan lehet megőrizni a múltat, cselekedni a jelenben, és a megmaradás esélyét mérlegre téve indulni a jövőnek. Az Óbéli öreg figyelmezteti Istvánt, és a költő minket: „egyszerre műveld a három időt, multat, jelent, jövőt egyszerre láss.” Ratkó az 1031 utáni ezer évet sűríti össze drámájában. Sok egyéni érdeket ütköztető, torzsalkodásban, hatalmi harcban − magyar szokás szerint − ideológiai vitákban éleződő helyzetekben kell döntenie Istvánnak az ország, a haza érdekében. Ilyen kiélezett helyzetekre számos analógiát találunk történelmünk fordulóin: amikor sorskérdésekben kellett dönteni, hiszen nemzeti fennmaradásunk a tét.

„Történelmi anyaga egyetemesebb emberi érvényű kérdéseket vet föl. (…) Miféle kérdések ezek? Vég nélkül sorolhatók; elgondolkodásra, mélyebb eszmélkedésre sarkall velük a költő. (…) Miféle nép vagyunk? Miképpen egyeztethető össze az előrehaladás a történelemben az érte hozott hatalmas áldozatokkal? El lehet-e tiltani egy népet önmagától? Még ha saját érdekére hivatkozhatunk is? Lehet-e bűnös egy nép? Régi bűnökért bűnhődhet-e későbbi századok embere? Lehetséges-e szükségből kötni szövetséget? Mi a fontosabb: a jelleg őrzése vagy a nyitottsága, mely jellegtelenséghez vezethet. Mi a járható út: szembeszállni a túlerővel, vállalva a pusztulást, vagy szövetkezni az ördöggel is a megmaradásért, s annak reményében, hogy „friss és eleven folyó víz a nép / s hogy múlik a véletlen idő, / oldás nélkül is tisztul szüntelen?” Múlt és jövő miféle összekötöttségében élünk?” (Görömbei András)

„vigyázz reánk, hogy álljunk meg a hitben;
segíteni ne vesztegelj nekünk,
s hogy el ne esnénk, óvjad lábainkat!”

„Sem nem szelíd, sem nem jóságos” – beszélgetés Kubik Annával

„A hovatartozás a magyarság örök problémája” − beszélgetés Csikos Sándor rendezővel

Személyes ügy − beszélgetés Szalma Tamással

„Úgy legyek történelmi, hogy ne legyek történelmi” − beszélgetés Gyarmathy Ágnessel

Lesz legalább egyetlen ember, aki a király mellé áll?

Ma is időszerű nemzeti sorskérdésünk merült föl a gyulai várszínpadon

Egyelőre ennek az előadásnak nincs kitűzött időpontja.

cast

István, magyar király
Szalma Tamás m. v.

Gizella, királyné
Anna Kubik

Öreg, óbéli ember
Bicskei István m. v.

Főpap
Szélyes Imre m. v.

Csete
Árpád Bakota

Zerénd
István Papp

Vászoly
Tamás Nagy Garay

Décse
Róbert Kardos M.

Pető fia, énekvivő
Péter Fehérvári

Sebő
Olasz Szabó Soma m. v.

Őrök, katonák
Miklós Marcell, Nagy Olivér, Steuer Tibor

 

Set and Costume Designer
Ágnes Gyarmathy

Szabados György műveiből és népzenei gyűjtésekből zenéjét összeállította
Kobzos Kiss Tamás

Director’s assistant
Zsuzsa Laczó

Prompter
Ádám Lezó

Stage Manager
József Karl

Szerkesztette és rendezte
Sándor Csikos

 

Az előadás időtartama: 2 óra 40 perc egy szünettel.

 

First performance: 2014.december 19.

Az előadás létrejöttét a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

nka_logo_2012_web

Photo Gallery

Photo: Máthé András