A ragtime örök és elpusztíthatatlan Debrecenben

(Forrás: http://www.dehir.hu/) 2017. 11. 15. Szénási Miklós

Debrecen – Egy színpad, két Luther és őrületes tánc. Ilyen operát nem látni akárhol. Kritika.

Találkozhatott egymással Martin Luther (akit mi magyarok szívesen emlegetünk Luther Mártonként) és Martin Luther King? Alapvetően nem. A reformáció szellemi atyja ugyanis 1483-ban látta meg a napvilágot és 1546-ban hunyt el, míg az 1929-ben született amerikai baptista lelkipásztort 1968-ban lőtték le, tehát évszázadok feszülnek közöttük. Ám a művészet mindenre képes, akár arra is, hogy áthidalja ezt a távolságot és összehozza a német teológust a fekete bőrű polgárjogi harcoscal. Méghozzá nem is akármilyen helyszínen és közegben: a Csokonai Színház nagyszínpadán Ittzés Tamás és Lanczkor Gábor ragtime-operájában.

Biri Gergely, Nagy Kíra
Biri Gergely és Nagy Kíra (Fotók: Máthé András)

A ragtime részben olyan, mint a rock, nagyjából örök és elpusztíthatatlan, ha megszólal, akkor mozogni kezd rá a láb. Mert olyan erő, olyan lendület van benne ma is.

Hogy mi köze a reformációnak vagy Martin Luther King korának ehhez a zenei műfajhoz?

Nem sok. A ragtime, ez a dzsessz előfutárának is tekinthető műfaj ugyanis a huszadik század első évtizedeiben élte virágkorát, az 50-es évek Amerikájában már a swing, a bebop, a cool jazz voltak a trendi műfajok, s persze, egyre inkább megállíthatatlanul nyomult előre a rock and roll is. Azért ha felcsendül valahol a ragtime (akár Scott Joplin egyik-másik klasszikusa), ma is jókedvünk lesz tőle, mert jó hallgatni. S ha egy muzsikus úgy dönt, hogy erre a zenére szeretne felfűzni egy színházi előadást, hát tegye. A lényeg, hogy a produkció legyen erős, sikeres, a közönség pedig élvezze.

Sárközi-Nagy Ilona
Ilona Sárközi-Nagy

A Lutherek a Bartók Plusz Operafesztivál és a debreceni teátrum együttműködésének köszönhetően született a reformáció jubileumi évében. Ragtime-opera: ez a definíciója. Mint az operák esetében általában, itt sem túl vaskos szálakból áll össze a történet. Valójában néhány rövid bekezdés az egész, és a részleteket a mindig gyönyörű hangú Sárközy-Nagy Ilona narrációja fűzi össze. A színpad egyik fele kocsma, ahol a zenekar nagy lendülettel muzsikál, közben táncosok kerülnek elő, szól a zene, mi pedig élvezzük a muzsikát, a látványt. Középen kövér telihold ragyog, a színpad másik felén pedig lakóház (hotel, vagy éppen édes és hűvös otthon) magasodik, melyet reflektorok festenek színesre.

A zenekar játszik
A zenekar játszik

Tulajdonképpen azt is mondhatnánk, egy remek koncerten vagyunk, ahol az előadást néhány prózai betét színesít. A látvány lenyűgöző, pazar díszletek, dinamikus táncjelenetek és dögös örömzene teremtenek itt összhangot.

Így lettek feketék a táncosok
Így lettek feketék a táncosok

Luther Márton (Kovács István mv.) lírai hangulatú szavaival indul a játék, aztán kapunk egy rövid dialógust arról, mennyire szereti egymást a fiatal Martin Luther King (Biri Gergely) és párja, Corette (Nagy Kíra), akik éppen most házasodtak össze. Majd Corette és a barátnője, Lucy (Mudrák Mariann) beszélik meg, hogy nem túl könnyű anyának lenni. A narrátor (és egy jól megkoreografált táncjelenet) jóvoltából képet kapunk arról, hogy Amerikában az ötvenes években nem volt egyszerű feketének lenni. Amikor az afroamerikai Rosa Parks nem adta át a buszon a helyét a frissen felszálló fehér férfinak, a rendőr letartóztatta ezért. Ezúttal azonban nem hátráltak meg a megalázott fekete polgárok és elindult a híres buszbojkott, minek következtében a városvezetés végül meghátrált és eltörölte a tömegközlekedési eszközökön érvényes faji elkülönítésre vonatkozó rendeleteket. (Ennyit arról, hogyan is működött a demokrácia és mit jelentett a szabadság fogalma az 50-es években az Egyesült Államokban…)

A két Luther
A két Luther

Aztán megtudjuk azt is, hogy egyre kevesebb időt tölt a baptista lelkész a családjával, politikai aktivistaként állandóan tüntetésekre jár, ahol próbálja fékezni a tömeget, mert hisz benne, hogy az erőszak nem old meg semmit. Ám ennek ellenére mégis erőszak áldozata lesz: amikor 1968 tavaszán a Tennessee állambeli Memphisben a város köztisztasági munkásainak sztrájkját kívánja támogatni és beszédet mond a Lorraine Motel erkélyén, fejbe lövik.

Nagy lélektani mélységeket, komor történelmi leckét ne várjunk, ez a darab, ez az előadás nem erről szól. Sokkal inkább a zenéről, a táncról, a szórakoztatásról, melyhez a játék a párbeszédekkel csupán színes keretet nyújt. A Lutherek lényege, hogy a néző élvezze az estét.

Igazi slágerparádét kapunk, nagyon jó muzsikusokkal és énekesekkel.

A cikk folytatását itt olvashatja.