Hubay Miklós: Tüzet viszek

Soós Imre villanásnyi életét a szélsőségek kiszámíthatatlan játéka határozta meg. Szegényparaszti családból származott, de tehetsége a libalegelőről szempillantás alatt a Karlovy Vary-i filmfesztiválra röpítette, ahol a Ludas Matyi címszerepéért elnyerte a legjobb férfialakítás díját. Rómeót játszott a Csokonai Színházban, Bíró Mátét Fábri Zoltán Körhintájában, huszonnégy évesen pedig Jászai Mari-díjjal tüntették ki. Aztán mintha mindenki megfeledkezett volna róla, hirtelen érdektelenné vált azok számára, akik percekkel azelőtt még istenítették. A siker mulandósága, az önmagába vetett hit elvesztése a halálba sodorta Soós Imrét: 1957. június 20-án feleségével, dr. Perjési Hedvig orvosnővel együtt öngyilkosságot követett el. Haláluk pontos körülményei máig tisztázatlanok, de az addig vezető tragikus út megértésére számos kísérlet történt. Kinek a felelőssége a célt vesztett, magára hagyott, kisiklott színész halála? Az érzéketlen, pragmatikus politikáé, vagy a közömbös, a művészeket előbb bálványozó, majd gyorsan elfeledő társadalomé, esetleg a politikai hátszél miatt féltékeny és kirekesztő színházi világé?
Hubay Miklós darabja Soós Imre sorsából kiindulva mutat be egy olyan társadalmat, amely pillanatok alatt képes embereket elfelejteni, kirekeszteni magából, majd gyorsan pótolni őket valaki mással. Olyan világot láttat, mely betegnek gondolja azt az embert, aki más, aki érzékenyebb, mint a többi. Pedig épp ezek az emberek hordozzák magukban a szabadság, a változás, az új utak megtalálásának lehetőségét.