(Forrás: http://www.haon.hu/) 2016. 06. 18. Bakó Endre
Debrecen – Színészi pályája kezdetétől fogva a Csokonai Színház tagja, sőt még korábban. Interjú Garay Nagy Tamással, a Csokonai Nemzeti színház művészével.
A magyar Faust Made in Hungaria, Az özvegy Karnyóné és a tavalyról áthozott előadásaiban játszott szerepek állnak mögötte. Az igazgatósággal való tárgyalásról érkezik, láthatólag harmonikus lelki állapotban. Így beszélgetésünk is eleven, gyorsan pergő.
Mit mondhat a tárgyalásról?
Tamás Nagy Garay: A megbeszélés nagyon jó légkörben zajlott, Ráckevei Anna igazgatónővel és Gemza Péter művészeti vezetővel megbeszéltük a jövő évaddal kapcsolatos, engem illető terveket. Elégedettek voltak az elmúlt évi munkámmal, és nagyszerű lehetőségeket ajánlottak a jövő évadra. Annak külön örülök, hogy az idei évadból átmegy a következőbe a Made in Hungária, a Karnyóné, a Rómeó és Júlia.
Ha jól számolom, már ön is debreceni színésznek számít.
Tamás Nagy Garay: 27 évvel ezelőtt végeztem, 1988-ban, Kerényi Imre és Huszti Péter osztályában. Tizenöten végeztünk egy-két kivétellel a pályán is maradtunk. Végzés után szétszóródtunk, volt, aki Budapesten maradt. Én azonnal hazajöttem, mert debreceni vagyok. Kezdettől fogva itt játszom, ez az első színházam.
De én már itt voltam Gali László igazgatása alatt, mint kellékes. Színházi létemet 1979-től datálhatom.
Milyen szerepekhez vonzódik?
Tamás Nagy Garay: Örömmel láttam, hogy a színészlexikonban azt írják rólam: mindenféle szereptípusra alkalmas, de a karakter-szerepek állnak legközelebb hozzá. Én is így gondolom.
Említene két-három emlékezetes szerepét?
Tamás Nagy Garay: Nagyszerű feladatokban vehettem részt. Hadd emeljem ki a Régimódi történetet, amelyben Jablonczay Kálmánt játszottam. Azt is mondhatnám, hogy én Szabó Magda-színész vagyok, mert pályám során az írónő kilenc darabjában szerepeltem, kezdve a Fanny hagyományaitól a Sziluettig, a Kígyómarástól a Kiálts városig.
Én egy Szép Ernő darabra emlékszem leginkább, a Patikára…
Tamás Nagy Garay: Igen, abban is játszottam, és hát nagyszerű kollégákkal dolgozhattam. Sajnos, többen már nincsenek köztünk. Szívemhez különösen közel állt Kóti Árpád, akivel a 27 év alatt számos színházi estét töltöttem együtt. Apámként tiszteltem és barátként szerettem Árpádot.
Szeret próbálni? Vagy az szükséges rossz?
Tamás Nagy Garay: A próba remek, mondhatnám az egyik legszerelmetesebb dolog a színész életében. Ott próbálhatja ki magát, a szituációkat. Élnek a próbával kapcsolatban különböző színházi babonák. Például, hogy akkor lehet rossz az ember, annál jobb lesz a premieren. De a próba azért van, hogy a bemutatóra minél érleltebb, minél tudatosabb legyen a produkció.
Könnyen tanul szerepet?
Tamás Nagy Garay: Beszédtanárom volt Gáti József, a kiváló színész és előadóművész. Ő rengeteg memoritert adott föl, például a teljes Toldit. Egyszer odahívott magához és azt mondta. „Idehallgasson, maga repedt fejű vakhangya. Ha valamit magának meg kell tanulnia, azt kétszer kell megtanulnia.” Teltek az évek, és rájöttem, hogy nem volt igaza! Háromszor kell megtanulni a szöveget, hogy az a sajátoddá váljék! Nos, egy kicsit lassan tanulok. Volt olyan kollégám, aki az olvasópróba másnapján már tökéletes szövegtudással jelentkezett. Ez nem biztos, hogy jó, mert utána már csekély a változtatás lehetősége.
Milyen színházi stílust szeret, a realistát vagy az elvontabbat?
Tamás Nagy Garay: Mindkettő közel áll hozzám. Hadd említsek egy kis realista művet, Tóth Máté Miklós szatíráját, amelyet néhány éve mutattunk be, A rögöcsei csodát. Ott realisztikusan ábrázolva láthattuk egy szerencsétlen kis falu életét, ahogyan az emberek élni, boldogulni próbálnak. De a költői színházban,– ahogy Vidnyánszky Attila nevezte – is otthon éreztem magam. Gondolok a Háry Jánosra, vagy a sokat emlegetett Úri murira, ami több mint négy óráig tartott. Én azt hiszem, hogy nagyon sok függ a rendezőtől.
Egy-egy premier után tartanak valamilyen formában belső értékelést?
Tamás Nagy Garay: Igen, de nem közvetlenül az előadás után; olyankor a színész már fáradt, inna egy sört vagy egy üdítőt, hanem a következő előadás előtt, rendszerint másnap. Minden magára adó rendező darabgondozást végez, ami azt jelenti, hogy megbeszéljük, mit kellene másképp csinálni, mi volt esetleg kevésbé sikeres.
