A Hajdú-bihari Napló interjúja
Úgy tűnik, mintha minden most, egyszerre történne a Csokonaival. Igaz ez?
Rengeteg, évekkel ezelőtt elindított folyamat most érik be. Váltópontok ideje ez: a Latinovits Színház projektjén például negyedik éve dolgozunk, míg a koncepcionális tervektől a pályázat megírásán át most eljutottunk a kivitelezési munkálatokig. A Csokonai Színház kapcsán két éve tervezzük a kiköltözést. Mindkét nagy beruházás most jutott el a megvalósítás fázisába. Erre jött a pandémia. Mindezek figyelembevételével állítottuk össze a következő évadot. Azt hiszem, történelmi helyzet ez a mai, amit ehhez méltó figyelemmel és felelősséggel kell megoldanunk. Az új játszóhelyekre úgy kell tekintenünk, mint adottságra. Legyen az akár a Nagyerdei Stadion, ahol most egy formabontó Hamletet készítünk, vagy egy cirkuszi sátor, ahol majd a Recirquel Újcirkusz Társulat művészeivel mutatjuk be A cirkuszhercegnőt. Az idei évad azért is különleges, mert a koronavírus-járvány miatt három bemutató, Az öreg hölgy látogatása, a Kimondhatatlan és a Magyar Elektra is átkerült mostanra az előző évadról. Emellett fontos feladatunk, hogy a műsoron lévő, nagy nézői érdeklődést kiváltó előadásainkat adaptáljuk a Pódiumterem, a Víg Kamaraszínház és a Lovarda nyújtotta technikai lehetőségekhez.
Hogyan készülnek fel az esetleges második hullámra?
Lesz egy-két olyan produkció, mely akkor is játszható lesz, ha kifejezetten tombol a vírus, de egy teljes leállást követelő második hullámra nem lehet felkészülni, mivel a munkánk közösségi jellegű és a közönségnek szól. Nem hiszek az online színházban, bár fel lehet venni előadásokat, és abból filmet készíteni, de ehhez rendező, stáb és nagyon komoly háttérmunka szükséges. A két kamerával felvett színházi előadások nem tudják visszaadni a valóságosan megélt színházi élményt. Ennél még a hangoskönyvekben is jobban hiszek.
Mi történik most a színház falai között?
Készülünk a költözésre. Kilencezer négyzetméter külső és belső terület logisztikáját végezzük. Csak a jelmezek több mint háromezer zsákba fértek bele. Jelenleg a csomagolás fázisában vagyunk, és ez a folyamat legalább két-két és fél hónap volt. Rengeteget selejtezünk, de nagy odafigyeléssel: a 155 éves múlt tárgyait és emlékeit meg kell őrizzük, ezzel tartozunk az utánunk következő generációknak. Ha volt előnye a pandémiás helyzetnek, akkor az az volt, hogy elő tudtuk készíteni a tárolóhelyeinket.
Milyen a hangulat most a társulatnál?
Egyelőre nagyon jó a társulati dinamika, nem érzek félelmet. Sok a felmerülő kérdés, ami természetes, de próbálom pontosan tájékoztatni a kollégáimat az aktuális helyzetről. Azt szeretném elérni, hogy ez az időszak egy várakozással teli kaland legyen a társulatnál, és ne az aggodalom uralja. A társulat tagjai mind itt, Debrecenben szeretnek játszani, a közönségüknek. Egyre több a fiatal, akik úgy érzik, hogy ebben a közegben tudnak fejlődni, és olyan rendezőkkel dolgozhatnak, akik előreviszik őket.
Érezhetően távol vannak a zajoktól. Ezt hogyan sikerült megvalósítani?
A színháznak nem a politizálás a feladata, hanem az, hogy társadalmi ügyekkel foglalkozzon, művészeti, kulturális értékeket hozzon létre, azzal identitást erősítsen. Ez az alaptézis, ami a drive-ja, mozgatórugója a működésünknek. Ezért mi arra figyelünk, hogy azok a művészek, rendezők, akik idejönnek, szintén a társadalmi kérdésekre fókuszáljanak, és emberileg is jól működjön a közös munka a társulattal. A munka, a közösség tiszteletét és a párbeszédkészséget várom el minden színházcsinálótól.
A közönség sincs könnyű helyzetben, elsősorban azok, akik régóta hűséges látogatói a teátrumnak. Mivel vigasztalódjanak ebben az időszakban?
Szeretném, ha a nézők velünk együtt úgy éreznék, hogy a Csokonai Színház nem az épület, hanem a társulat. Bárhol is leszünk, mindig a társulat lesz az, ami az élményt adja. És igen, az épület lehet ódon vagy kevésbé komfortos, de csak ez a mindenre elszánt csapat képes élménnyel és élettel megtölteni a legkülönbözőbb helyszíneket. A legfontosabb üzenet, hogy az ember legyen a figyelmünk középpontjában, és én erre fordítom az energiáimat. A közönségnek ugyanazt a törődést kell kapnia, mint eddig, és a társulat már szomjazza, hogy a nézők visszatérjenek. Minden elkelt bérletet a színház iránti személyes bizalom jeleként élünk meg, amire most nagy szükségünk van.
Mikorra várható a Deszka Fesztivál?
Felvettük a kapcsolatot azokkal a színházakkal, amelyek idén szerepeltek volna a fesztivál programjában. Reméljük, mindannyian repertoáron tudják tartani a már meghívott darabokat, így jövőre dupla Deszka-kiadás várható a két év összes előadását egy fesztiválba tömörítve.
Mikor fog elsőként fellélegezni?
Azt hiszem, akkor, ha befejeződnek az építkezések, és a két színház olyan állapotban lesz, hogy a város és a társulat is azt mondhatja: csodálatos játszóhelyeink vannak. Ha ezt az egészet levezényeltük, akkor alkottunk valamit, ami évtizedekre meghatározza a színjátszást Debrecenben.
Szakál Adrienn interjúja
