A hírnév áldása és átka – Interjú Madák Zsuzsannával és Kránicz Richárddal a Herkulesről

A görög mitológia jól ismert hősének történetét dolgozta fel Mikó Csaba a színház új, 3-5. osztályosoknak íródott darabjában.
A hamarosan debütáló darabbal kapcsolatban Madák Zsuzsanna rendezőt és a Herkulest alakító Kránicz Richárdot kérdeztük.

Mennyire kaptatok szabad kezet azzal kapcsolatban, hogy milyen témáról és hogyan szóljatok ehhez a korosztályhoz?

Madák Zsuzsanna a Herkules próbáján
Madák Zsuzsanna a Herkules próbáján

Madák Zsuzsanna: Szabad utat kaptunk Mikó Csabával Gemza Pétertől, a színház igazgatójától, hogy gondolkozzunk egy olyan nagy formátumú történeten, ami elsősorban a 3-5. osztályos évfolyamokat szólítja meg. Csabával régóta gondolkodtunk Herkules alakjában, de sokáig nem találtunk izgalmas fókuszt, amit hozzá tudtunk volna társítani. Aztán rájöttünk, hogy el kell rugaszkodnunk az eredeti mitológiától, egy új történetet kell írnunk, Herkules gyerekkorát kell megfogalmazunk, amiben elemeiben megjelennek a mitológiában található történetek is.

Miért épp Herkules alakja foglalkoztatott benneteket?

M. Zs.: Mert egy jó figura, a legnépszerűbb görög hős, de közben nagyon nehéz is fogódzót találni hozzá egy gyerekeknek szóló előadás kapcsán, mert ha elolvassuk ezeket a mitológiai történeteket, akkor egy morálisan erőteljesen megkérdőjelezhető hérosz rajzolódik ki Herkules alakjában, aki vezeklésképpen csinálja végig a 12 próbát, mivel megölte saját gyermekeit. Hozzá kell tenni, hogy gyilkosságokat azért követte el, mert Héra gonosz ármányt küldött rá, tehát Herkules nem volt tudatánál, amikor ezeket a szörnyűségeket elkövette, ugyanakkor ez egy terhelt történetnek számít, amikor gyerekek számára hasznos pedagógiai fókuszt keresünk egy készülő színdarabhoz. Majd jött az ötlet, hogy a gyerek Herkulessel foglalkozzunk, ezt választották Disney-film alkotói is, de a rajzfilmmel ellentétben mi végig megmaradunk a 13 éves fiú történetében. Van egy srác, aki egy faluban él szegénységben és azt érzi, hogy ő többet vár az élettől. Hiába erős, hiába dolgozik, azt látja, hogy nem jut egyről a kettőre. Nem tud kitörni abból a szegénységből, amiben saját magát, a családját és az egész környezetét, a faluját látja. Jóhiszeműen bízva a társadalom legfelső rétegében, azt gondolja, hogy ha elmegy az istenekhez az Olimposzra, és segítséget kér, akkor biztos odafigyelnek majd rájuk. Az elit azonban nem akarja, hogy egy ilyen erős fiú a közelükbe férjen. Kicsit árnyaljuk a képet, mert a főistenről, Zeuszról nem tudjuk, hogy hogyan vélekedik Herkulesről, de a három isten: Aphrodité, Árész és Hermész, akik nagyon közel állnak Zeuszhoz, mindent elkövetnek, hogy Herkules ne jusson fel csúcsra. Féltékenyek, féltik a saját pozíciójukat. Maga a történet arról szól, hogy Herkules milyen változásokon megy keresztül, ahogy egyre magasabbra jut. Azt vizsgáljuk, hogy megtarthatók-e az otthonról hozott értékek, kísérnek-e minket a csúcsra vezető úton.

Arról szeretnétek beszélni a gyerekek nyelvén, hogy milyen nehéz önazonosnak maradni?

M. Zs.: Igen, hisz a hatalom közelében nehéz ugyanazon embernek maradni. A próbák során nemcsak Herkules ereje, hanem az embersége is próbára kerül. Ráadásul egy újabb vetülete is lesz a történetnek, amikor azt látjuk, hogy ahhoz, hogy az ember feljebb jusson, szükség van a médiára. A Herkules történetben persze nem mémeket gyártanak, hanem a költő talál ki meséket Herkulesről és ez alkalmas terep arra, hogy megvizsgáljuk, hogyan hat vissza a hírnév a hősünkre. Ezt az utat járjuk be az előadással.

 

 

Kránicz Richárd és Hajdu Imelda a Herkulesben
Kránicz Richárd és Hajdu Imelda a Herkulesben

Hamarosan debütál a Herkules – A kezdetek című ifjúsági darab, amiben te játszod a főhőst, akinek az alakja – talán a Disney-mesének is köszönhetően – minden gyerek számára ismerős. Úgy is, mint egy csupa izom, rettentően erős férfié, és úgy is, mint a hősé, aki erejével legyőz minden akadályt. Mennyiben kihívás ennek a várakozásnak megfelelni, vagy mennyiben lesz más a te karaktered ehhez képest?

