(Forrás: http://www.haon.hu/) 2019. 02. 08.
Debrecen – Úgy tűnik, a véleményháború mögött valójában egy remek darab rejlik. Interjú Mercs Jánossal, a Szétbombázva című előadás egyik főszereplőjével.
Gőzerővel folynak a Szétbombázva próbái. Sarah Kane drámájának egy kiszivárgott szövegkönyv szolgáltatott botránygyanús előszelet, emiatt sokan megfeledkeztek arról, hogy a mű vulgáris nyelvezete ellenére a kortárs irodalom egyik alapkövévé vált az elmúlt évek során. Ebben az évben A Csokonain kívül a székesfehérvári Vörösmarty Színház szintén műsorra tűzte a darabot, ám ott csaknem hat héttel később mutatják be Sarah Kane drámáját. Bő két héttel a premier előtt a Szétbombázva egyik főszereplőjével, Mercs Jánossal arról beszélgettünk, milyen szépségei vannak a darabnak, és kinek érdemes megtekintenie.
A színház werk-sorozatának szerdán közzétett, harmadik részében Ön a Szétbombázva kapcsán azt mondta, hogy a humorát és a líráját szereti leginkább.
A darab – nyelvezetét tekintve és szituációiban is – kegyetlen világot mutat. Látszólag, a felületén semmilyen szépséget nem kínál fel. Ez már önmagában különlegessé teszi, hiszen más drámákban gyakran találkozunk hősökkel és nemes gondolatokkal. De – mint a Romlás virágaiban – ebben a kegyetlenségben is olyan szépségek vannak, olyan íven fut a cselekmény, ami szerintem képes előhívni a lírát, a költészetet.
Ha őszintén magunkba tekintünk, vagy nyitott szemmel nézünk körül a világban, nem csak szépet és jót látunk.
Ez a kettősség a mi szövegünkben is benne van. A történet egyrészt egy furcsa, tönkrement életutat mutat, másrészt a világról valami utópiát, melyben élni akarás és erő van. A darab ezáltal az életről szól, és nem a halálról. Ezért nem szeretem, amikor rombolásként beszélnek a drámáról, hiszen a Szétbombázva építeni akar, csak sajátos módon és formában teszi. Nem egy hőst mutat be, aki elbukik, vagy győzedelmeskedik, hanem épp ellenkezőleg. Se hős, se győzelem. A színház feladata pedig, hogy tükröt tartson a világnak hol így, hol úgy.
Milyen volt az első találkozása a történettel?
Tudtuk, hogy ez egy kemény darab lesz. Elsőre megdöbbentett, elég súlyosnak aposztrofáltam, de a humora és a lírája már akkor megtetszett. És persze féltem a szerep nagyságától. Bethlenfalvy Ádám rendezőt is csak felületesen ismertem és Tolnai Hella kolléganőm is csak most szerződött hozzánk. Félelemmel vegyes izgalom volt tehát bennem; mint általában.
