Első világháború nincs, új szereplő viszont lesz a debreceni operettben

(Forrás: https://www.dehir.hu/) 2019. 11. 07.

Debrecen – Szeretetgombóc: így emlegeti a Csokonait a vendégrendező Peller Károly, aki maximálisan hisz a Csárdáskirálynő sikerében.

A Csárdáskirálynő új változatát mutatják be november elején a Csokonai Színházban. Az operettnek két új szereplője lett, sőt vendégdalok is színesítik a produkciót. Peller Károly Jenbach Béla és Leo Stein szövegét, valamint Gábor Andor fordítását felhasználva készítette el az 1916-os és az 1954-es szövegkönyvektől is eltérő verziót. A színész, operetténekessel, a debreceni Csárdáskirálynő társrendezőjével a bemutató előtt beszélgettünk.

pell2

Dehir.hu: A debreceni Csárdáskirálynő a gyökerekhez megy vissza, hisz a Csokonaiban nem az operett 1954-es, itthon legnépszerűbb átiratát fogják játszani Miért érezték fontosnak a dramaturgiai változtatást?  

Peller Károly: Pár nappal azután, hogy Gemza Péter rendező felkért, legyek társrendező, hívott telefonon Kálmán Imre lánya, Kálmán Yvonne. Elújságoltam neki, hogy megyek Debrecenbe Csárdáskirálynőt csinálni, mire ő rögtön megkérdezte, hogy melyik verziót használjuk majd, az 1916-ost vagy az ’54-est? Elmondta, hogy bármennyire népszerű és ismert Magyarországon, nem szereti az ’54-es átiratot, és boldog lenne, ha dramaturgiailag megújulna az operett, születne egy új változat. Egyébként az 54-es, Kellér Dezső és Békeffi István által átírt verzió az akkor már 61 éves Honthy Hannának készült, így lett Cecília szerepe főszerep. De ami még érdekes: arra hajaz, hogy az arisztokraták, a grófok hülyék, vagyis megfelel a kommunista éra elvárásainak. Örömmel teljesítettem Yvonne kérését, s valóban született egy új verzió.

Dehir.hu: Milyen pontokat érintett ez a változás?

Peller Károly: Van egy új szereplőnk, Terka, aki szerepe szerint korábban Anhiltével együtt szerepelt az Orfeumban. A történet végén ő oldja majd meg a szálakat, vagyis ő a veszélyforrás az Anhlite életében. Terka egy újabb szereplehetőség.  Anhilte egy díva, egykori primadonnák szokták játszani, Terka pedig egy komika, vagyis a szerep egykori szubretteknek ad lehetőséget. Debrecenben Oláh Zsuzsának és Oszvald Marikának. Ez az egyik legnagyobb változás a darabban, és belépett egy másik szerep is: Leopold, Stázi édesapja. Fontos még, hogy kihagytuk belőle az első világháborút, tehát a történet bárhol, bármikor játszódhat. Történhetne akár 2019-ben is, de Gemza Péter a 30-as, 40-es évekbe helyezte, amit leginkább a jelmezek érzékeltetnek majd. Némileg változott a jelenetek szövegezése is, de a történetvezetés – a már említett dramaturgiai csavaron kívül- nagyjából ugyanaz marad, amit eddig is ismert a közönség. Természetesen Gábor Andor dalszövegei maradtak, és nyilván minden jól ismert dal benne lesz a debreceni Csárdáskirálynőben, sőt két másik is a Hollandi menyecskéből, amire én írtam szövegeket.

Dehir.hu: Mit gondol, mi lehet a Csárdáskirálynő osztatlan sikerének a titka?

Peller Károly: A születésekor az, hogy könnyen követhetőek voltak az utalások, vagyis mindenki tudta, kikről szól az operett, jól beazonosítható volt az uralkodó család. Volt tehát egy összekacsintás a nézőtéren. Sokszor keressük a népszerűség okait, de a válasz igen egyszerű: Kálmán Imre. Ezek a zenék annyira jók! Annyira fülbemászók! Nem is tudom, hogy van-e még egy ilyen operett, aminek minden egyes dala sláger. Hogy mindegyiket el tudjuk énekelni. Valószínűleg Gábor Andornak is része van ebben, hisz a darab Németországban is sikeres, de Magyországon kultusza van. Ha elkezdem sorolni, hogy „A lányok, a lányok, a lányok angyalok…”, „Jaj, cica, eszem azt a csöpp kis szád…”, „Álom, álom, édes álom…”, „Emlékszel még?”, „Az asszony összetör…”, „Húzzad csak kivilágos virradatig…”, „Hajmási Péter, Hajmási Pál”, akkor nagyjából mindenki tudja folytatni a dalokat. Az operett közel áll a mi lelkünkhöz, és Kálmán Imre tényleg a magyar lelket írja bele. Amikor a legszélsőségesebb helyzetben vagyunk, azt mondjuk: akkor igyunk, táncoljunk, vagy épp örömünkben elkezdünk sírni. Ez annyira benne van a zenében, az egész Csárdáskirálynőben: “magyarságönazonos”.

A cikk folytatását itt olvashatja.