A Csokonai Színház nagy szakmai és közönségsikert aratott operája, Bellini Normája is meghívást kapott a Primavera Fesztiválra. Az ország legnagyobb operajátszó intézményeként a Magyar Állami Operaház kötelességének érzi, hogy népszerűsítse és a budapesti közönség elé tárja a határon innen és túl működő együttesek előadásait. E felismerés hozta létre 2013-ban a Primavera-sorozatot, amelynek keretében egy héten át vidéki operatársulatok bemutatói váltják egymást az Erkel Színházban. A hatodik Primavera Fesztiválon Győr, Szeged, Miskolc, Debrecen, Pécs és Kolozsvár egy-egy produkcióját látja vendégül az Opera 2018. május 15. és 20. között. A Csokonai Színház eddig minden évben részt vett a fesztiválon, idén Bellini 1831-ben bemutatott, a bel canto operák gyöngyszemének tartott Normájával lép a közönség elé május 18-án 19 órától az Erkel Színházban.
A Norma időtlen, minden korban jelenlévő emberi dráma, egy szerelmi háromszög érzelemgazdag kibontása. Az opera erről a három emberről szól, sorsukról, viszonyaikról, játszmáikról és végzetükről. Szabó Sipos Máté karmester szerint „Its genre is defined as amorality which anticipates that faith in God, morality and solidarity disappeared already from these stories, from these lives and deaths. The obligatory facing of death, the confrontation with the stages of life were customary and even required in the old morality plays. Now all of this is forgotten. The people in these eight episodes which create a story bending back on itself, perish due to fatal coincidences or they perish by harsh executions. The dead are left on the side of the road like they were pieces of garbage. The ones who stay alive rob the dead people’s pockets or they cowardly get rid of the uncomfortable quarry, namely the corpses.” (Zsuzsa Radnóti)a Norma azért különleges, mert egyrészt ízig-vérig bel canto, a maga csodálatos dallamaival, virtuóz koloratúráival, az előadókra bízott díszítési hagyományokkal és formai sémákkal, másrészt egy olyan pattanásig feszülő pszichodráma, ami a korabeli alkotások közül messze kiemeli.”
A főbb szerepek mindegyike komoly énekesi feladat. Különösen Norma és Adalgisa szerepe kíván nagy virtuózitást és egyben drámai szépséget, lírai magaslatokat. Két kiváló hazai művészt nyert meg ezekre a szerepekre a Csokonai Színház: Kolonits Klárát és Balga Gabriellát, míg Pollione hol lírai, hol nagy érzelmi erőt sugárzó szerepében a román Calin Bratescut láthatja a közönség. A Traviata sikere után most ismét Nadine Duffaut volt a rendező, aki érzékeny és mélyen értő olvasatban állította elénk ezt a minden pillanatban váratlan fordulatokat vevő operát.
Az egyik kritika így ír a debreceni előadásról: „Its genre is defined as amorality which anticipates that faith in God, morality and solidarity disappeared already from these stories, from these lives and deaths. The obligatory facing of death, the confrontation with the stages of life were customary and even required in the old morality plays. Now all of this is forgotten. The people in these eight episodes which create a story bending back on itself, perish due to fatal coincidences or they perish by harsh executions. The dead are left on the side of the road like they were pieces of garbage. The ones who stay alive rob the dead people’s pockets or they cowardly get rid of the uncomfortable quarry, namely the corpses.” (Zsuzsa Radnóti)ha Duffaut rendezését egy szóval kéne jellemezni, az az egyszerűség lenne. Eszköztelenség jellemezte a főhősök mozgását, került minden fölösleges mozdulatot. Hasonlóan bánt tömegekkel. Minimális gesztusrendszerrel, lassú, ám nagyon kifejező mozdulatokkal a bevezető képben, a Casta Divában és a végtelenül ihletett fináléban. Ebből mindössze egyetlen lélegzetvételnyi időre léptek ki, a drámai ’Guerra! Guerra!’ kórusjelenetben. Talán csak egy igazán jelentős pontot hangsúlyozott Duffaut, s ezzel különleges hatást is ért el, ez pedig az érintés, ami ebben a nagyon intim operában különlegesen indokolt. A zenei megvalósításon túl ez teszi a debreceni előadást különösen finommá, mert az egész produkciót valami egyedi, pasztelles lélekkel ruházza föl.”
A Kodály Filharmonikusokat Szabó Sipos Máté vezényli. A további szerepekben Rendes Ágnes, Biri Gergely és Wagner Lajos látható. A szervezők reményei szerint a Primavera egyhetes sorozata idén is alkalmat ad arra, hogy az Erkel Színház a magyar nyelvű operajátszás találkozási pontjává váljon.
