Hajdu Imeldával a Für Elise-ről, Szabó Magdáról és az előtte álló évad kihívásairól beszélgettünk.
Csokonai Színház: Az augusztusi kezdés előtt hogy telt a nyarad?
Hajdu Imelda: A nyaram szinte elrepült, igazából csak három hét volt a valóban magamra fordítható időszak. Az évadzárót követően a kisvárdai színházi fesztiválon voltam zsűritag, amit nagyon vártam a szakmai találkozások és kihívások miatt, és utólag is úgy érzem, hogy nagyon tanulságos volt, hálás is vagyok a lehetőségért. A fennmaradó napjaimat pihenéssel töltöttem a szeretteimmel.
Mennyire befolyásolta az elmúlt időszakodat az, hogy a következő évadra igazán jó szerepeket kaptál? Debrecenbe szerződésed óta a Júlia kisasszony Kristinje után talán most először tesz nehéz, de izgalmas terhet a válladra a Csokonai Színház.
Nagyon örülök ezeknek a kihívásoknak. Azt érzem, hogy valahol meg is böjtöltem értük, de kellet is ez pár év, miközben valóban szerettem volna fajsúlyosabb szerepeket.
Miért volt szükséged erre a pár évre a nehezebb szerepekhez?
Azzal, hogy kellet ez a pár év, arra célzok, hogy mindennek megvan az érési ideje. Az irányomban való bizalomnak, a belső kételyek leválasztásának, a munkabírási gyakorlottságnak és még sorolhatnám. Amúgyis sokszor minket, színészeket szezonális gyümölcsnek látom. Növekedünk a sorok között a próbán, otthon, a külső hatások függvényében igyekszünk minél szemléletesebbek, „ízletesebbek” lenni, majd a szó jó értelmében elfogyunk, vagy hagyjuk, hogy elfogyasszanak – hogy elölről kezdhessük ismét, örömmel. És ez minden próbafolyamatban, és évadban megismétlődik, szeretem ezt a ciklikusságot, mert életszerű.
Az egyik szereped a Csokonai Fórum átadó ünnepségére készült Für Elise, amelyben te játszod az önéletrajzi ihletésű Szabó Magda-regény egyik főszerepét, a fiatal Szabó Magdát. Hogy alakul a Szabó Magda képed, hisz Ráckevei Annával együtt játsszátok a Szabó Magda-sétát, az Ajtónyitogatót, de beugrottál Az ajtó egyik szerepére is.
Nyolc évet jár be az szerepem a Für Elise-ben és a legfrissebb élményembe vegyül némi negatív érzés is: Szabó Magda rendkívül művelt, tehetséges, de ebben a regényében láttatni engedi magából a dacos kis zsenit is, aki sokszor önző, elvakult. A szereppel kapcsolatban azon gondolkoztam, hogy milyen út vezet a kislány Magdától, akit én játszom, a felnőttig, akit Klári (Varga Klári – a szerk.) alakít. Mi az a szín, ami egyikükben sincs meg, mert egy átkötést kell ábrázolni a fiatal és az érett személyiség között. Végül a kislányból építkezem. Vacilláltunk azon, hogy Magda elszenvedője-e a helyzeteknek, vagy ő váltja ki ezeket, hisz ez egy felnövéstörténet. A fiatal Magda nem generálja a sorsot, viszont kiáll az igazáért. Az igazságérzete tiszteletreméltó, az bennem is megvan, nagyon könnyen tudtam azonosulni és harcolni is vele, csak ebből fakad egy sértettség, amit ő mindig visszájára fordít: megy, elmondja, hogy igaza van, de rögtön rá is kérdez, hogy miért ilyen a világ, miért kapom ezt a pofont? Olyan, mint egy szellemi faltörő kos, aki ezekben a helyzetekben nem mindig szerethető. Aki nagyon szerethető, az Cili, a vélt vagy valós fogadott testvér, akivel véd- és dacszövetséget alkotnak.
Te milyennek látod ezt a véd- és dacszövetséget? Szabó Magda azt írja róluk, hogy ketten alkotnak egyet, egymást tökéletes kiegészítői. Miben egészíti ki Magdát Cili?
A finomságában, abban, hogy tud lavírozni az emberi viszonyokban, van realitásérzése, végtelenül fogékony arra, ami kívülről jön. Sokkal kedvesebb, bájosabb az osztálytársaival, miközben az én karakterem, a fiatal Magda javarészt a saját belső világát éli, s nem érti mi történik körülötte. Ebben Cili erősebb, én pedig a szerelmi életében igazítom. Én őt megkeményítem, ő meg betör engem, meglágyít.
Mennyiben tért el a próbafolyamat a megszokottól amiatt, hogy a társulat egyik tagja, Ráckevei Anna rendezte a darabot? Ráckevei Anna a vezető színésznő szerepét is betölti a Csokonai Színházban, sokaknak számít az ő véleménye, és most rendezőként volt jelen köztetek.
