(Forrás: http://www.haon.hu/) 2015. 10. 18. Bakó Endre
Debrecen – Negyven opera, 36 operett, 35 próza, 11 zenés vígjáték színlapján szerepelt a neve. Egy óra a 98 éves Bán Elemérrel.
Bán Elemér, a Csokonai Színház örökös tagja univerzális alkat, a zenés és prózai műfajokban egyaránt otthon érezte magát. Gyakran álmodik ma is a színházról, arról a világról, amely – mint mondja – évtizedeken át a lételeme volt. Születésnapja alkalmából látogattuk meg.
Kedves Művész Úr! Október 8-án betöltötte a 98. évet. Isten éltesse! Egyébként hogy van?
Bán Elemér: Köszönöm szépen, koromhoz képest jól. Persze a szememet kivéve. Azt hiszem, a magas életkorom nem véletlen. Nem ittam, nem dohányoztam, s úgy látszik, ez most megtérül.
A televíziót tudja nézni?
Bán Elemér: Nem. Ezért friss színházi élményem nincsen. De annyira nem is bánom. A színház már nem ugyanaz, mint ami a mi időnkben volt. Játszanak, játszanak, de mi valahogy igényesebbek voltunk. Vagy csak azok lettünk?
Mivel tölti a napjait?
Bán Elemér: Hát ez már nehezebb kérdés. Segítek bevásárolni a feleségemnek, s egymást mindenben kisegítjük. Járunk a piacra, ha kell, boltokba. Igaz, az ebédet hordatjuk, nem olyan nagy bevásárlásokról van szó.
Tudjuk, Kolozsvárott kezdte a pályáját, ott négy évig játszott, aztán négy évig Szegeden, majd sok évig Debrecenben. Énekelt, játszott operában, operettben, prózai művekben. Mit szeretett legjobban? Gondolom, a zenés műfajok közül választ.
Bán Elemér: Nem olyan egyszerű a kérdés! Bár zeneművészeti főiskolát végeztem Budapesten, tehát eredetileg operaénekes voltam, de minden műfajt szerettem. Amikor túl voltam az első prózai szerepen, azt mondták, te egész jól játszol, máskor is számítunk rád. Izgatott minden szereplehetőség.
Ki volt Önre a legnagyobb művészi hatással pályafutása során? Meg tudna egyetlen nevet említeni?
Bán Elemér: Igen, a Vaszy Viktorét. Vele 1941-ben együtt kezdtük a pályát Kolozsváron. Próbát énekeltem, s azt mondta, rendben van, magának szép hangja van, le van szerződtetve. Nagyon szép négy évet töltöttem vele, sajnos, utána jött az összeomlás.