Kránicz Richárd: A Herkules is egy volt a tavalyi évad bemutatói közül, ami sajnos a járványhelyzet miatt meghiúsult. Most szinte az alapoktól újra kellett kezdenünk, holott tavaly már ott tartottunk, hogy a balett termi rendelkező próbák után elkezdődhetett volna a színpadi munka, díszletben, jelmezben. Szerencsére azonban tudtunk építkezni a tavalyiakra, és elég gyorsan visszajöttek a dolgok, az újonnan beálló színész kollégáknak is hamar sikerült felvenniük a fonalat. Úgy érzem, nekem is újra visszajött a karakter.

A mi előadásunk Herkulese egy modern köntösbe bújtatott mitológiai alak, aki épp útkeresős, lázadó, kamasz korszakában van, maga a történet pedig az első hőstetteitől indul. Ha már modernizálás, én sem klasszikus görög tógában, hanem bőrdzsekiben fogok játszani.

És pelenkában is, ha jól értesültem

K. R.: Ne is mondd! A darab elején Herkules még csecsemő, amikor megöli a két ellene támadó kígyót. Nagyon kíváncsi voltam, hogy ezt miképp oldjuk meg, de az lett belőle, hogy Majzik Edó (Majzik Edit, Jászai-díjas – a szerk.) egy talicskán fog betolni engem a színpadra, pelenkában… majd meglátjuk, hogyan működik mindez a színpadon, a gyerekek előtt…

De hiszen a gyerekközönség nagyon hálás, és ebben nem is kis tapasztalatod van már!

K. R.: Igen, két osztálytermi előadásban is játszottam a Csokonai Ifjúsági Programban, azaz olyan előadásokban, amik során „face to face” kapcsolatban vagyunk a gyerekközönséggel, hiszen az osztályteremben játsszuk a darabot, és őket is bevonjuk. Valóban nagyon kritikus de őszinte közönség az övék, ami jó, mert ugyanolyan elánnal adnak hangot annak is, ha valami nem tetszik, vagy unatkoznak, mint annak, ha valami magával ragadja őket. A darab rendezőjével Madák Zsuzskával sokadszor dolgozunk együtt és nagyon jó érzéke van ahhoz, melyik korosztályt hogyan lehet megszólítani, mi az, ami befogadható és értelmezhető számukra.

Van valamilyen aktuális üzenete a te Herkulesednek?

Kránicz Richárd és Gelányi Bence a Herkulesben
Kránicz Richárd és Gelányi Bence a Herkulesben

K. R.: Azt hiszem, Mikó Csaba nagyon aktuálisan nyúlt hozzá a történethez. A mai fiatal generáció számára a trendiség nagyon központi dolog, túl sok felület van arra, hogy híressé vagy ismertté válhasson az ember a közösségi oldalakon. Hamar lehet hírnévre szert tenni és hamar el is lehet szállni ettől. A darabban Herkulesnek is efféle útja van: ő egy rendes, családját szerető srác, aki, amint felkapott lesz, elkezdi elveszíteni az értékeit, kifordul önmagából, nagyképű lesz. A történet így egy afféle fejlődés-történet, és arról szól, vajon sikerül-e Herkulesnek megtalálnia a középutat, tud-e úgy hős és híres lenni, hogy közben megmarad embernek, visszatalál az értékeihez, vagy megreked a nagyképűség és gőg állapotában.

Az énekesi karriered révén ismerős valamennyire számodra ez a probléma?

K. R.: Ahogy az ember ilyen pályába kezd, könnyen belekerül abba a spirálba, hogy szeretne minél többet adni, minél jobb lenni, és, ha nem jók a visszajelzések, túlságosan megviseli, ha meg jók, akkor akár el is szállhat. Szerencsére tőlem távol áll az elszállás, a nagyképűség egyáltalán nem a stílusom, sőt, inkább túlságosan is önkritikus vagyok. Meg kell tanulnia az embernek minden visszajelzésből pozitívan építeni magát színészként és énekesként is.

Mennyire fontos számodra, hogy az énekesi képességeidet a színpadon is megmutasd? Az énekes szerepeknek örülsz a legjobban?

K. R.: Mikor ide kerültem a Csokonai társulatába, igyekeztem elérni, hogy felfedezzék ezt az oldalamat is. Szerencsére előkerültek olyan darabok, ahol ezt a képességemet kamatoztatni tudtam, és most is dolgozom olyan darabban, amiben énekelni kell. Persze ez nem azt jelenti, hogy csak az énekes szerepeket szeretem, a prózai szerepeknek ugyanúgy örülök. Az a jó, ha minél színesebb a felhozatal. Szerencsés vagyok, mert eddig mindig változatos feladatokat kaptam, és olyanokat, amelyekben volt kihívás.

 

 

 

 

 

Fotók: Máthé András