Ő egy színésznő-rendező. Tisztelem őt emberként és színésznőként egyaránt és azt gondolom, épp ezért volt egyszerre nagyon könnyű, másrészt nagyon nehéz a próbaidőszak. Velem nagyon egyenes volt és nagyon nyers, semmit nem rejtett véka alá, aminek nagyon örültem. Ami nehéz volt, hogy elképesztően meg akartam neki felelni. Nem másnak, hanem kifejezetten neki, hisz nagyon közel érzem magamhoz. Furcsán is találtam meg a karaktert, mert rájöttem, hogy nem tudok neki megfelelni és akkor elkezdődött egy fura dac bennem, ami beleszövődött a szerep, Magda dacosságába. Érdekes módon ettől találtam rá a karakterre – legalábbis bízom benne, hogy rátaláltam. Ez mindig így van: van egy ösztönös reakció a szerepre és rájövök, hogy az okkal alakult ki bennem.
Nem lehet, hogy te kreálod meg ezt, csak hogy rátalálj a szerepre?
De. Tudat alatt generálok egy viszonyt, ami visszacsap, és hozzáadódik a szerephez.
Segített a karakter megtalálásában a Varga Klári formálta idősebb Magda? Hogy oda kell alakulj?
Abszolút. Sokáig figyeltem Klárit. A testtartását, a gesztusait, hogy mire hogyan reagál, aztán ez lekopott és nem kellett a külső segítség. Ő egy reflexív vonalat hordoz, de rájöttem, hogy nekem semmire nem szabad reflektálnom Kis Magdaként csak menni előre, uralni, vinni a helyzeteket.
Játszod majd a Für Elise-t, repertoáron marad az Edmond, amiben Jeant, a múzsát alakítod. Milyen szerepek várnak még rád az új évadban?
Ajándéknak látom ezt az évadot. Először a Für Elise miatt, de Visky András monodrámája, a Test történetei miatt is, amiben Éva szerepét játszom, ami egy erőteljes, mély darab, aztán játszom a Névtelen csillagban, amit Ilja Bocsarnikovsz rendez, utána Lúdas Matyi szerelme, Klára leszek, készül majd az évforduló kapcsán egy Madách-darab, amiben egyelőre nem tudom a szerepem, mert most írják, és a Szentivánéji álomban is játszom. Főszerepek sora, tényleg jó feladatok.
A Test történeteit már próbáltátok tavasszal Visky Andrej rendezővel. Évát alakítod, a mélyszegénységben élő prostituáltat. Mit rejt Éva története?
Mindent. Volt már egy hasonló szöveg a kezemben évekkel ezelőtt. A nőket érő visszaéléssel, kirekesztettséggel kapcsolatos dolgok nagyon érzékenyen érintenek. Abban maradtunk Andrejjel, hogy nekem nem megélni kell ezt a tömör, sűrű, nagyon mély anyagot, hanem csak elmesélnem. A naivitásából, kislányságából kell visszaadnom valamit, úgy, mintha a karakter a nézők segítségét várna az önigazolásra: „Ugye nem is tehetett volna másképp? Nézzük vissza együtt a filmemet! Ugye, nem volt más döntési lehetőségem? “ Egy kislány reménykedik a felmentésben. Andrej elvégeztetett velem egy olyan feladatot, hogy leültetett egy székre, és minden mozgás, gesztus, hanghordozás nélkül elmondatta velem szárazon a sztorit úgy, hogy nem kerülhettem a saját befolyásom alá.
A nyár érleli benned ezeket a már ismert szövegeket?
Persze. Kávézás közben a gangon jön is a szöveg, ha akarja az ember, ha nem.
Lehet készülni rájuk?
Nyilván valamelyest lehet, vagy amennyiben megszakított próbafolyamatokról van szó akkor érlelni, életben tartani lehet. Ha viszont új feladatok előtt állok, akkor azt gondolom, nulláról kell kezdeni. Rájöttem, nálam talán az működik, hogy mindent, ami eddig történt az életemben, azt összegezve tudatosan elrakom és tiszta lappal, teljesen nulláról indulok. Sem elvárásokkal, sem megfeszítetten, sem elhatározásokkal, mert az adódó helyzetek olyan sokszor írnak felül mindent. Legalábbis erre törekszem.
Nem mindig voltál ilyen…
Nem.
Változott valami?
A magánéletemben sokkal felszabadítóbb a létezésem, mert megnyugodtam, lett egy másik otthonom valakiben és felfogtam, hogy az én mikrovilágom a biztos pont, és azon kívül minden változik. Mintha kapaszkodót találtam volna magamban és másban is. Változhat naponta a világ, azért kell a nulladik pont, hogy én megmaradjak. Látod, mi történik körülöttünk, ezt nem lehet feldolgozni. A diákjaimtól is sokat tanultam erről, és rájöttem, hogy ez talán ez egészségesebb, mint menni az árral szemben és régi értékeket hajtogatni, bármilyen beidegződéshez ragaszkodni. Most van bennem erő, a szerepkehez is. Talán, azért kaptam ezeket a szerepeket, mert most elbírom őket, remélem. De nem ezen kell gondolkodnom és nem nekem kell megítélnem, az én feladatom, hogy érleljek és érlelődjek a szerepeim mentén.
Vajland Judit interjúja
