(Forrás: http://www.hajdupress.hu/) 2017. 06. 11. Gyürky Katalin
Az Ünnepi Könyvhét debreceni eseményeihez kapcsolódva a Csokonai Színházban Szabó Magda-törzsasztalt tartottak. Az debreceni származású írónő születésének századik évfordulóját ünneplő egész országra kiterjedő programsorozatban nagy szerepet vállal a cívisváros, s benne a színház, amely eddig négy Szabó Magda-alkotást vitt színre. A Kiálts, város!-sal annak idején 85. születésnapja alkalmából köszöntötték az írónőt, ezt követően pedig a Macskák szerdáját, a Régimódi történetet s nem is oly rég, 2016-ban ajtót is adaptálták – tudtuk meg Vranyecz Artúr színművésztől, az est házigazdájától, aki a felvezetője után színpadra szólította az est első részének szereplőit, a Szabó Magda művészetéről szóló irodalmi beszélgetés résztvevőit.
Mivel az eseményhez az Alföld folyóirat is csatlakozott, az irodalmi beszélgetést Szirák Péter, a folyóirat főszerkesztője vezette. Beszélgetőtársai Kiss Noémi író, irodalomtörténész, Juhász Anna irodalomszervező és Térey János író, drámaíró, költő voltak. A beszélgetés kereteként Szirák Péter az írónő debreceniségét emelte ki, s elsőként arról kérdezte a kollégáit, hogy véleményük szerint mi mindent kapott Szabó Magda ettől a várostól. Kiss Noémi szerint Szabó Magda annak ellenére, hogy világot látott nő volt, s az elmúlt rendszer anomáliái közepette is megadatott neki az utazás, a külföldi útjain szerzett élményei mégis kevéssé vagy egyáltalán nem kerültek bele a regényeibe, szemben Debrecennel mint állandó toposszal. A kislánykora helyszíne már-már monomániásan visszatér nála, vagyis, annak ellenére, hogy ő kiléphetett a Kádár-rendszer zárt világából, mégse a nagyvilág, hanem ez a zárt világ foglalkoztatta. Juhász Anna mindehhez azt fűzte hozzá, hogy hat nappal ezelőtt, Rómában járva, s ott Szabó Magdát ünnepelve ugyanezt gondolta: hiába a legtöbb nyelvre és a legtöbbet fordított írónőnkről van szó, akit gyakorlatilag a világ minden szegmensében olvasnak, neki Debrecen volt az origó, a regényei eseményeinek kiinduló- és végpontja. Akit olvasva Debrecent is meg lehet ismerni. Térey János épp ezért idézett Szabó Magda egyik elbeszélő költeményéből, a Szüret címűből, amely Debrecennek egy olyan Petőfi terét láttatja, amit ma már nem is ismerhetünk, hisz a teret azóta teljes mértékben átépítették, megváltoztatták.
Szirák Péter a debreceniséget mint a beszélgetés keretét végig megőrizve, a regények debreceni miliőjére, tulajdonképpen mint idilli helyszínre tért át. Esterházy Pétert idézte, aki egyszer az Ókút című regényt újraolvasva azt mondta, hogy a regényben szereplő Debrecen itt úgy jelenik meg, mintha az ide született kislány minimum a paradicsomba született volna, s a szülei legalább félistenek lettek volna. Tehát, a nehézségek és konfliktusok ellenére képes volt pozitívumot varázsolni mindenből. Térey János ehhez az életigenlő szemléletet felvető gondolathoz csatlakozott, amikor elmesélte a Régimódi történet tervének keletkezési körülményeit: az írónő épp a Milwaukee repülőtéren ragadt egy hóvihar miatt, s ebben a nehéz élethelyzetben született meg benne a leghosszabb, hatszáz oldalas regényének a váza…
Ugyanakkor a regényei alakját illetően némi sematizmus is megfigyelhető – tette hozzá Szirák Péter. Amíg a drámái történelmi sorsfordulókat dolgoznak fel erős, tettrekész férfiakkal a középpontban, addig a regények központi alakjai a nők, akik vasból vannak, a férfialakok viszont idegbetegek, gyengék…
Kis Noémi a beszélgetés ezen szakaszánál hangsúlyozta: szemben őzzel és a Freskóval, tehát az első regényekkel, a Für Elisében például már valóban sematizmus figyelhető meg: valaki vagy csak gonosz, vagy csak jó. Juhász Anna véleménye is az volt, hogy igazából a nőalakok összetettsége, igazán elgondolkodtató ambivalenciája az első regényekben figyelhető meg, ezt követően a sematizmus valóban „eluralja” a szereplőket.
Szirák Péter fontosnak tartotta megemlékezni Szabó Magda költészetéről is, amelyről – a számos regény árnyékában – hajlamosak vagyunk megfeledkezni, pedig annak idején az 1940-es években Szabó Magda sikeres költőként kezdte a pályafutását. Hogy ezután a Rákosi-korszak kultúrpolitikája tíz évre elhallgattassa, s az ötvenes években már inkább prózaíróként térhessen vissza.
Nem is akármilyen prózaíróként – tette hozzá Térey János -, hiszen Szabó Magda népszerűsége töretlen, s lehet irodalomtörténeti szempontból kevéssé jelentős írónak értékelni, az kétségtelen, hogy voltak olyan hívószavai, amelyekkel tudott élni a művészetében, s kétségtelen, hogy nagyon „jól tudott bánni” az olvasóival. Mindez azt eredményezi, hogy nemcsak a mai napig olvassák, de például az Abigél című regényéből készült film a mai napig az egyik legnézettebb filmünk. Ahogyan – tette hozzá Juhász Anna – ez az a regény, amit folyamatosan újra ki kell adnia a Szabó Magda életművét gondozó kiadónak, mert állandóan keresik és veszik.
