Borisz_print_ok_raszt_gorb_657x470

Muszorgszkij műve – melyet az orosz nemzeti opera számos remekművéhez hasonlóan szintén Puskin költészete inspirált – az orosz irodalomból jól ismert “bűn és bűnhődés” motívumot állítja a középpontba, mely az előző évadban bemutatott Halotti pompa gondolati szálát szövi tovább. Akkor a bűn természetrajzát tárták elénk az alkotók, láthattuk, amint az egyén bűne előbb történelmi, majd kozmikus méreteket ölt. A címszereplő Borisz Godunov bűne sem “magánügy”. Nem magánügy a szó szoros értelmében, hiszen történelmi következménye van a cári trónörökös megg yilkolásának, de tágabb értelemben a gyilkosság soha nem lehet “magánügy”. A bűn leleplezése sem az egyén ügye, hiszen a gyilkost gyakran csupán csellel lehet színvallásra bírni. Emlékezzünk csak Hamletre, aki éppen a színházat használta eszközül ahhoz, hogy apja gyilkosának személyére fény derüljön. Puskinnál Grigorij, a fiatal szerzetes szintén jelmezbe bújik: a meggyilkolt trónörökösnek adja ki magát, s ezzel halálos őrületbe kergeti a cári trónt bitorló Borisz Godunovot. Ki hát a gyilkos? A cári hatalomra vágyó Borisz, aki egy gyermek holttestén át lép fel a trónra, vagy Grigorij, akit nem a bűn leleplezése hajt, sokkal inkább a trónnal járó hatalom és gazdaság? Mi a gyilkosság? Egy gyermek megöletése vagy egy ember őrületbe hajszolása? Van-e hát különbség gyilkosság és gyilkosság között?

Az opera egyik jellegzetessége, hogy Muszorgszkij két változatot komponált, majd a szerző halálát követően barátja, Rimszkij-Korszakov bizonyos részeket kivágva és az opera egészét áthangszerelve készített átiratot a második, 1874-es verzióból. Sokáig Rimszkij-Korszakov átirata uralta a világ operaszínpadait, mégha az átirat hamarosan éles viták tárgya is lett. A világ számos részén Muszorgszkij meghamisításával vádolták egykori barátját, míg Oroszországban sokan védelmükbe vették a Borisz Godunov megmentőjét. Mi ezúttal az 1874-es verzióhoz térünk vissza annak reményében, hogy az operaszerető közönség újra felfedezi Muszorgszkij egyedülálló hangzásvilágát. Muszorgszkij alkotása az elmúlt két évadban műsorra tűzött szláv operák sorába illeszkedik (Smetana: Eladott menyasszony, Dvořák: Ruszalka).

Video gallery

cast

A Szabad Tér Színház és a Csokonai Színház közös előadása

Karmester
Kocsár Balázs

Borisz Godunov
Nyikita Sztorozsev

Fjodor, a fia
Kun Ábel, Soós Előd

Kszenyija, a lánya
Kriszta Kinga

Dajka
Újvárosi Andrea

Vaszilij Sujszkij herceg
Kóbor Tamás, Nyári Zoltán

Andrej Scselkalov, a Duma titkára
Fülep Máté

Pimen, remete-krónikás
Maxim Kuzmin-karavajev

Grigorij Otrepjev, Ál-Dmitrij
Cselóczky Tamás

Varlaam, csavargó, kiugrott szerzetes
Cseh Antal

Mihail, csavargó, kiugrott szerzetes
Hajdú András, Kóbor Tamás

Kocsmárosné
Marianna Bódi

Félkegyelmű
Sándor Böjte

Nyikityics, poroszló,törvényszolga
Lajos Wagner

Mityuha, paraszt
Imre Ürmössy

Egy bojár
Vince János

Hruscsov, bojár
Vince János

Díszlet / Jelmez
Alekszandr Belozub

Karigazgató
Pálinkás Péter

Korrepetitor
Péter Gyülyészi, István Kunsági, Máté Nagy, Cecília Szentai

Dramaturg
Kozma András

Prompter
Poór Hajnalka

Stage Manager
Szabó Krisztián, Karl József

Director’s assistant
Barbara Bakai

 

Director
Attila Vidnyánszky

First Performance: 2010. április 23.,
Main Stage

Photo Gallery